-
40 napja panikrohmok tortek ram
2010.04.03tiszteletem 19 eves fiu vagyok. 40 napja panikrohmok tortek ram . mara mar elmultek hala istennek 3 sozr volt 1 heten belul de voltam orvosanl es aszt modtak hejrejovok es tenyleg jol erzem magam. de mostanaba ugy erzem nem ugy ver szivem a hogy kene. mneg neha neha enye szurodast erzek a szivem felol de neha atszokott menni a bal oldara es akkor nem faj a szivemnel meg van mikor a kozepen a szegcsontnal. vannak napok mikor nem is jelntkezik semmi csak egysezr egysezr enyhen nyomast erzek. ez mi lehet? nem mitha annyira zavarna mert nem nagy fajdalom csak ugy enyhen. koszonom
-
ZsÉ
2010.04.03Üdvözlöm Az lenne a kérdésem hogy 3 dik szülésem lesz a nyáron,és nagyon pánikbeteg vagyok.Mennyire fogja kihozni ez a szülés mégjobban?ZsÉ jeligére köszönöm
-
megpuszilja az anyját, a száját is próbálja megcsókolni
2010.04.03A barátnőm 13 éves fiát, aki a nemi érés kezdetén van, gyakran látom úgy, hogy miközben megpuszilja az anyját, a száját is próbálja megcsókolni, amit persze az anyja finoman hárít. Valamint törekszik arra, hogy testileg is minnél közelebb kerüljön hozzá.Gyakran a melleit is próbálja megfogni. Egyszer olyan kijelentést tett, hogy ha nem volnál az anyám akkor is téged szeretnélek. Engem ez aggodalommal tölt el, de a barátnőm aki egyébként értelmes, egyetemet végzett nő, struccpolitikát folytat.Szinte megsértődik amikor ennek a dolognak a veszélyeire próbálom figyelmeztetni. Van okom aggódni?
-
szüksége van Rám, de tragédiát sem szeretnék
2010.04.03Tisztelt Doktor Úr/ Nő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy szerelmes lettem, egy súlyosan beteg fiúba. A betegsége: mániákus kevert szorongásos depressziós zavar, pánik betegség...Nagyon szeretem Őt, de féltem a családom. Súlyos tüneteket produkál, amiről eddig nem tudtam, vagy nem akartam tudomást venni. Nem élünk együtt, telefonon szokta elmondani a történteket...Mai nap azzal hívott fel, hogy felvagdosta az ereit (nem először), és kárt tett a családja tagjaiban, mert meg akarták akadályozni....Terve, hogy befekszik a kórházba. Félek, ha sikerülne is összeköltöznünk, nem e tenne kárt bennünk...Ha bennem nem is, de apukámban. Rendszeres gyógyszeres kezelés alatt áll, és még szedi nincs is gond, vagy még fel nem bosszantják...Ön szerint a szeretet, és a törődés, a gyógyszeres kezelés + a kórház mennyibe segíthet az állapotán? Élhetek vele félelem nélkül teljes életet? Nem akarom elveszíteni,szeretem, és szüksége van Rám, de tragédiát sem szeretnék....Köszönettel: -
efectint be lehet-e még szerezni
2010.04.03efectint be lehet-e még szerezni, Mert itt a mi gyógyszertárunkban nincs. Köszönöm!
-
kék fény
2010.04.03jelige:kék fény
Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Az én problémám az, hogy éjszakánként nem tudok aludni (ez stressz? vagy depresszió?)és ettől már rettentően kimerült vagyok. Így a mindennapi munka is nagyon nehézkes a számomra. Azt vettem észre, hogy mostanában a szemem előtt szikrázó kék pontocskák jelennek meg a semmiből. Villanak eggyet-kettőt aztán eltűnnek? Többször egy nap.
Ez meg mi vagy mitől lehet? Csak nem valami súlyos betegség? -
Anna8
2010.04.03Tisztelt Doktor Úr,
Pánikbetegség tüneteivel mentem el pszichiáterhez nemrég ( a tünetek már 1.5 éve fennálltak), és ő egy ismerkedő beszélgetés után Asentra 50 mg-os szedését javasolta, mellé kiegészítő beszélgetéses terápiával.
Elég erősek az ellenérzéseim a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, és furcsa nekem, hogy meg sem próbált egyéb megoldást javasolni, amikor neki is kifejtettem, hogy nem szeretnék gyógyszert szedni. Azt is mondta, hogy az Asentranak nincsenek "tudatmódosító", kellemetlen mellékhatásai, viszont ahogy utánakérdeztem, utánaolvastam, nem teljesen ez a meggyőződésem...
