Elhunyt Dr. Gárdos Csaba

1984-ben végezte el a Budapesti Gazdasági Egyetem jogelődjét, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, majd ezt követően a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett doktori fokozatot.

1984-ben, több, mint 40 éve lépett be a Pénzügyminisztérium és intézményei kötelékébe.

A Pénzügyminisztérium és a Magyar Államkincstár közös irányítása alatt működő Költségvetési Felügyelet igazgatói feladataival 2010-ben bízták meg, melynek haláláig vezetője volt.

A Felügyelet vezetőjeként feladata volt a költségvetési egészségügyi intézetek felügyelete is. Létrehozta a kórházak költségvetési felügyeleti rendszerét. Azon kevés pénzügyi szakemberek közé tartozott, aki értette és megértette az egészségügyi ellátórendszer problémáit és kollégáival együtt nyújtott segítséget és támogatást a kórházak menedzsmentjének.

Ismeretségünk közel 15 évvel ezelőtt kezdődött közös barátunk révén, amely az évek során őszinte, szoros barátsággá fejlődött. Hosszú órákat beszélgettünk arról, hogyan lehetne elsősorban a betegek és a gyógyítók érdekeit prioritásként kezelve a betegellátást és ellátásszervezést minél jobbá, hatékonyabbá és nem utolsósorban finanszírozhatóvá tenni. Csaba több évtizedes pénzügyi vezetői tapasztalatait, én szintén több évtizedes gyógyító és kórházvezetői ismereteimet adtam a közös gondolkodásba. Együtt gondolkodásunk példa arra, hogy lehet és kell is bizalmon alapuló, tisztességes és korrekt együttműködés a pénzügyi és egészségügyi szakemberek között.

Gárdos Csaba nem csak szakmájában volt kiváló szakember, hanem emberként is példát mutatott sorstársainak a tragédiák leküzdésében. Az orvosi titoktartás alól az ad felmentést nekem, hogy Csaba megírta történetét súlyos betegségéről, veseelégtelenségéről. Ő, ahogy mondta és megírta, két születésnapot ünnepelhetett, a másodikat 2016. október 25-én, amikor egy közeli családi barát önzetlen és példamutató felajánlása által élődonoros veseátültetésben részesült. Hittel, családja és barátai támogatásával leküzdötte súlyos betegségét.

A Hit mellett családja, felesége, két lánya és az utóbbi években, hónapokban nagyon sok örömet, boldogságot adó négy unokája adott számára reményt az újabb betegség leküzdésében, gyógyulásában.

Drága Csaba!

Tavaly születésnapomra hitbéli társad, barátod Várszegi Asztrik hitéletéről szóló, „A megajándékozott” című kötetet kaptam Tőled. Mostani betegséged alatt többször elolvasva a könyvben leírt gondolatokat, sokszor azt éreztem Rólad, Hozzád is szól.

„A hívő ember a keresztséggel kapcsolódik Jézus Krisztushoz, saját keresztjét vállalva ugyanazt az utat járja, és vele együtt a feltámadás részese lesz.”

„Jézus nem azt kéri, hogy az ő Atyától rendelt keresztjét vállaljuk, hanem sajátunkat. Üzenetének lényege, hogy az ember ne meneküljön el saját keresztje elől. Ellenkezőleg: nézzen vele szembe, és ahogy ő tette, ölelje magához. Ettől tudunk kiengesztelődve élni. Ettől lesz szívünkben olyan béke, amit senki sem vehet el tőlünk.”

Várszegi Asztrik gyönyörű szavai méltón jellemeznek Téged. Vállaltad keresztedet, magadhoz ölelted és béke volt és béke lesz szívedben.

Tudjuk, hogy ezután is vigyázni fogsz szerető, békés szívvel Téged mindenben támogató, segítő és támaszt adó szeretett feleségedre, lányaidra, unokáidra és szeretteidre.

És figyelni fogsz ránk is, barátaidra, kollégáidra. És hiszem, ha bármikor találkozunk majd ezután ott folytatjuk a beszélgetést az unokáinkról, családunkról és szeretett közös szakmánkról, az egészségügyről, ahol most abba kellett hagynunk.

Nyugodj Békében!