• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Édesanyánk állapota már tényleg nem fordítható vissza

Orvos válaszol

Tisztelt Doktor Úr/Nő!

Édesanyám 68 éves és egy vidéki kis faluban él. Édesapám halála óta, amely tíz éve történt nem igazán tudta feldolgozni a halálát, amelyért elsősorban nővéremet okolja (hozzáteszem lelki eredetű okokról van szó és édesapám szívelégtelenségben halt meg tragikus hirtelenséggel, de leginkább én is azt mondanám, hogy "megszakadt a szíve"). Azóta folyamatosan küzd vérnyomás problémákkal és állandóan szédül. Társaságot apukám halála után sem keresett magának és a napja egyetlen fénypontja az volt, hogy járt a temetőbe édesapám sírjához, hogy "vezekeljen".(az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban elég zsarnok módon bánt vele). Az utóbbi tíz évben azonban anyu egészségi állapota nagyon megromlott. Az időskori demencia vagy Alzheimer kór tüneteit viseli. Kecskeméten is végeztek nála MRI vizsgálatot és a vége az lett, hogy a helyi szociális otthonba adtuk nővéremmel, aki ugyan ugyanabban a kis faluban él családjával mint édesanyám én viszont a fővárosban. Nehéz döntés volt ez mindannyiunk számára, de a jelenlegi helyzetünket és a sérelmeket félretéve nem volt más választásunk, amelyben a helyi körzeti orvos illetve a kórházi kezelő orvosa is támogatott bennünket, látva édesanyánk folyamatos leépülését: iszonyatosan igénytelenné vált önmagára és a környezetére is, de a legrosszabb az, hogy nem tudta felmérni a teljesítőképességét, aminek állandóan több hetes kórház lett a vége (gerinc és koponya repedés...stb.). Az otthonba kerülés óta még rosszabb lett a helyzet:a nővéremet és engem is azzal vádol, hogy mi csak oda "bedugtuk", hogy ne kelljen vele foglalkozni, az ottani személyzetet is meggyanúsította már lopással, de ami a legrosszabb, hogy a testvéremet is ezzel vádolja, aki minden héten többször, lelkiismeretesen látogatja. Természetesen mindez rajtam csapódik, amikor "haza viszem hétvégenként" és egyszerűen tehetetlen vagyok. Legutolsó mondata annyi volt, hogy "kíváncsi rá meddig tart köztünk ez a nagy testvéri szeretet?!" A teljes igazságho
z hozzátartozik, hogy amióta anyu otthonban van előkerültek a rég nem látott testvérei is (többek között olyan testvér is, aki tíz éven át a legnagyobb gyászában köszönés nélkül elment mellette) és állandóan ellenünk hangolják. Hogyan lehet ennek véget vetni???
Anyu beteg, testvérem és én tényleg újra (nem most) egymásra találtunk már jó ideje. Miért olyan hihetetlen, hogy a "jó zsaru" a "rossz zsaru"-val egyetért egy ilyen szituban, hiszen az édesanyánkról van szó és mégis a testvérem?! Édesanyánk állapota már tényleg nem fordítható vissza vagy legalábbis állítható meg??? Teljesen felőröl bennünket a tehetetlenség. Az orvosa már azt is tanácsolta, hogy vegyük gyámság alá anyut, de a jelenlegi lelkiállapotára tekintettel szerintem ez csak olaj lenne a tűzre....ugyanis teljesen elutasít bennünket és kizárólag az újonnan felbukkant testvéreire hallgat.

Kedves levélíró!

Köszönöm a nagyon őszinte levelét. Megértem. Nagyon nehéz helyzetben van. De Ön őszinte, tisztességes ember. Szerintem három dolgot tehet: az egyik, hogy megpróbál ebből az érzelmi összekapaszkodásból ( én a " ragacs" szót használnám, ami illetlen, de olyan gyönyörű a magyar nyelv, mert a szavaink érzelmeket, sőt képeket is tartalmaznak ) " kifarolni" ( hát ez megint illetlen, de olyan érzékletes ez is - próbálja elképzelni ezt a helyzetet). Ha képes ezt megcsinálni ( ami az egyik legnehezebb dolog az életben ) akkor őszintén és szívből fejet hajtok Ön elött. De legalább próbálja meg. Ha ez sikerülne, azaz Ön nem reagálna az édesanyja érzelmi kitöréseire, illetve ezeket megértően tudná fogadni, akkor szerintem emberileg nagyon tisztességes lesz, csak kérdés, hogy ekkora terhet el tud-e viselni. ( nem szégyen, ha nem ), mert akkor bizony jön a másik lehetőség, bizony át kell venni a felelősséget édesanyja felett. Nem feltétlen gyámsággaíl ( ez nagyon csúnya szó), hanem azzal, hogy megérteti édesanyjával, hogy nemsokára eljön az idő, amikor egy jó szociális otthont kellene keresni és abba ő is beleszólhat.Ez lenne a legtisztességesebb, de megint a legnehezebb.Attól tartok, hogy ez meg az édesanyja miatt nem fog megvalósulni.
Akkor marad a harmadik megoldás. Felelősségteljesen átveszi a kontrollt és ha dúsgazdag, akkor keres egy kedves ápolónőt, aki segít az édesanyjának, illetve ( és ez a realitás szerintem ) kezdjen el tájékozódni jó előre, hogy mi az a gondokság, milyen elmeszociális ( vagy inkább szociális) otthonok vannak, készüljön fel a nehéz helyzetre.
Egyébként az USA-ban az Alzheimeres betegek felét tudják csak otthon kezelni, a másik felét ott is otthonban helyezik el, pedig sokkal gazdagabbak.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink