A családtagok nem vétózhatják meg az elhunyt, akár nagyon idős rokon boncolását sem.
![]() |
Mint egyik olvasónk panaszolta, mélyen vallásos édesanyjának egyetlen kívánsága volt: halála után ne boncolják fel. Ezt a kérését azonban a lánya nem tudta teljesíteni, annak ellenére, hogy a 94 éves idős asszony ezt írásban rögzítette. Az egyre romló egészségi állapotú beteg gondozó otthonban halt meg, s az írásos kérelmet az akkor éjszakás gondozó nem vette figyelembe, a patológiára szállították, ahol másnap délelőtt fel is boncolták. A család azóta sem érti, vajon miért volt szükség erre, a tisztességben megöregedett édesanya egyetlen kívánsága vajon miért nem teljesülhetett? Egyáltalán miért szükséges egy krónikus betegségben szenvedő, csaknem száz évet megélt ember patológiai vizsgálata?
- A hozzátartozó kérheti ugyan a boncolás mellőzését, ezt mi a legtöbb esetben figyelembe is vesszük, de vannak olyan helyzetek, amikor nem vétózhatja meg a döntést- kaptunk tájékoztatást dr. Hegedűs Géza főorvostól, a Baranya megyei Kórház Patológiai intézetének vezetőjétől.
Ezt olyan esetleges rejtetten maradó betegségek, gyanúra utaló kórképek indokolják, mint például a tuberkulózis jelenléte, vagy olyan tumorfajta, amelynek meglétét a diagnózis nem igazolta. Ilyenkor nem lehet eltekinteni az elhunyt patológiai vizsgálatától, akkor sem, ha a család ellenzi. Szintén kötelező a boncolás, ha a halál úgy és olyan körülmények között következik be - például egyedül élők esetében – amikor az okok nem egyértelműek.
A kórbonctani intézetekben zömmel a kórházban elhunyt betegek boncolását végzik, de oda kerülnek azok is, akik halálának pontos okát a helyszínre érkező orvos (halottkém) nem tudja egyértelműen megállapítani. A boncolásért azonban a hozzátartozónak továbbra sem kell fizetni – szögezte le a főorvos. Más a helyzet az öltöztetéssel összefüggő anyagi ellenszolgáltatással, de az már nem a mi közvetlen hatáskörünk.
Kérdésünkre, hogy a most zajló egészségügyi reform érezteti-e hatását a kórbonctani munkánan, az intézetvezető elmondta: igazán észrevehető változás a vizsgálatra beküldött szövettani, illetve cytológiai minták számának jelentős, mintegy 10-20 százalékos csökkenésében figyelhető meg. Ennek egyértelmű oka a szülészeti, illetve sebészeti beavatkozások határozott mértékű visszaesése.
Ez a tendencia azonban a „sima" szűrővizsgálatokból beküldött minták számában még nem érezhető, e területen egyelőre nem tapasztaltak visszaesést.