Végre mérséklődik az egészségügyi migráció

Korai még trendfordulóról beszélni, de tény: érezhetően mérséklődött az egészségügyiek elvándorlása. Még mindig sokan mennek azonban külföldre az orvosok, ápolók közül - írja a magyaridok.hu.

Az egészségügyi dolgozók migrációja nem magyar, sőt nem is kelet-közép-európai jelenség, még az olyan gazdag országokat is sújtja, mint Nagy-Britannia, ahonnan a még magasabb jövedelemért az Egyesült Államokba, vagy Ausztráliába mennek dolgozni az orvosok, ápolók. Csakhogy míg a szigetországba az egészségügyi munkaerő is folyamatosan áramlik a szegényebb régiókból, addig hazánkból – és a térség országaiból – az utóbbi évtizedben nagyságrendekkel több orvos és ápoló távozott, mint amennyi érkezett.

Most először azonban Magyarországon megtörni látszik a korábbi trend, és immár elmondható, hogy az utóbbi egy, illetve két évben mérséklődött azoknak az egészségügyieknek a száma, akik másutt látják biztosítottnak a megélhetésüket. Orvosból, ápolóból és gyógyszerészből 2015-ben, illetve 2016-ban kevesebben kérték ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges úgynevezett jó hírnév igazolást, mint a megelőző esztendőben, csak a fogorvosoknál nem tört meg a lendület – derül ki az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) legfrissebb adataiból.

Eszerint 2016-ban 823 orvos, 631 szakdolgozó, 258 fogorvos és 54 gyógyszerész tervezett külföldi munkavállalást, azt azonban nem tudni, hogy közülük ténylegesen mennyien távoztak. A képet tovább árnyalja, hogy az orvosok közül csak 615 volt magyar állampolgár, de az is, hogy a legtöbben még mindig a fiatalok, illetve a 40 év alattiak közül távoznak.

Az előbbiek esetében érthető, hogy külföldön is szeretnének tapasztalatot szerezni, a már szakvizsgázott és valamelyest tapasztalt, de még terhelhető középgeneráció tagjainak elvándorlása azonban továbbra is megoldatlan problémája az egészségügynek. A szakdolgozóknál hasonló a helyzet, közülük is sajnálatos módon többségében a már komoly tapasztalattal rendelkező korosztályok tagjai vállalnak munkát külföldön.

Mindezekkel együtt, az adatok alapján talán ki lehet jelenteni, hogy a kormány erőfeszítései – a több évre szóló bérmegállapodás és az ösztöndíjprogramok – ha meg nem is állították, de legalább meg tudták törni azt a hosszú évek óta tartó tendenciát, ami az egészségügyi migrációt eddig jellemezte. Ez pedig érdemi előrelépés, különösen, ha azt nézzük, hogy 2005 óta csak az orvosok és az ápolók közül mintegy 17 ezren vállaltak munkát külföldön, és öt éve is még több mint kétezren, míg tavaly már „csak" 1400-an.