Zajlik a kórházak átvétele

Gyorsított ütemben zajlik a kórházak állami átvétele az önkormányzatoktól. A legfrissebb kormányzati kijelentés szerint a központosításnak – egyesek szerint: államosításnak – nem pénzügyi, sokkal inkább szervezeti, szervezési okai vannak. A korábban állami kézben lévő kórházak jelentős részét a rendszerváltáskor kapták meg az önkormányzatok, mondván, az állam nem jó gazda. A feladatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozta, a fenntartási-fejlesztési pénzek pedig részben az államtól, részben az önkormányzatoktól érkeztek a kórházakhoz és a hozzájuk csatolt szakrendelőkhöz – olvasható a Magyar Hírlap – online oldalán.

Az állam persze nem mondhatott le rendszerszervező szerepéről, így az elmúlt húsz év alatt folyamatosan módosítgatta, toldozgatta-foltozgatta a struktúrát. Ám mivel sem ő, sem az OEP nem korrigálta az egyes területeken lassan kialakuló, majd rögzülő torzulásokat, eljutottunk oda, hogy egy-egy terület lakosságának nagysága és szükséglete, illetve a terület ellátását végző kórház ágyszáma és ágystruktúrája között már gyakorlatilag nincs összefüggés.

Rendezni kellene tehát az átvett kórházak szerkezeti és működési torzulásait. Ám a szakértők szerint ez nem lesz egyszerű, hiszen a szerkezeti gondokat ugyanis fokozhatja, hogy az uniós projekteket még egy előző vízió alapján tervezték meg. A működési anomáliák egy része valóban kezelhető központosított döntésekkel, többségük rendezéséhez azonban arányos feladat- és forrásmegosztást kell kialakítani a rendszerben.

A gazdasági tárca által jelenleg meghirdetett pénzügyi „kiigazításokkal" azonban szinte elképzelhetetlen, hogy az egészségügy vezetése felzárkóztató fejlesztéseket hajtson végre. Maradhat az a kényszerű megoldás, hogy forrásokat és feladatokat csíp le a jelenlegi rendszerből. Ha a legjobbakat vágja vissza, akkor az egész rendszer látványos hanyatlásnak indul, ha viszont a leggyengébbnek látszó egységeket tünteti el, akkor területileg egyenlőtlen, instabil szisztéma jöhet létre. Ezt pedig csak úgy lehet kezelni, ha az erőforrásokat kényszerűen egy-egy nagyon terület központjába. kényszerűen tovább koncentrálják, és itt juthatnak túlzott előnyhöz az autonóm egyetemi klinikák.

Ez a logika a magyarázata az úgynevezett térségi ellátás rendszerének, amelyből tulajdonképpen kiesnek a „középerős tagok", és maradnak az állami csúcsintézetek, valamint a nem állami kiszolgálóegységek, rendelők, háziorvosok. Ilyen rendszer esetében a kórházak a már felvállalt betegeket akár el is tudják látni. De csak azon az áron, hogy a megszabott működési keresztmetszetekbe nem illő feladatokat egyszerűen „visszacsorgatják" a nem állami végrehajtók területére. Innentől viszont a rendszer iránti valós betegszükséglet, továbbá a fejlesztési igény könnyen megítélhetetlenné válhat.