S.O.S

JELIGE: "S.O.S" Üdvözlöm!28 éves fiatalember vagyok,van egy 23 éves barátnőm! Az a probléma,hogy anyukáján kívül nincsen senkije és elképzelhetetlennek tartja,hogy dolgozó anyukájáról leváljon és a jövőt velem,anyukájával és velem,így 3-an tudja csak elképzelni,bárhogy is próbálom azt hangsúlyozni,hogy egy párkapcsolatban 2-en vannak,az a válasz,hogy ne próbáljam meg elszakítani anyukájától mert úgysem fog sikerülni,nekem ez a helyzet pedig nagyon rossz,mostmár 5hónapja,hogy 42 nm-en együtt lakunk így 3-an,hogy spórolni tudjunk,miközben mégsem tudunk,mert ahogy én látom,az anyuka érzelmileg és anyagilag is kihasználja lányát.Az anyuka mindig kijelenti hogy neki semmilyen partner nem kell mert eddig annyit csalódott:(és ő is így 3-an akar élni persze nagyobb lakásban,amire én semmi esélyt nem látok...Mi a helyzet ilyen esetben? Nem tudom pontosan,mi a szerepem a lány életében,partner?de akkor képes lenne anyukát otthagyni és rámkoncentrálni és időnként meglátogatni
anyukáját?vagy pedig pótapuka?(édesapját 9 éve vesztette el,mert elitta az eszét:( tehát megfelelő apamintát nem kapott:( Azon őrlödök,hohy mit csináljak,mert mndig azon vagyok,hogy a barátnőmnek jó legyen,ezért is költöztem hozzájuk!Annnyit mondtam,hogyha anyagilag jobban fogok állni,albérletbe fogok menni,hogy meglegyen a normélis párkapcsolati terünk.Ő pedig így reagált: inkább elköltöznék,minthogy félretenném azt a pénzt amit az albérletre szánok?meghogy itt hagynám? és ha esetleg elköltöznék akkor nem mindig aludna nálam,meghogy köztem és anyukája között kellene rohangálnia,ezért is kényelmes most így neki ahogy van,de én úgy látom,hogy anyuka nagyon fél,hogy egyedül marad,önsajnálatban úszik,sokat szidja az embereket,kapcsolatai nincsenek,a szomorú az,hogy a barátnőm nem arra koncentrál,hogy kettőnk jövőjét építsük,hanem hogy hármunkét?Még egyelőre nem mertem megmondani,hogy nem szeretnék anyukáddal élni a jövőben,ezért mondtam neki az albérletet,de ilyenkor nagyon érz
ékenyen reagál,olyan mintha áttevődött volna rá az anyukája önzősége,
hogy csak neki legyen jó,mert azt nem tudja elfogadni,hogy nekem nem így a legjobb!És ráadásul úgy érzem mintha az anyuka élettársként is kezelné lányát,és a lány mindig azon van hogy kímélje anyukáját,túlzottan félti...!olyan is elhangzott a lánytől hogy döntsem el,mit akarok, de ő nem hagyja ott anyukáját,én meg csak annyit mondok,hogy veled szeretnék lenni,erre ő, dehát velem vagy!Mi történhet benne? Ő is önző vagy nem érti hogy egy párkapcsolatban csak ketten vannak? Egyre inkább elegem van ebből,de közben félek is,hogy elveszítem a lányt.Ilyen esetben szeret a lány vagy teljesen midegy,hogy vagyok-e vagy nem? Hosszú lett a levél,de kiváncsi vagyok a szakvéleményére mert lehet,hogy álarc van a kapcsolatunkban? Várom válaszát!!!
JELIGE: "S.O.S"