The Quiet Epidemic - A Csendes Járvány

Egy fiatal lány megpróbáltatásaiból kiderül, hogy sok orvos, egészségbiztosító, sőt még a CDC is arra törekszik, hogy a Lyme-kórról ne tudjon senki. Interjú Lindsay Keys-szel és Winslow Crane-Murdoch-al, a „The Quiet Epidemic” című film társrendezőivel. A film 2025. március 24-ig érhető el itt

Mi inspirálta Önöket ennek a történetnek az elmesélésére, és hogyan találkoztak először a Lyme-kór témájával?

Két fiatal filmesként nem gondoltuk volna, hogy egy évtizedet fogunk eltölteni egy olyan ellentmondásos járvány frontvonalán, mint a Lyme-kór. A húszas éveink elején az egészségünk megromlott attól, amit végül krónikus Lyme-kórként diagnosztizáltak. Mindketten kénytelenek voltunk hazaköltözni a családunkhoz New York állam északi részén. Egy helyi orvosi rendelőben kereszteztük egymás útját, és elkezdtük forgatni a The Quiet Epidemic című filmet. Hamar rájöttünk, hogy messze nem vagyunk egyedül a tapasztalatainkkal. Számtalan beteggel, újságíróval, orvossal, tudóssal és jogásszal találkoztunk, akik évtizedek óta küzdöttek a haladásért. Mindenki ugyanazt a kérdést tette fel: miért vitatott betegség a krónikus Lyme-kór? Az Egyesült Államokban a Lyme-kór évente több embert érint, mint a HIV és a mellrák együttvéve, mégis az emberek világszerte küzdenek a megfelelő diagnózis és kezelés megszerzéséért - és a pénzügyeiket is kimerítik, hogy megengedhessék maguknak a zsebből fizetendő orvosi költségeket. A The Quiet Epidemic segítségével szerettük volna, ha az emberek tudják, hogy mi forog kockán - mielőtt ők vagy egy szerettük megbetegszik.

Mi lepte meg Önöket leginkább a krónikus Lyme-kór elismerésével szembeni ellenállásban?

Meglepődtünk, hogy évtizedekre visszamenőleg találtunk több nemzetközi, lektorált tudományos szakirodalmat, amely bizonyítja a Lyme-kór baktérium perzisztenciáját - vagyis azt, hogy túlélheti az antibiotikumos kezelést. A betegség perzisztenciáját kimutatták egereken, kutyákon, lovakon és még főemlősökön is, de ezeket a tanulmányokat mégsem fogadják el a krónikus Lyme-kór létezésének bizonyítékaként. Az is meglepő volt, hogy milyen kevés klinikai kezelési kísérletet végeztek, milyen minőségűek voltak ezek a kísérletek, és hogy egyetlen klinikai kísérlet sem foglalkozott az egymást átfedő kullancs által terjesztett betegségekkel - ami megmagyarázhatja, hogy mi tartja krónikusan betegnek a betegek egy részét. Ahelyett, hogy elismernék jelenlegi ismereteik korlátait, egyes kutatók további vizsgálatok nélkül azt állítják, hogy a krónikus Lyme-kór egyszerűen nem létezik.

Mit remélnek a közönségtől, különösen azoktól, akik nem rendelkeznek előzetes ismeretekkel a Lyme-kórról?

Reméljük, hogy a The Quiet Epidemic című film megtekintése után az emberek felismerik, hogy a Lyme-kór egy összetett betegség, amely mindenkire másképp hat, és életet megváltoztató betegségekhez, sőt akár halálhoz is vezethet. A legtöbb ember - beleértve az orvosokat is - nincs megfelelően tájékoztatva az orvosi rendszer jelenlegi diagnosztikai és kezelési megközelítésének buktatóiról. A negatív teszteredmény nem jelenti azt, hogy valakinek nincs Lyme-kórja. Ezen túlmenően a kullancsok közel 20 kórokozó bármilyen kombinációját hordozhatják, amelyek mindegyike más-más vizsgálatot és kezelést igényel. Mivel a Lyme-kór egy elterjedt betegség és évtizedek óta létezik, ezért a legtöbb ember azt feltételezi, hogy ha személyesen érintettek, akkor egyszerű az út a diagnózishoz és a kezeléshez. Néhány ember esetében ez így is van, de sokaknál nem ez a helyzet.

Láttak-e bármilyen változást a közvéleményben vagy a politikában a film bemutatása óta?

A film megjelenése óta világszerte hallottuk az emberektől, hogy milyen hatással volt a film a családjukra, a helyi közösségekre, sőt még az egészségügyi szakemberekre is. A The Quiet Epidemic című filmet vezető orvosi egyetemeken vetítették, ahol a közönség értetlenül állt a kérdés előtt, hogy miért nem tanították nekik a perzisztenciát igazoló tudást. Személyes szinten sok krónikus Lyme-betegnek azt mondták, hogy csak megjátsszák magukat, vagy csak képzelik a betegségüket, és nem hisznek nekik, sőt egyes esetekben a szeretteik is elhagyják őket. Azt hallottuk, hogy a film megerősíti ezeket a betegeket, és segít nekik helyrehozni kapcsolataikat és támogató rendszereiket. A filmet különböző jogi ügyekben is felhasználták referenciaként, és tavaly ősszel vetítésre került sor az amerikai Capitolium Látogatóközpontjában. Reméljük, hogy a The Quiet Epidemic továbbra is a változás hullámait kelti majd, és eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá, és hogy az érdekvédők továbbra is eszközként használják majd a filmet a kutatásfinanszírozás növeléséért és a biztosítási fedezetért folytatott küzdelemben.

Forrás: https://www.trtworld.com/science-and-tech/the-quiet-epidemic-or-storyteller-18267039