• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Tabu a szexuális irányultság az egészségügyben

Lapszemle Forrás: kettosmerce.blog.hu

Az egészségügy mennyire nincs ma felkészülve arra, hogy biztonságosan és hatékonyan tudjon foglalkozni velük.

„Istenem, dehogy! 24 éves koromig még a szüleimnek se mondtam el, hogy leszbikus vagyok, az fel sem merült bennem, hogy a háziorvosommal megbeszéljem ezt" – mondja Andi. Azért ez valahol furcsa, nem? Hiszen az orvosunk elvileg az, akiben 100 százalékig meg kell, hogy bízzunk, mégis csak az egészségünk múlik rajta… Nos, úgy tűnik, vannak kérdések, amire sem a háziorvosok, sem pácienseik nincsenek – egyelőre – felkészülve - írta a kettősmérce.blog.hu.

Egy 2010-es kutatás szerint az LMBT-válaszadók 16 százaléka teljesen, 10 százaléka csak részben vállalja fel háziorvosa előtt szexuális irányultságát és/vagy nemi identitását – tehát a leszbikus, meleg és biszexuális nők és férfiak alig több mint negyede meri felvállalni önmagát Magyarországon egy olyan szituációban, amikor az egészségéről van szó. Talán nem véletlenül.

„Igen, ez bizalmi kérdés. De leginkább azt gondolom, hogy ha nem közvetlenül érinti a problémámat az, hogy kivel élek együtt, akkor nem kell megosztanom azt mondjuk egy háziorvossal, akivel jó esetben évente alig kétszer találkozom… Feleslegesen nem megyek bele egy olyan szituációba, ami után lehet, hogy orvost kéne váltanom" – véli Andi.

Kicsit érdemes tágabb kontextusban nézni a dolgot, hogy ezt a kijelentést értelmezni tudjuk: egy 2007-es MTA-kutatásból kiderül, hogy a szexuális kisebbségekhez tartozó válaszadók 28 százaléka tapasztalt már valamilyen hátrányos megkülönböztetést az egészségügyben.

A szexuális kisebbségekhez tartozó emberek a társadalmi elutasítás miatt különösen veszélyeztetettek depresszió, öngyilkosság, alkohol- és droghasználat szempontjából, ezért sokszor nagyobb odafigyelésre vagy speciális kezelésekre is szükségük lehet, hogy ezeket a problémákat hatékonyan kezelhessék. Így viszont már érthető, miért probléma az, hogy ők maguk sem feltétlenül tudnak megbízni (számos rossz tapasztalattal felszerelkezve) orvosaikban, és az is, hogy az egészségügy mennyire nincs ma felkészülve arra, hogy biztonságosan és hatékonyan tudjon foglalkozni velük. Tények erről a teljes cikkben