Hetente majd negyven órát dolgoznak átlagosan a magyar munkavállalók — derül ki egy friss felmérésből.
Hazánk ezzel az eredménnyel a legdolgosabb nemzetek sorát gyarapítja. Ráadásul egy jó hónappal többet hajtanak a főállásban dolgozó keletiek, mint a nyugati államokban élő kollégáik – írja a Békés Megyei Hírlap – online.
Az uniós tanulmány szerint az öreg kontinens legtöbb országában mindenki kevesebbet dolgozik ma, mint 30 esztendeje. A hivatalos statisztikák arról árulkodnak Magyarországon, hogy a legalacsonyabb keresetűek 11 órával kevesebb időt töltenek munkahelyükön, mint a ’80-as években.
A nagyobb fizetést hazavivőknek a munkaidejük nyolc órával csökkent. Ugyanakkor erősen árnyalja ezt a képet, hogy bár papíron kevesebbet kell dolgozni, a valóságban a nem dokumentált túlórák miatt mégis csak többet robotolnak a munkavállalók, mint a rendszerváltás idején.
Ugyancsak beszédes adatra világítottak a legfrissebb uniós statisztikák, miszerint az unió keleti államaiban a főállásban dolgozók egy hónappal többet hajtanak évente, mint a nyugati területeken élők. A heti munkaidő területén hazánk még mindig a világ élmezőnyében van. Egy magyar munkavállalónál, aki heti 38 órát robotol, elvileg csak görög kollégája tölt több időt a munkahelyén (40 óra). Hozzánk hasonlóan dolgos nemzet a lengyeleké, ők is 38 órát dolgoznak egy héten.
A munkaegészségügy területén is messze van még hazánk a fejlett országok átlagától. Békésben például 2005 óta majd’ ötödével csökkent a táppénzen töltött napok aránya.
A cégeknél ugyanazt a munkát egyre kevesebben végzik. Az emberek sokszor egy napot sem mernek kihagyni, mert tudják, helyettük nem csinálja meg senki. Félnek, hogy lecserélik őket olyanra, aki győzi a tempót — összegezte tapasztalatait dr. Fodor Zsuzsanna foglalkoztatás-egészségügyi főorvos.
Hasonló véleményen volt Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus is, aki elmondta, egyre gyakoribb, hogy sokan megfeszülve próbálnak helyt állni munkahelyükön. A túlzott stressz miatt pedig nő a pszichés megbetegedések száma. Ugyanakkor az állandó munkahely megléte kapaszkodót is jelent, hiszen a megélhetés mellett minden ember számára fontos, hogy hasznos tagjává váljon egy közösségnek, tartozzon valahová – vélekedett Kozma.