Azt szeretném kérdezni, hogy valóban "ártalmatlan" gyógyszer és dózis-e ez, illetve hogy szokásos e- ez a megoldás a pánikbetegség kezelésében, hogy hosszabb beszélgetés előtt már gyógyszert írnak fel?
Válaszát előre is köszönöm,
Anna8 -
többet foglalkozzon VELEM
2010.04.03Azt szeretném kérdezni hogy mi a teendő akkor ha én depresszióval küzdök és nap mint nap teszek a gyógyulásomért higgye el. Amit csak tudok mindent megteszek. Ellátom a háztartást rend van tisztaság. A társam pedig nem dícséri meg a saját dolgával törődik többet mostanában. Velem egyre kevesebbet foglalkozik.Mit tehetnék hogy többet foglalkozzon VELEM ? Mit tanácsol?
-
Édesanyánk állapota már tényleg nem fordítható vissza
2010.04.03Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Édesanyám 68 éves és egy vidéki kis faluban él. Édesapám halála óta, amely tíz éve történt nem igazán tudta feldolgozni a halálát, amelyért elsősorban nővéremet okolja (hozzáteszem lelki eredetű okokról van szó és édesapám szívelégtelenségben halt meg tragikus hirtelenséggel, de leginkább én is azt mondanám, hogy "megszakadt a szíve"). Azóta folyamatosan küzd vérnyomás problémákkal és állandóan szédül. Társaságot apukám halála után sem keresett magának és a napja egyetlen fénypontja az volt, hogy járt a temetőbe édesapám sírjához, hogy "vezekeljen".(az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban elég zsarnok módon bánt vele). Az utóbbi tíz évben azonban anyu egészségi állapota nagyon megromlott. Az időskori demencia vagy Alzheimer kór tüneteit viseli. Kecskeméten is végeztek nála MRI vizsgálatot és a vége az lett, hogy a helyi szociális otthonba adtuk nővéremmel, aki ugyan ugyanabban a kis faluban él családjával mint édesanyám én viszont a fővárosban. Nehéz döntés volt ez mindannyiunk számára, de a jelenlegi helyzetünket és a sérelmeket félretéve nem volt más választásunk, amelyben a helyi körzeti orvos illetve a kórházi kezelő orvosa is támogatott bennünket, látva édesanyánk folyamatos leépülését: iszonyatosan igénytelenné vált önmagára és a környezetére is, de a legrosszabb az, hogy nem tudta felmérni a teljesítőképességét, aminek állandóan több hetes kórház lett a vége (gerinc és koponya repedés...stb.). Az otthonba kerülés óta még rosszabb lett a helyzet:a nővéremet és engem is azzal vádol, hogy mi csak oda "bedugtuk", hogy ne kelljen vele foglalkozni, az ottani személyzetet is meggyanúsította már lopással, de ami a legrosszabb, hogy a testvéremet is ezzel vádolja, aki minden héten többször, lelkiismeretesen látogatja. Természetesen mindez rajtam csapódik, amikor "haza viszem hétvégenként" és egyszerűen tehetetlen vagyok. Legutolsó mondata annyi volt, hogy "kíváncsi rá meddig tart köztünk ez a nagy testvéri szeretet?!" A teljes igazságho
z hozzátartozik, hogy amióta anyu otthonban van előkerültek a rég nem látott testvérei is (többek között olyan testvér is, aki tíz éven át a legnagyobb gyászában köszönés nélkül elment mellette) és állandóan ellenünk hangolják. Hogyan lehet ennek véget vetni???
Anyu beteg, testvérem és én tényleg újra (nem most) egymásra találtunk már jó ideje. Miért olyan hihetetlen, hogy a "jó zsaru" a "rossz zsaru"-val egyetért egy ilyen szituban, hiszen az édesanyánkról van szó és mégis a testvérem?! Édesanyánk állapota már tényleg nem fordítható vissza vagy legalábbis állítható meg??? Teljesen felőröl bennünket a tehetetlenség. Az orvosa már azt is tanácsolta, hogy vegyük gyámság alá anyut, de a jelenlegi lelkiállapotára tekintettel szerintem ez csak olaj lenne a tűzre....ugyanis teljesen elutasít bennünket és kizárólag az újonnan felbukkant testvéreire hallgat. -
Nem probléma, hogy ennyire régóta szedem?
2010.04.03Tisztelt Doktor Úr!
6 éve szedem a Paroxat nevű gyógyszert. Így teljesen jól vagyok.Nem probléma, hogy ennyire régóta szedem?Van egy olyan határ,ahány év után nem szabad szedni? -
KATALIN
2010.04.03T.pszihiater úr !
