-
Már nyomoznak a zsámbéki férfi halála ügyében
2011.05.16Foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt indítottak eljárást.
-
Főváros: van még kiadó főigazgatói poszt
2011.05.16Újabb változások a fővárosi kórházak élén: van aki marad, s van akinek mennie kell.
-
Egységesíti a gyógyszerellátást a szabolcsi önkormányzat
2011.05.16Egységesítik a megyei fenntartású szociális intézmények gyógyszerellátását Szabolcsban.
-
Fakoosz: talán már elkésett a kormányzat
2011.05.16Radikálisabb és jelentősebb lépéseket várnak az alapellátók: nincs forrás, nincs garancia.
-
Rokkantnyugdíj: a hír igaz, vagy mégsem?
2011.05.16217 milliárdos megtakarítást várnak a rokkantsági ellátások átalakításától.
-
Gyógyszerkassza: kiadásnövelő kereszthatások
2011.05.16A gyógyszertámogatás drasztikus visszavágása primitív fiskális megoldás a közgazdászok szerint.
-
A nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez
2011.05.16Az Emberi Jogok Európai Egyezményének tömeges megsértését jelentené a kedvezményes nyugdíjak utólagos megvonása.
-
HELEN68
2011.05.16Jeige:HELEN68 T.Doktor Úr!
A férjemmel 10 évig jól, szépen, boldogan éltünk.Született három gyermekünk, ebből kettő ikerként született. Sajnos a férjem munkája úgy alakult, hogy egyre többször és néha 2-3-4 hétig is vidéken vagy külföldön kellett tartózkodnia. Egyedül maradtam, szinte leányanyaként neveltem a gyerekeket. Hihetetlen nehéz volt. Ez az állapot 15 évig tartott, akkor megszünt a férjem munkahelye. Majd beteg lett, leszázalékolták magasvérnyomással. Azóta már 18 év telt el. Most találkoztam a férjem egyik volt munkatársának a feleségével, akitől megtudtam, hogy a kedves férjeink a vidéki kiszállásaikra kolleganőkkel együtt mentek, akikkel párban éltek és akik "feleségként" látták el a tisztelt urak igényeit. A férjem először tagadott, majd eismerte,de azt mondja, hogy mindig engem szeretett. Na persze. Összeroppantam,sírógörcseim vannak, rá se tudok nézni.Nem tudom mit tegyek.Már 60 év fölött nem tudok új életet kezdeni.Nincs is hova mennem.A gyerekek, és a férjem is könyörögnek, hogy ne rú
gjam szét a családot. Visszamenőleg és előre nézve is tönkre tett mindent a férjem azzal, hogy kettős életet élt .Állítólag mindegyik "úrnak" tönkre ment a házassága. Csak én éltem lila ködben, mindig csak a feladataimra koncentráltam, hiszen a három gyerek, a munkahely, erőm felett kellett teljesítenem. Most nem tudom mit tegyek.Én bíztam a férjemben, nem féltékenykedtem, nem jártam utána soha, hogy a körmére nézzek.Kérem írja meg a gondolatait , nem tuom mit tegyek. Előre is köszönöm válaszát. HELEN68 -
Mi a teendő?
2011.05.16Üdvözletem.
Sajnos van egy kis problémám a lelki világommal. Volt egy kapcsolatom egy lánnyal, majdnem 3 évig jártunk együtt, nagyon jól éreztem magam vele, jó kapcsolat volt, találkozgattunk, elvoltunk. Nagyon megszerettem és hozzá szoktam, életem része volt. Aztán sajnos kiderült, hogy félrelépett, hónapokon keresztül meghazudtolt, ez 2 hónapja derült ki, nagyon mélyen érintett, aztán nem tudtam megbocsájtani, mert féltem attól, hogy ismét megcsinálja ezt a dolgot, s végül szakítottam vele. Fájt nagyon, de sajnos ez van. Szakításunk után 2 nappal összejött azzal a csávóval, akivel megcsalt. Erre megharagudtam és hosszadalmasan szidalmaztam, mert rosszul esett számomra. Csúnyán beszél rólam, hogy örül annak hogy megszabadult tőlem, stb. Bánt ez az egész, hogy vége kellett lenni, hogy megtörtént a megcsalás, nem tudok aludni, hajnaltól fent vagyok, fáj a hasam, sírok néha, nem tudok a megfelelően figyelni suliban, össze vissza beszélek, a tanárok is rám szóltak, nem tudom túltenni magam sajnos, nem tudom miért.
