Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Édesanyám 68 éves és egy vidéki kis faluban él. Édesapám halála óta, amely tíz éve történt nem igazán tudta feldolgozni a halálát, amelyért elsősorban nővéremet okolja (hozzáteszem lelki eredetű okokról van szó és édesapám szívelégtelenségben halt meg tragikus hirtelenséggel, de leginkább én is azt mondanám, hogy "megszakadt a szíve"). Azóta folyamatosan küzd vérnyomás problémákkal és állandóan szédül. Társaságot apukám halála után sem keresett magának és a napja egyetlen fénypontja az volt, hogy járt a temetőbe édesapám sírjához, hogy "vezekeljen".(az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban elég zsarnok módon bánt vele). Az utóbbi tíz évben azonban anyu egészségi állapota nagyon megromlott. Az időskori demencia vagy Alzheimer kór tüneteit viseli. Kecskeméten is végeztek nála MRI vizsgálatot és a vége az lett, hogy a helyi szociális otthonba adtuk nővéremmel, aki ugyan ugyanabban a kis faluban él családjával mint édesanyám én viszont a fővárosban. Nehéz döntés volt ez mindannyiunk számára, de a jelenlegi helyzetünket és a sérelmeket félretéve nem volt más választásunk, amelyben a helyi körzeti orvos illetve a kórházi kezelő orvosa is támogatott bennünket, látva édesanyánk folyamatos leépülését: iszonyatosan igénytelenné vált önmagára és a környezetére is, de a legrosszabb az, hogy nem tudta felmérni a teljesítőképességét, aminek állandóan több hetes kórház lett a vége (gerinc és koponya repedés...stb.). Az otthonba kerülés óta még rosszabb lett a helyzet:a nővéremet és engem is azzal vádol, hogy mi csak oda "bedugtuk", hogy ne kelljen vele foglalkozni, az ottani személyzetet is meggyanúsította már lopással, de ami a legrosszabb, hogy a testvéremet is ezzel vádolja, aki minden héten többször, lelkiismeretesen látogatja. Természetesen mindez rajtam csapódik, amikor "haza viszem hétvégenként" és egyszerűen tehetetlen vagyok. Legutolsó mondata annyi volt, hogy "kíváncsi rá meddig tart köztünk ez a nagy testvéri szeretet?!" A teljes igazságho
z hozzátartozik, hogy amióta anyu otthonban van előkerültek a rég nem látott testvérei is (többek között olyan testvér is, aki tíz éven át a legnagyobb gyászában köszönés nélkül elment mellette) és állandóan ellenünk hangolják. Hogyan lehet ennek véget vetni???
Anyu beteg, testvérem és én tényleg újra (nem most) egymásra találtunk már jó ideje. Miért olyan hihetetlen, hogy a "jó zsaru" a "rossz zsaru"-val egyetért egy ilyen szituban, hiszen az édesanyánkról van szó és mégis a testvérem?! Édesanyánk állapota már tényleg nem fordítható vissza vagy legalábbis állítható meg??? Teljesen felőröl bennünket a tehetetlenség. Az orvosa már azt is tanácsolta, hogy vegyük gyámság alá anyut, de a jelenlegi lelkiállapotára tekintettel szerintem ez csak olaj lenne a tűzre....ugyanis teljesen elutasít bennünket és kizárólag az újonnan felbukkant testvéreire hallgat.