SZABADSÁGON 2023/4.

Tavaly augusztusban annyira jólesett jegyzetírónknak a szabadság, hogy elhatározta: idén is megpróbál pihenni és feltöltődni. Ám olvasóink nem maradnak egészségügyi gondolatok nélkül… Csupán annyit tettünk, hogy végigolvastuk az elmúlt évbe írt jegyzeteket, onnan idézünk néhány gondolatot, és természetesen hozzáférést adunk az eredeti cikkhez. Alapélményünk: minden gondolat aktuális, még ma is!

1. INTER ARMA SILENT MUSAE 2.0

Pontosan három éve, ugyanezzel a címmel írtam jegyzetet. Látszott, hogy világjárvány kezdődik, amiből nem tudunk kimaradni. Egy időre ez lett a ma élő emberiség központi problémája. Az iparilag fejlett, informatikával, modern médiumokkal átszőtt országoké mindenképpen.

Évtizedek óta fel nem tett kérdések bugyogtak elő, válaszokat, megoldásokat követeltek. Kezdve a tömegközlekedés és tömegturizmus vidám gyanútlanságától, ahol legfeljebb a terrorizmus vagy a drogcsempészés jelentett kihívásokat. A világkereskedelem elképesztő fejlődése miatt ma már minden és mindenütt kapható, ha eljut a célterületre.

Hiány

Azonnal hiányok keletkeztek, ha a tengeri, vasúti, szárazföldi és légi szállítások akadozni kezdtek. Kiderült, hogy az egyes országok egészségügyi rendszereiben nincsenek tartalékok. Az egyszer használatos eszközök, a legegyszerűbb maszkok, kesztyűk, fertőtlenítő szerek területén váratlanul hatalmas kereslet és hatalmas hiány jött létre. Mivel az az iparból jól ismert, informatikával támogatott „just-in-time” rendszerben csak annyi került a felhasználókhoz, amennyi az adott napra, hétre, legfeljebb hónapra kellett, a járvány első időszakában nem voltak tartósan rendelkezésre álló tartalékok.

Az egészségügyi intézmények órák, napok alatt megteltek, bedugultak a frissen fertőzött, de gyakran gyorsan súlyos állapotba került betegekkel. A kritikus pontokon orvoshiány, ápolóhiány, eszközhiány mellett az épített környezet szűkössége és alkalmatlansága vált láthatóvá. Az egész világ elkezdett kesztyűt, maszkot, lélegeztető gépet és ezer más dolgot keresni, követelni.

A modern médiumok apokaliptikus beszámolókat közöltek, képekkel bőven illusztrálva a kórházak előtt várakozó mentőautókról, az áldozatok növekvő számáról és a koporsók hegyeiről. Betegeket láttak el fedett sportpályákon, hatalmas régi templomokban, katonai sátrakban. Lázas keresés indult hatásos gyógyszerek iránt, és elkezdődött a versenyfutás a megelőzés fő eszköze, lehetősége, az aktív immunizálás érdekében. Öldöklő viták az oltóanyagok hatásossága körül, hozzáférési problémák. A kormányok karantén intézkedéseket hoztak, korlátozták a mozgást a közterületeken, az emberek kénytelenek voltak a lakásaikba zárkózni és a médiumokon keresztül tájékozódni.

Háború és földrengés

Ahogy csitult a járvány, a világ és benne az egészségügyi rendszerek konszolidálódni kezdtek. Az első cím, úgy tűnik, anakronisztikussá vált. De akkor berobbant az orosz-ukrán háború, és a világ újra a feje tetejére állt. Másképp, mint a járványban, de sok szempontból hasonló eredményekkel.

Gazdasági válság (bár úgy tűnik, a ciklikus válság kezdete megelőzte a háborút), ellátási gondok az üzemanyagok területén, fenyegető energia krízisek, társadalmi katasztrófák. Óriási menekülthullám indult Ukrajnából, az utolsó adat, amit ismerek már 15 millió menekültről szól.

Egy éve tart a háború, legalább negyedmillió áldozat és súlyosan sérült ember és szinte felmérhetetlen anyagi károk. Ahelyett, hogy valamilyen megoldás körvonalazódna, még erősödik is a konfrontáció és komolyan felmerül egy világháború rémképe.

Február 6-án még a természet is odacsapott egyet a gyanútlan embereknek, egy 7,8 magnitúdójú földrengés Törökországban és a határos Szíriában több mint 50 ezer áldozatot követelt, és 130 ezer életben maradt sérült ellátásáról kellett gondoskodni. A magyar mentőcsapatok, közöttük orvosok és ápolók nagyszerűen helyt álltak, sok embert megmentettek.

https://weborvos.hu/egeszsegpolitika/inter-arma-silent-musae-20-278488 

2. RENDSZEREK ÉS HIBÁK

Óvatos megkönnyebbüléssel kezdem el a hétvégi jegyzetírást, mert híreim szerint Gálvölgyi János művész úr állapota javul, és reménykedhetünk a felépülésében. Az ő története, jogosan, hatalmas terjedelemben jelent meg a politikai-, gazdasági-, bulvár- és közösségi médiumokban és remélhetjük, hogy néhány fontos kérdésre ráirányította a figyelmet. Nem fogom elemezni ennek politikai, társadalmi, pszichológiai és kommunikációs okait, mert bevallom, ez messze meghaladja az ismereteimet. Tegyük hozzá, hogy ezzel mindenki így van, legfeljebb nem vallja be.

