Semmilyen kutatási adat vagy statisztika sem támasztja alá, hogy az inkubátorprogram megelőzi az újszülött gyilkosságot.
Az egyik legnagyobb probléma a kórházak elé helyezett inkubátorokkal az, hogy soha nem derül ki többek között, hogy valóban az anya tette-e oda a gyereket, szabad akaratából döntött így vagy kényszerítették. Miközben az otthonszülést nem támogatja a jogalkotó, ebben az esetben kifejezetten erre ösztönzik az anyákat. Semmilyen kutatási adat vagy statisztika sem támasztja alá, hogy az inkubátorprogram megelőzi az újszülött gyilkosságot, életet ment. Többek között erre hívta fel a figyelmet Herczog Mária, szociológus, a téma kutatója – olvasható a Népszava – online oldalán.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint a kórház elé kihelyezett inkubátor többféle okból sem szolgálja az újszülöttek valódi érdekeit, hiszen nem biztosított az identitáshoz fűződő joguk, nem tudják ki a vér szerinti családjuk, és az sem biztos, hogy a családtagjaik tényleg nem akarták volna őket felnevelni.
A napokban egy lánycsecsemőt találtak a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai telephelyén lévő babamentő inkubátorban. A gyermek 2-3 hetes lehet, a súlya 3350 gramm.
Herczog Mária az esettel kapcsolatban rámutatott: míg a törvény jognyilatkozatnak tekinti az inkubátorba tett gyermek elhagyását, addig az, aki az utcára, vagy bárhol máshol, akár a kórház területén helyezi el a csecsemőt, a törvény szerint bűncselekményt követ el, az a gyerek pedig akit nyilatkozat nélkül kórházban hagy az édesanyja, nem adható örökbe.
Herczog Mária arra az ellentmondásra is felhívta a figyelmet, hogy miközben az otthonszülést nem támogatja a jogalkotó és a szakma nagy része, az érintett anyákat arra ösztönzik, hogy magukat és a gyereket is bizonytalan, veszélyeztetett körülmények között, titokban, szakemberek segítsége nélkül hozzák világra.