Középkorú vagyok. Komoly családi tragédiák köv.be depresszióba estem,majd pánikbeteg lettem és jelenleg még pluszba olyan szintű agorafóbiám alakult ki,hogy nem merek vonattal közlekedni, PEDIG MUSZÁLY LENNE , ugyanis vonattal kellene ingáznom a munkahelyemre,naponta több órát.Jelenleg egy év fizetésnélküli szabin vagyok.
Kérem segítsen, ha tudna így e-mailon keresztül.
Járok pszihiaterhez már szedegetem 3 hónapja a Cyprtalexet napi 10 mg-ot és 3x1 o,25 mg-os Frontint. Eddig még " NEM JÖTT MEG A KEDVES A VONATOZÁSRA " sőt , még a vonatállomás fele sincs bátorságom elmenni. Kérem segítsen,mert a szakorvosom csak felírja a gyógyszert és annyi. Nem "ad tippet , hogyan tudnám legyőzni az agorafóbiám". Nagyon hálás lennék Önnek,ha megtudna gyógyítani.
KATALIN várja megtisztelő válaszát. -
a leírtak alapján mégis mire számíthatok
2010.04.03Üdvözlöm!
21 éves vagyok és sosem voltam beteges. Sosem jártam orvoshoz, mert nem volt rá szükség. Nem dohányzok, nem iszok, semmilyen káros szenvedélyem nincs, nem vagyok allergiás semmire sem. 4 éve, amikor felköltöztem Budapestre volt egy alkalom, amit sosem fogok elfelejteni. Beszúrt a szívem, vagy a tüdőm (nem tudom pontosan diagnosztizálni) nem kaptam levegőt, nem tudtam megszólalni sem, úgy éreztem összeesek. Szerencsére kevesebb, mint egy perc alatt ez elmúlt. Úgy éreztem, mintha egy nagyon nehéz súlyt ráraktak volna a mellkasomra, miközben ezt az érzést - furcsa, zsibbadó, nyomasztó, meleg - a torkomban is éreztem. Nem mentem vele orvoshoz, egyszeri alkalomnak tűnt. Aztán újra bekövetkezett fél év múlva, majd ismét fél év múlva, majd havonta, és most már ott tartok, hogy minden héten, van úgy, hogy majdnem minden nap érzek vagy gyengén vagy erősebben egy ilyen nyomást a mellkasomon. Lélegezni tudok, nincsen légszomjam közben, leginkább ahhoz tudnám hasonlítan
i, amikor valaki egy nagyobb falatot nyel le a nyelőcsövén, de ezzel a légcsöve el van szorítva. Próbáltam többféleképpen leírni, mit érzek, nem nagyon tudom. Furcsa nyomasztó érzés a mellkasomon, majd ez jön fel a torkomig, majd elmúlik mintha mi sem történt volna. Elmentem egy háziorvoshoz, aki megvizsgált EKGvel, azt mondta semmi bajt nem lát, de más orvosnál nem voltam, mert időközben külföldre költöztem. Itt nincs lehetőségem még elmenni orvoshoz, a fájdalmaim pedig sűrűsödnek. Szeretném megkérdezni, hogy a leírtak alapján mégis mire számíthatok mi ez - haza kell e mennem kivizsgálásra vagy ráérne még pár hónapig. Várom válaszát!
Köszönettel -
paradicsom
2010.04.03Tisztelt Weborvos!
A tanácsát, iránymutatását a következő probléma kapcsán kérem:
Egy 25 éves férfi vagyok. Barátnőm, szerelmem 22 éves, tinédzser korában súlyos megrázkódtatásokon ment keresztül, majd ezek után egy évre találkoztunk és már 3. éve együtt vagyunk.
A problémái az életben való helytállással kapcsolatban mindig fenn álltak, időközönként súlyosbodtak, de mostanára az állandó stresszes és szorongó, sokszor dührohamba végződő viselkedésének közös elemzése után arra lyukadtunk, hogy depressziós tüneteket produkál. Ezek egyre súlyosbodtak, kb 3-4 hónap leforgása alatt.
hogyan lehet rajta segíteni?
Hogyan viselkedjek én, hisz az egyre több dühroham rám összpontosul és sokszor érzem, hogy ez nagy teher számomra, mindazonáltal szeretem?
Kihez forduljunk, ha nincsen sok pénzünk kifizetni a magánprakszist?
Gyógyszereket mellőzni szeretném.
remélem nem eresztettem bőlére a levelemet, de nehéz röviden megfogalmazni. Az aggódásom szerelmem iránt egyre fokozódik, mellette kitartásom fogyatkozik.
Budapesten élünk, itt javasoljon legyen szíves terápiát.
remélem sokat tud segíteni!
