Magyarországon minden huszadik felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, akivel a problémáját megoszthatná.
Az "Egészségboldogság" kutatásából származó megdöbbentő adat arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak "közösségi erőforrásaink" – így például a család, a barátok, a rokonok, az ismerősök –, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat – írja az MHO/Medipress cikke nyomán a Magyar Hírlap – online.
Megdöbbentő tény, hogy Magyarországon minden 20. felnőttnek senkivel nincs olyan közeli viszonya, hogy ha baj van, akkor a problémáját meg tudná vele osztani - derül ki a Béres Egészség Hungarikum Program kutatásából. Ez azt jelenti, hogy nekik sem az élet- vagy házastársukkal, sem szüleikkel, gyermekeikkel, sem a családjuk többi tagjával, de a barátaikkal, ismerőseikkel sincs mély lelki kapcsolatuk. A magyar lakosság 60 %-ka pedig csak a családja lelki támogatására számít, ha baj van, és egyáltalán nem sorolják a családnál nagyobb közösségeket a támogatóik, a lelki segítőik közé – olvasható a lapban.
Összességében elmondható tehát – folytatódik az írás -, hogy a magyar lakosság családi körbe zárkózott. Ez az adat arra világít rá, hogy rendelkezésre állnak ugyan a "közösségi erőforrásaink" - így például a család, a barátok, a rokonok, a klubok vagy a sportegyesületek tagjai -, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat, gyakran nem élünk jól ezekkel a lehetőségekkel. Úgy is mondhatjuk, hogy nem számítunk eléggé a körülöttünk élő közösségek tagjaira – emeli ki a lap.
Pedig a magyarok többsége (57 %-a) egyetértett azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. A lakosság nagyobbik hányadának álláspontja bizakodásra ad okot: sokan már ráeszméltünk, hogy az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek és tehetünk is érte, például azzal, ha jobban figyelünk a társas kapcsolatainkra.