Kálvária

A művész úr és a mentők története, nevezhetném kálváriának is, pontosan az OMSZ 75. születésnapján kezdődött, erről már múlt heti jegyzetemben is írtam. Miközben egy ország aggódott az életéért, a médiumokban hatalmas vita kezdődött, és az össztűz a mentőkre zúdult. Szokás szerint általánosítva, differenciálatlanul, de megmutatva, hogy a médiumok világa milyen kegyetlen és igazságtalan is tud lenni. Mert számos más, az egészségüggyel kapcsolatos rossz tapasztalat, félelem, szorongás is kiömlött, azt az optikai csalódást keltve, hogy ezek jó részéért a mentők a felelősek.

„Rendszerhiba! Rendszerhiba!” kiáltották világgá sokan, és én szomorúan figyeltem, hogy a sok ezer, erejét megfeszítve dolgozó, feladatát gyakran túlmunkával teljesítő mentős kollektív bűnösnek kikiáltva érezte magát és cipelte ezt a plusz terhet. Lassan megszólaltak és a zajban hallhatóvá váltak józan hangok is, és elindult a történet tisztázása. Ehhez a tisztázáshoz szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni.

Definíció

Elöljáróban egy személyes vélemény: régóta észlelem, de ennek történelmi előzményeivel is tisztában vagyok, hogy az értelmiség egy része, ha valamilyen társadalmi, természeti vagy technikai jelenséggel találkozik, addig nem nyugszik, amíg egy megfelelőnek látszó fogalommal a jelenséget „nyakon nem csípi”, és egy megtalált vagy kitalált fogalom dobozba bele nem gyömöszöli. Ha ez sikerült, akkor megnyugszik, a probléma meg van oldva. Tegyem hozzá, gyakran akkor is, ha nincs.

Ilyen doboznak használják egyes kortársaink, író- és megmondó emberek a „rendszer” szócskát. Gyakran nem érzik, hogy ezzel milyen súlyos helyzetet teremtenek, igazságtalan és bizonyítatlan következtetéseket vonnak le, miközben a valóságos probléma, a bizonyíthatóan rendszer vagy alrendszer-elégtelenség feltáratlan marad.

https://weborvos.hu/egeszsegpolitika/rendszerek-es-hibak-279522 

3. A KÖZÖSSÉGI EGÉSZSÉGÜGY MEGMENTÉSE

Hetek, hónapok óta gyűlik a lelkemben a rosszkedv. Gyakorlatilag minden médium, megmondóember, marketinges, és még a reggeli és esti szórakoztató politikai műsorok is, a közösségi egészségügy betegségeiről, rémtörténeteiről szólnak, szembeállítva a dinamikusan fejlődő magánegészségügy számaival, élménybeszámolóival, sikereivel. Ide tartozik a mentők szidalmazása is, és ilyenkor nem állhatom meg, hogy néhány dolgot itt komolyan szóba ne hozzak.

Néhány gondolat a magánegészségügyről

Itt most elsősorban a gyógyító ellátásokra, a magánklinikákra gondolok. A nagy technológiai szolgáltatók, a művese, a labor és a képalkotó rendszerek a saját szabályaik szerint működnek. Ez is piac, de zártabb, kapcsolatuk az állami szervezéssel és finanszírozással az adott időpillanatban stabil. Érinti őket a reform, de a lakoság helyzetének, egyedi döntéseinek alig van hatása a működésükre.

A magánegészségügy, a gyógyító szolgáltatók és szolgáltatások egyértelműen a közösségi (állami, önkormányzati, és valamilyen mértékben az egyházi) rendszer alternatívájának, konkurensének mutatkoznak. A náluk történő szolgáltatások igénybevétele, „vásárlása” döntő mértékben magánzsebből, családi kasszából történik. Szervezetileg kevés kivételtől - például a klinikai központok fizetős szolgáltatásai - eltekintve, szigorúan elkülönülnek a közösségi intézményektől.

Az elmúlt években mind betegforgalomban, mind üzemi bevétel tekintetében imponáló fejlődést mutattak. Mivel többnyire magántőke befektetésen alapuló vállalati formában működnek, ez meghatározza az üzletpolitikájukat, és alapvetően hat a szakmai teljesítményükre. Gondosan megtervezett szervezettel, a céloknak megfelelő korszerű szakmai infrastruktúrával rendelkeznek, és ehhez professzionális szakmai irányítás, mindenre kiterjedő kontrolling, valamint erős marketing- és pr-tevékenység jellemzi őket.

Szakembereiket fő vagy részállásban a közszférából toborozzák, gondosan kiválogatva a legjobbakat. Tudatában vannak a prominens orvosok értékeinek, és erre építik a kommunikációjuk egy részét. Betegeiket gondosan kiválogatják, szűrik, kockázatos ellátásokat nem vállalnak. Ha mégis jelentkezik valami szövődmény, és általában ritkán fordul elő ilyen, akkor azt a beteget törvényesen átadják az erre kötelezően szerződött állami háttérkórháznak.

https://weborvos.hu/egeszsegpolitika/a-kozossegi-egeszsegugy-megmentese-280056