Mi a teendő? -
Lentate sul seveso
2011.05.16Tisztelt Doktor Úr!
Elég összetett problémával fordulok Önhöz.Sosem voltam egy erös idegzetü, nehéz gyermekkorral sok pofonnal a hátam mögött.Régebben éveken keresztül partidrog fogyasztó voltam,függöséget soha nem okozott,de ennek ellenére azert dobáltam rendesen.Egy eset téritett észre,mikor valami hallucinogén származékos tablattát vettem be,s ezek annyira erösek voltak,hogy halálfélelem lett urrá rajtam.Ezután a rosszullét után semmit nem fogyasztottam immáron hét éve,viszont a rosszullétek megmaradtak.Pánikrohamok hipochondriával társitva, győnyörű kombináció!Eddig ezeket,vagy egyedül oldottam meg,vagy telefonos segitséggel,ha egyedül voltam.A barátnöim,párom mindig tudta kezelni,és mindig eredményesen visszarántottak a földre. Pszicháterhez ezidáig nem fordultam,megprobáltam együtt élni ezzel a "kis"kellemetlenséggel,ezenkivül nem akartam semmiféle nyugtatot szedni,mert hittem az elme teremtö erejében,hisz szinte minden rosszullétemet magam kreálom,ahogy a betegségeket is és mindent.Csak éppen a megállitógombot nem találom,a kreálót jól ismerem,mesteri szinten,bármilyen fájdalmat képes vagyok vele teremteni:))
Az igazi problémàm azóta kezdödött amióta egy másik országba költöztem lassan egy fél éve.Elötte is csináltam hasonlót,ezért gondoltam gyerekjáték lesz.Régóta vendéglátásban dolgoztam, mindenhol központi szórakoztató személy voltam,sok barátom volt,a napjaimat mindig úgy éltem,hogy legyen értelme,csak ritkán akartam kicsit egyedül lenni,ami normális.Amióta itt vagyok,szerelmem van de semmi másom.A nyelvet most tanulom,igy nagyon régóta itthon vagyok. A párom dolgozik,estefele ér haza.Kezdetben boldog voltam,sosem unatkoztam,mindig kitaláltam magamnak valamit.De aztán egyre kevesebbet mozdultam ki egyedül,azt kezdtem érezni,hogy nem is vágyom rá. A páromon kivül senkim sincs,senki nem nyitja rám az ajtót. Csak a Facebookon tudom tartani az otthoni barátokkal a kapcsolatot, vagy 2-3 havonta hazamegyek.A párom egy kiskutyát is vett nekem,hátha segit..De most igazán gonosz mostoha vagyok,mert néha( és ez van tőbbször) egyszerüen nem birok kimenni a lakásból sétáltatni. Sürüsödnek a rohamok,hol kisebb,hol nagyobb,fájnak a lábaim,amire nem tudok magyarázatot adni,lehet ennek idegi oka is?Ma már ott tartok, hogy egy egyszerü bevásárlásnál lever a viz,szédülök,ki akarok rohanni.Én aki mindig emberek közt voltam..Egyszerüen félek attól,hogy rosszul leszek és nem tudok segitséget kérni,pedig már beszélek egy keveset olaszul, és félek attól,hogy nem segit senki,mert nagyon lenézik a kelet- európai nőket..Henger Éva és Husika miatt,meghát azért el kell ismerni, Magyarország lyánykái, hellyel- közzel ki is érdemelték,de ebbe ne menjünk bele. Persze józanésszel meg tudom ám,hogy nem szabad általánositani.Szóval nem elég a pánikroham,most már kimenni se merek
egyedül. Elveszettem féluton az önkontrolomat,pedig sokat tanultam, rengeteg irodalmat olvastam,szemináriumokat hallgattam végig,Shiatzu masszàzst tanultam.De most elvesztettem a fonalat.És ez a magány kicsinál!! A kérdésem az lenne,javasolja e Ön ezen a szinten az orvosi kezelést,vagy próbáljak meg magam boldogulni több akaraterövel. Esküszöm, már akár homeopátiás kezelésnek is alàvetném magam,meg egy pszicháterrel való találkozásnak,csak had legyek már újra a régi,és ez a lábfájás múljon már el!
