Tisztelt Lajtavári Doktor Úr!
"A szülő hibája?" jeligére hivatkozva válaszolom, hogy nem én vagyok a korábban leírt személyiségzarral küszködő ember.
Én egy középkorú gyermekéért nagyon aggódó anyuka vagyok, akinek a 28 éves fiával van probléma. Egy alapos kivizsgálásn megállapították, hogy nincs szervi baja, hanem pánikbeteg. Nyugtatót, kedélyállapotjavítót kapott, és úgy tünik erre a betegségre ezek jók. Viszont a korábban leírt személyíségzavara az sajnos nagyon jelen van az életünkben. A tünetei megeggyeznek az Interneten leírtakkal. Röviden: Ő az Isten és mindenki más bunkó, buta stb. Nehéz ezt elviselni. Mindenkit elmar maga mellől. Mi lessz vele, mire lehet számítani? Nagyon fáj a szívem érte.
Jelige: Aggódó édesanya
Kedves levélíró!
Sajnos az aggódás semmit sem segít a helyzeten, sajnos csak rontja. Hazánkban az aggódás teljesen elfogadott - sajnos - pedig sehove nem vezet.
Nyilván hosszú történet huzódik a 28 év mögött. A fia sem magától lett olyan, amilyen. Dehát 28 éves!
Régóta nagykorú, felel önmagáért és nem háríthatja rá másokra élete teljes felelősségét és nincs joga hibáztatni mindenkit.
De ezt az Ön aggódása nem oldja meg. Fia, ha kezébe veszi az életét, nyilván talál majd valami megoldást az életére, lehet, hogy nem olyat,amit Ön szeretne. De ez legyen a kisebbik rossz.
Az aggódást sajnos mindíg megérzik az emberek és olyan érzést kelt bennük, hogy valami nincs rendben velük.
Segíteni persze sokat lehet. De ehhez Önnek is át kellene gondolnia a helyzetet. Mi az, amiben valóban tud segíteni és mi az, amiben nem.
Nehéz kérdés, lehet, hogy átmenetileg Önnek lenne jó tanácsadóra szüksége.
Természetesen ha a fia fordul hozzám, megpróbálok valami segítséget adni neki.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László
előzmény: http://www.weborvos.hu/orvos_valaszol/szulo_hibaja/151031/