Túl öreg a műtéthez? Vizsgálat indult

Míg az egyik kórházban a beteget megterhelő, kockázatos beavatkozásnak titulálták az operációt, egy másikban alig húszperces, helyi érzéstelenítéssel történő eljárással megszabadították tőle – írja a szoljon.hu portálja.

Korábban háromszor is műtöttek, hiszen már gyerekkorom óta küzdök különböző problémákkal az orrom miatt. Egyáltalán nem szelelt az orrom, a számon keresztül szedtem a levegőt orrsövényferdülés és a csontok bevastagodása miatt. Katonazenész voltam, a fúvósoknál pedig ez különösen nagy gondot okozott, így 1959-ben, a kecskeméti katonai kórházban műtötték meg először, még igazi kőbaltás módszerekkel. Fúrták, faragták az orrom, s egy darabig rendben is volt. A későbbiekben viszont előbb Szolnokon, majd Budapesten, a László kórházban estem át újabb operációkon, az utolsón közel harminc esztendeje – idézte fel a történteket a nyugdíjas férfi.

Néhány évvel ezelőtt azonban Torma Mihálynak kiújultak a panaszai, így a karcagi kórházban jelentkezett. Ott többször is orrspray-t írtak ki, majd ez év januárjában végül az egyik orvos megállapította, hogy ez bizony orrpolip, amely elzárja a légutat.

Mivel ők nem műthettek, továbbküldtek Debrecenbe, a Kenézy kórházba. Először ott is spray-t kaptam, aztán elküldtek arc-CT-re, s megállapították, hogy valóban műteni kellene. Mondtam, hogy nem probléma, a korábbiakon is túlestem, csak lehetőleg ne olyan kezdetlegesen, mint legelőször, még 1959-ben. Erre azt a választ kaptam – folytatta Torma Mihjály – bizony ők is csak a „kőbaltás" módszerrel tudnának segíteni rajtam, viszont van egy probléma: 76 éves vagyok. Le is írták, hogy a koromra való tekintettel nem vagyok műthető, hiszen a beavatkozáshoz az arcüreget és homloküreget is fel kellene nyitni, az operáció pedig nem érné meg az esetleges kockázatokat.

Útközben hazafelé átgondoltam a lehetőségeimet, s végül úgy döntöttem, hogy egykori katonatisztként teszek egy próbát a budapesti Honvéd kórházban. Ott a debreceni CT-t látva rögtön mondta a főorvos, hogy ezt valóban műteni kell, de szó sem esett arról, hogy túl öreg lennék az operációhoz. Március 21-én befeküdtem, mert egy vizsgálatra még szükség volt, másnap túlestem a beavatkozáson és 23-án már haza is engedtek.

Miután szerencsésen túlestem a műtéten, már csak egy dologért küzdök. Az ország keleti részében ugyanis még nagyon sok hozzám hasonló ember él, akiknek viszont nincs rá lehetőségük, hogy ha az egyik kórházból elküldik őket, máshová menjenek. Miattuk tettem panaszt az ügyemben előbb a betegjogi képviselőnél, majd a tiszti főorvosi hivatalnál. A betegjogi biztos megkeresésére már válaszolt is a debreceni kórház, szerintük nem követtek el mulasztást. A tiszti főorvosi hivatal pedig szakfelügyelő főorvosi vizsgálatot indított az ügyemben, amely várhatóan júniusban zárul le.