Hogy szedjem rendbe magam,lassan dolgoznom is kéne,dehát igy hogy?Mit javasol Doktor Úr?Kicsit hosszura nyúlt a levél,elnézést!!Köszönöm megtisztelö figyelmét,és még megtisztelöbb válaszát elöre is!Szép napot!
Jelige"Lentate sul seveso" -
Mónika73
2011.05.16Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e összefüggés egy víros okozta agyhártyagyulladás, és egy később kialakult pánikbetegség között?
Mónika73 -
már rég óta úgy érzem, hogy nem is akarok több lenni!
2011.05.16Tiszelt Lajtavári doktor úr,
14éves lány vagyok, és most, de már rég óta úgy érzem, hogy nem is akarok több lenni! Az én problémám szinte hétköznapinak mondható, de nekem mégsem az. A szüleim 2 éves koromban elváltak, azóta állandóan ment ( most már szerencsére nem) a veszekedés a gyerektartás miatt. Anyum megismerkedett egy férfival aki most is a nevelőapám, szeretem, tisztelem őt hiszen egy jó ember, de úgy érzem, hogy miatta elég sokszor nem tudok pl. ilyen dolgokat megbeszélni anyummal, mint ez. Sokszor, ha hazudtam, olyan szavakkal illetett, hogy csak néztem:hogy ezt most nekem mondja?
Nemsokára kis érettségizem, mivel 6 osztályos gimnáziumba járok, de nem látom értelmét az egésznek, nem látom, hogy lesz jövőm, csak a bizonytalanságot látom. Gondoltam rá, hogy elköltözöm az édesapámhoz, de nem szeretnék bírósági ügyet ebből az egész költözésből, nem tudnám elviselni, hogy míg élek anyum élete összeomlik! De így sem, hiszen ha meghalok, akkor neki ezerszer lesz rosszabb.
Aztán ott van a mamám, aki az én lelki támaszom, neki mindig elmondtam mindent, de ezt nem merem. Hónapokkal ezelőtt már ezen járt az eszem, de sohasem tudtam, hogy hogyan tehetném meg.
Az is a baj, hogy azokról akikről azt hittem, hogy mellettem állnak egy napon elárulnak, hátba döfnek: a semmiért!
Igaz, hogy még fiatal vagyok, de azok a dolgok amiket átéltem, nem egy 14 éves lányra utalnak...úgy érzem, hogy segítség kell, de itthon nem tudok erről beszélni, másnak meg nem szeretnék!
Remélem a levelem nagyjából összeszedettnek bizonyul! Előre is köszönöm! -
megcsalt feleség
2011.05.16"megcsalt feleség"
Tisztelt Doktor úr!
