Az is többször előfordult, hogy egy-egy gyógyszer-nagykereskedő időszakosan nem szállított a kórház lejárt tartozásai miatt.
A covid környékén kezdtem dolgozni. Ez mindenkinek ijesztő és bizonytalan időszak volt, ám utólag visszatekintve: nem csak a járvány miatt volt teljesen szürreális az a közel négy év, amíg az egészségügyben dolgoztam. Az a fajta tehetetlenség, eszközhiány, bürokrácia, bizonytalanság, amit a saját bőrömön tapasztaltam, ráébresztett: így ebben a formában nem szeretnék az egészségügyben dolgozni, mert így nem tudok - mondta el a wmn.hu-nak név nélkül egy klinikai szakgyógyerész.
Több helyen volt már szó a médiában arról, hogy a betegeknek maguknak kell bevinni a vécé papírtól kezdve, a gyógyszereken át az étkészletet is, amikor be kell feküdni a kórházi ellátásra. Ez sajnos igaz. Nem tud az intézmény mindent biztosítani, ami az ellátáshoz kell. És nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudja mindenki: ennek az oka az egészségügy alulfinanszírozottsága.
"Ha csak a gyógyszereket nézem: a beszerzésük nagyrészt közbeszerzési eljárás keretében, központosítottan történik. (Vannak speciális finanszírozási esetek is, de a lényeg, hogy az egész rendszer rendkívül bonyolult, bürokratikus).
Csak olyan gyógyszert rendelhet a kórházi gyógyszertár, ami benne van a keretszerződésben, ettől eltérni csak indokolt esetben (pl. orvosszakmai indokkal, vagy gyógyszerhiányok miatt) lehetett. Ha rendelni akartunk, akkor először a vezetőségnek kellett iktatva, papír alapon elküldeni a rendelést, jóváhagyásra. Csak az aláírás után adhattuk le az igényeinket a gyógyszer-nagykereskedőnek. Ez az egész procedúra általában 5-6 munkanap volt, a kiszállítással együtt. Ha valami gyorsan kellett, pl. életmentő gyógyszerek, ezt külön fel kellett tüntetni a dokumentumon, ebben az esetben általában 1-2 nap alatt megvolt a jóváhagyás és kiszállítás.
A vezetői jóváhagyás egyébként nem minden esetben jelentette azt, hogy az általunk beírt mennyiségeket jóváhagyták, előfordult, hogy a gazdasági vezető csökkentett rajtuk, pénzügyi megfontolásból. Vagyis gyógyszerészként a gyógyszerkészlet menedzselése, úgy éreztem, nincs teljes mértékben a hatáskörünkben. Pedig ez az egyik legfontosabb szakmai feladata egy gyógyszerésznek a kórházban: hogy legyen megfelelő és elegendő gyógyszer.
Szerintem a készletgazdálkodás az egyik olyan pont, ami nem jól működik. A közbeszerzési faktoron kívül az is nagyban limitálta a mindennapi munkánkat, hogy a gyógyszerekre rendelkezésre álló havi pénzügyi keret sokszor kevésnek bizonyult. Gyakran előfordult, hogy már a 2-3. héten elfogyott. Ez hatalmas frusztráltságot okozott a gyógyszertárban: nagyon nyomasztó azon izgulni, hogy vajon elég lesz-e a készlet – mi van, ha azon kívül lesz valami extra gyógyszerigénye a kórházi osztályoknak, és ha igen, akkor hogy fogjuk beszerezni - mondta el a lapnak.
Amíg adósság van, addig nincs gyógyszer - továbbiak a teljes cikkben