HELEN68

Jeige:HELEN68 T.Doktor Úr!
A férjemmel 10 évig jól, szépen, boldogan éltünk.Született három gyermekünk, ebből kettő ikerként született. Sajnos a férjem munkája úgy alakult, hogy egyre többször és néha 2-3-4 hétig is vidéken vagy külföldön kellett tartózkodnia. Egyedül maradtam, szinte leányanyaként neveltem a gyerekeket. Hihetetlen nehéz volt. Ez az állapot 15 évig tartott, akkor megszünt a férjem munkahelye. Majd beteg lett, leszázalékolták magasvérnyomással. Azóta már 18 év telt el. Most találkoztam a férjem egyik volt munkatársának a feleségével, akitől megtudtam, hogy a kedves férjeink a vidéki kiszállásaikra kolleganőkkel együtt mentek, akikkel párban éltek és akik "feleségként" látták el a tisztelt urak igényeit. A férjem először tagadott, majd eismerte,de azt mondja, hogy mindig engem szeretett. Na persze. Összeroppantam,sírógörcseim vannak, rá se tudok nézni.Nem tudom mit tegyek.Már 60 év fölött nem tudok új életet kezdeni.Nincs is hova mennem.A gyerekek, és a férjem is könyörögnek, hogy ne rú
gjam szét a családot. Visszamenőleg és előre nézve is tönkre tett mindent a férjem azzal, hogy kettős életet élt .Állítólag mindegyik "úrnak" tönkre ment a házassága. Csak én éltem lila ködben, mindig csak a feladataimra koncentráltam, hiszen a három gyerek, a munkahely, erőm felett kellett teljesítenem. Most nem tudom mit tegyek.Én bíztam a férjemben, nem féltékenykedtem, nem jártam utána soha, hogy a körmére nézzek.Kérem írja meg a gondolatait , nem tuom mit tegyek. Előre is köszönöm válaszát. HELEN68