A férjem 3 hete vallotta be hogy megcsalt, bár én már sejtettem, mert semmi nem ment renden itthon, de beszélni sosem akart róla. Most sírva-ríva megbánt mindent és ígérte helyre rakja a dolgokat, hogy minden a régi legyen. én még így is szeretem, van 2 gyermekünk és megbocsájtottam neki. Egy hétig tapasztaltam is az erőfeszítéseit, de igazából nem érdekli hogy én mit érzek. Teljesen kikészültem emiatt a dolog miatt, azt hittem csak álmodok. Naponta előjönnek idegesítő gondolatok, remegés tör rám, ráz a hideg, rosszkedvem van, gyomoridegem van, és étvágytalan vagyok. Általában ez akkor múlik el ha hazajön. Elmondtam neki ezeket és hogy segítsen nekem, legyen olyan mint régen és karoljon át ha hazajön, adjon puszit csak úgy ha elmegy mellettem, stb... mert ez nekem sokat segítene, de nem igazán fogta fel amit mondok neki. Sőt azt érzem hogy nem helyre akarja hozni a dolgokat, hanem még inkább távol kerülünk egymástól, nem tud kedves lenni, rideg hozzám. Kértem többször hogy mondja el mit érez, mit gondol, de ilyenkor mindig hárít és nem akar beszélni az érzéseiről. azt érzem már nem is szeret, bár ha rákérdezek azt mondja miért ne szeretne. Muszáj erősnek lennem a két gyerek miatt, a kisebbik még csak 6 hónapos, de néha legszívesebben csak feküdnék egész nap. Úgy tűnik ő már nem tudja rendbe hozni ezt a dolgot, mert megint úgy érzi hogy nem tudja mit akar, azt mondja majd lesz vhogy. Mit tehetek én? Meg szeretném menteni a kapcsolatunkat! A családterápia ezen is tud segíteni? -
Altató !
2011.05.16Altató !
Doktor Úr !
Már három hónapja eltatón élek.
Stilnoxot szedek, jelenleg már fél szemnél tartok, ettől 6-7 óra alvás összejön. Le akarok szokni róla. Az előzmény stressz, betegség, szorongás volt. Ekkor 1-2 szemet szedtem be, de ekkor sem alaudtam mindig. Ezek a tényezők már lassan elmúltak/nsk, de alatató nélkül nem tudok elaludni, a fél szem segít. Kértdésem hozzászokás veszélye fennáll-e.
Hogyan szokjam le róla, Ne aludjak egy-két éjszaka. A gyógynövény alapúak( sedacur forte) korábban nem jöttek be, mit javasol ezen a téren.
Köszönettel -
Ennek a diagnózisnak mennyi valóságalapja lehet?
2011.05.16T! weborvos!
Én összetett kérdéssel fordulok Önhöz. 31 éves nő vagyok. Gyermek korom óta kórosan sovány vagyok. (most 39,8) nem tudok hízni. Kis korom óta gyenge, nagyon fáradékony vagyok, állandó léguti panaszok, fejfájás, csontfájdalom. .Az egyetlen eltérés a leleteimben az alacsony vas-koleszterin szint volt, és a stummám, ami babakoromban túlműködött. (majd meggyógyult) Így mindíg azt mondták, majd kinövöm. Egy családnapon kibuliztam a csontsűrűség mérést, ahol az eredmény -3.1 tscore volt. Itt beindult a vonat. D-vit horm 19.9 mmol/l; laktózteszt 152ppm (2 óránál); Asthma k.m.n (terhelésélettani vizsgálatra magánlaborba küldött az orvos, síralmas 4perc 181 pulz. 10 km-en) Most már sorra kapom a vírusokat: Staphylococcus az orrban, herpesz, gyulladó nyirokcsomók:fülész véleménye: Aids-szippantok. A reumatólógus bel-haematológiára küldött a ritkulás okának megállapítása végett. Itt egy teljes mennyiségi vérképpel le is zárták a kivizsgálást, mivel amire tippelt, (negatív cöliákia) már rendelkeztem vérképpel, így a reumatológus is elegánsan utamra bocsájtott. Elmentem a kerületünk gastro-ambulanciájára, ahol a hasára csapva közölte a belgyógyász, hogy valószínűleg (mivel nincs elég laborleletem) hasnyálmirigy elégtelenségem van és szedjek enzimeket, majd fél év múlva kitalálunk valamit, ha nem hízok, és közérzetem nem javul. Amennyire én tudom, erre a betegségre nem sok esélyem van.
kérdésem a következő lenne: Ennek a diagnózisnak mennyi valóságalapja lehet?
Mindenhol rámcsapják az ajtót, egyáltalán hova mehetek, ahol ellátnának.
Mi az Ön véleménye a tüneteimmel kapcsolatban?
Türelmét, terjedelmes irományomért köszönöm.
