Tudatosan terelik a betegeket a magánellátás felé

A kórházakban, pláne a fővárosban nehéz olyan szakorvost találni, akinek ne lenne magánpraxisa, és a magánrendelőkben sem akad sok olyan doktor, aki időnként ne bukkanna föl az állami szektorban. Messze nem a hálapénz kontra jól fizető magánrendelés kérdéskörről van szó – olvasható az mno.hu portálján.

Több szakvizsgával rendelkező főorvosunkkal szombat este 9-kor elegyedünk szóba, nemrég kezdődött az ügyelete. Évekkel ezelőtt magánorvosként ismertük meg, csak véletlenül tudtuk meg, hogy főállásban az állami rendszerben dolgozik. Ugyanígy jártunk szinte mindenkivel, aki az elmúlt 5-10 évben orvosként utunkba került: a ritka kivétel volt az, aki magánpraxisa mellett valamilyen szinten ne lett volna jelen az állami rendszerben is. Függetlenül attól, hogy belgyógyászról, reumatológusról, infektológusról, neurológusról vagy éppen kardiológusról beszélünk. Az arányok mindenkinél mások, de a többség nem félállásban van, hanem főállás mellett magánrendel.

Hogy miért van ez így? Azért, mert csak a magánpraxisból nem biztos, hogy meg lehet élni. De igazából az egész témát ketté kell választani: magánorvosnál lehet mellplasztikát csináltatni, el lehet menni meddőségi tanácsadásra, allergiavizsgálatra. De aki igazán beteg, lázas, vagy kórházi ágyra szorul, az nem magánrendelőbe megy, hanem besétál a háziorvoshoz, egy kórházba vagy egy szakrendelésre – emeli ki a főorvos.

Kizárólag magánrendelésen szinte csak bőrgyógyász, szemész vagy allergológus tud boldogulni, de az sem okvetlenül, hiszen fekvőhelyre egy bőrgyógyásznak is szüksége lehet. Egyszerűen azért, mert vannak olyan bőrbetegségek, amelyek nagyon súlyosak. Az orvosok egy része pusztán ezért, tehát az infrastruktúra miatt ragaszkodik az állami rendszerhez. Másoknak röntgenre vagy ultrahangra van szüksége, vagy éppen laborra és szövettenyésztésre, hogy azt se a betegnek kelljen külön intéznie. Elvileg a két ellátást az orvosok elválasztják, de bőven van példa ennek ellenkezőjére is.

Nincs magán kontra állami ellátás. Egyszerűen arról van szó, hogy a magánellátás nem olyan elfogadott, mint az állami, onnan nem lehet társadalombiztosítás által finanszírozott vizsgálatot kérni, nem lehet állami szakrendelésre beutalót sem adni. Akkor sem, ha az indokolt, a beteg pedig fizeti a társadalombiztosítást, és az ellátást az állami rendszerben is meg kellene kapnia. A gondok itt kezdődnek, mert emiatt a magánbetegeket egyszerűen beviszik a közfinanszírozottba. A kettős mércének számtalan variánsával találkozunk, a legklasszikusabb az, hogy ezek a betegek hamarabb kapnak időpontot az állami rendszerben, gyorsabban megkaphatják a kezelést – mondja a főorvos.

További részletek a portálon!