Köszönöm
Jelige: paradicsom -
REMOTIV EXTRA
2010.04.03JELIGE: "REMOTIV EXTRA"
Üdvözlöm! 28 éves fiatalember vagyo és két hónapja szedem a Remotiv Extra-t generalizált szorongásra,pánikszindrómára,szociális fóbiára...,de nem érzem,hogy oldottabb lennék:( Régen szedtem kémiai vegyületű antidepresszánst,de izomgyengeségem volt tőle,meg a libidóm sem volt rendben(már nem emlékszem a szedett szer nevére:( )
Egyébént fogékony vagyok a pszichológiára,szoktam is olvasni,de a gyakorlatba nem tudom átvinni amiket olvasok:( Racionális tudásomat erősnek,érzelmi inteligenciámat viszont nagyon gyengének érzem!
Nem tudom,mit tegyek,mert nem vagyok rendben mentálisan,de tartok a kémiai vegyületektől,pl.szellemi roncs leszek tőle,nem lesz szexuális étvágyam...Várom válaszát!!!!
JELIGE: "REMOTIV EXTRA" -
S.O.S
2010.04.03JELIGE: "S.O.S" Üdvözlöm!28 éves fiatalember vagyok,van egy 23 éves barátnőm! Az a probléma,hogy anyukáján kívül nincsen senkije és elképzelhetetlennek tartja,hogy dolgozó anyukájáról leváljon és a jövőt velem,anyukájával és velem,így 3-an tudja csak elképzelni,bárhogy is próbálom azt hangsúlyozni,hogy egy párkapcsolatban 2-en vannak,az a válasz,hogy ne próbáljam meg elszakítani anyukájától mert úgysem fog sikerülni,nekem ez a helyzet pedig nagyon rossz,mostmár 5hónapja,hogy 42 nm-en együtt lakunk így 3-an,hogy spórolni tudjunk,miközben mégsem tudunk,mert ahogy én látom,az anyuka érzelmileg és anyagilag is kihasználja lányát.Az anyuka mindig kijelenti hogy neki semmilyen partner nem kell mert eddig annyit csalódott:(és ő is így 3-an akar élni persze nagyobb lakásban,amire én semmi esélyt nem látok...Mi a helyzet ilyen esetben? Nem tudom pontosan,mi a szerepem a lány életében,partner?de akkor képes lenne anyukát otthagyni és rámkoncentrálni és időnként meglátogatni
anyukáját?vagy pedig pótapuka?(édesapját 9 éve vesztette el,mert elitta az eszét:( tehát megfelelő apamintát nem kapott:( Azon őrlödök,hohy mit csináljak,mert mndig azon vagyok,hogy a barátnőmnek jó legyen,ezért is költöztem hozzájuk!Annnyit mondtam,hogyha anyagilag jobban fogok állni,albérletbe fogok menni,hogy meglegyen a normélis párkapcsolati terünk.Ő pedig így reagált: inkább elköltöznék,minthogy félretenném azt a pénzt amit az albérletre szánok?meghogy itt hagynám? és ha esetleg elköltöznék akkor nem mindig aludna nálam,meghogy köztem és anyukája között kellene rohangálnia,ezért is kényelmes most így neki ahogy van,de én úgy látom,hogy anyuka nagyon fél,hogy egyedül marad,önsajnálatban úszik,sokat szidja az embereket,kapcsolatai nincsenek,a szomorú az,hogy a barátnőm nem arra koncentrál,hogy kettőnk jövőjét építsük,hanem hogy hármunkét?Még egyelőre nem mertem megmondani,hogy nem szeretnék anyukáddal élni a jövőben,ezért mondtam neki az albérletet,de ilyenkor nagyon érz
ékenyen reagál,olyan mintha áttevődött volna rá az anyukája önzősége,
hogy csak neki legyen jó,mert azt nem tudja elfogadni,hogy nekem nem így a legjobb!És ráadásul úgy érzem mintha az anyuka élettársként is kezelné lányát,és a lány mindig azon van hogy kímélje anyukáját,túlzottan félti...!olyan is elhangzott a lánytől hogy döntsem el,mit akarok, de ő nem hagyja ott anyukáját,én meg csak annyit mondok,hogy veled szeretnék lenni,erre ő, dehát velem vagy!Mi történhet benne? Ő is önző vagy nem érti hogy egy párkapcsolatban csak ketten vannak? Egyre inkább elegem van ebből,de közben félek is,hogy elveszítem a lányt.Ilyen esetben szeret a lány vagy teljesen midegy,hogy vagyok-e vagy nem? Hosszú lett a levél,de kiváncsi vagyok a szakvéleményére mert lehet,hogy álarc van a kapcsolatunkban? Várom válaszát!!!
JELIGE: "S.O.S"
