Minden az egyéni képességeken múlik, valamint a napi gyakorlatban dől el.
Dolgozik a rezidensek gyógyítási kompetenciáinak meghatározásán az egészségügyi ágazatvezetés tanácsadó testülete. Fülesdi Bélával, a szakmai kollégium elnökével készített rövid interjú a Magyar Hírlap Online oldalán olvasható.
Amikor az egyetemet végzett általános orvos belép a szakorvosképzésbe, az első két alapozó évben rezidensnek számít. Utána jön a szorosan vett szakmai képzés, ami orvosi szakmánként eltérő ideig, az én szakmámban – az aneszteziológiában – például három évig tart. Ekkor már szakorvosjelölt az illető. Bár a rezidensi évek alatt egy fiatal orvos önállóan még nem végezhet altatást, de később sincs kőbe vésett szabály, és a kérdést nem is kellene mereven kezelni. Minden az egyéni képességeken múlik, valamint a napi gyakorlatban dől el – hangsúlyozta Fülesdi Béla. Van, akit a könnyebb eseteknél már fél év után engedünk egyedül altatni, azzal a feltétellel, hogy a munkáját felügyelő szakorvosnak elérhető közelségben, néhány méteren belül kell tartózkodnia. Mások csak később jutnak el erre a szintre. A lényeg, hogy a tutor mindig rajtuk tartsa a szemét, és figyelje a fejlődésüket. Később már az is elég, ha a műtőtraktus területén elérhető közelségben tartózkodik - mondta el az elnök.
Ugyanez érvényes az ügyeleti beosztásra is. Szigorú szakorvosi felügyelet mellett – amit az ellátás biztonsága követel meg - a rezidens is ügyelhet. A szakvizsga letételéig ugyanis nem a jelöltnek, hanem az őt felügyelő szakorvosnak van gyógyítói felelőssége – emelte ki a szakember.
Minden szakmai tagozat maga határozza meg a kompetenciákat, az adott szakma sajátosságai alapján, de természetesen vannak alapelvek. Ezek közül pedig a legfontosabb a minél nagyobb számú orvos-beteg találkozás, hiszen ez alapozza meg a tapasztalatot. A lényeg, hogy olyan lépcsőzetes rendszert építsünk ki, amely garantálja, hogy a szakvizsga letételéig a jelöltek a szakma teljes és szilárd ismeretéhez jussanak. A sikeres vizsga után ugyanis a friss szakorvosok már másnap önállóan dolgoznak, és munkájukért már ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint az, aki előző nap még őket felügyelte. A szigorú elvárás ellenére a rendszernek rugalmasan kell működnie.