Ilyen is lehet valójában Magyarországon Crohn-betegséggel élni | Weborvos

Rohonczi Fanni 27 éves, divattervezéssel foglalkozik, nemrég tartotta a Budapest Central European Fashion Week keretein belül Fannica Alta Moda nevű saját márkájának legújabb divatbemutatóját. Crohn-betegsége miatt többször is kiállt a nyilvánosság elé tapasztalataival, hogy segítsen azoknak a sorstársaknak, akik hosszabb-rövidebb ideig sztómát használnak. A Dívány Magazin Adj Arcot sorozatában teljes történetét elmeséli.

Amikor megismerkedtünk, éppen a kommunikációs szakmában próbáltad ki magadat, azóta viszont sok idő telt el és divattervező lettél.   

Most már hivatalosan is innovációs kortárs divattervező vagyok, hála egy berlini iskolának, amelyet sikeresen elvégeztem. Ide pályázati úton nyertem felvételt, európai szinten a világ tizenkét legígéretesebb innovatív divattervezője közé választottak. Fannica nevű márkám Pop-up üzletekben is megismerhető, jelenleg Budapesten, Bécsben és Milánóban. Ugyanakkor éppen nagy váltásra készülök – új imidzset építek, aminek a névváltoztatás is része. A tanulást sem hagytam abba – a firenzei Polimoda művészeti iskolába járok mesterképzésre, textildizájnt tanulok. 

Ha jól tudom tinédzserként egy harmadik szakmát is megtanultál, amiben azonban Crohn-betegséged miatt nem tudtál kiteljesedni. Hogyan és mikor jött az életedbe ez a kórkép?

A Crohn-betegség 2013-ban, 15 éves koromban tört be az életembe.  Egyszerre előjött valamennyi létező tünete: a hányás, a hasmenés, a kiszáradás, a vérszegénység – és hirtelen lefogytam 25 kilót – ez volt a leglátványosabb. Soha nem fogom elfelejteni azt sem, milyen volt először megélni, hogy a hirtelen rám törő hasmenéssel sokszor nem jutottam el a mosdóig. Azóta eltelt 12 év, és azt tapasztalom, hogy minden második ismerősömnek van egy ismerőse, aki IBD-vel él.  Akkor azonban még nem volt olyan közismert ez a kórkép, és sok időbe telt, mire kezeléshez jutottam. 

Hol és hogyan indultál el ebben az útvesztőben?

Egy hónap szenvedés múltán kerestem fel a háziorvost, aki a laborvizsgálat alapján először azt mondta, hogy valamilyen vírusfertőzés vagy gyomorrontás okozza a tüneteimet. Eltelt még egy hónap, mikor visszamentem hozzá testnevelésből felmentést kérni, mert úgy le voltam gyengülve, hogy 5 métert nem tudtam megtenni súlyos kimerültség nélkül. Rám nézett és azt mondta: „Fanni, pakolj össze, mész be a kórházba.” Csont és bőr voltam már akkor. Addig nem voltam komoly beteg, kórházban sem jártam soha. 

Mi történt a kórházban? 

Először csak megfigyeltek, de az állapotom tovább romlott. Végül egy tükrözés és szövettan kimutatta az IBD-t. Tápszerrel és gyógyszerekkel kezeltek – előbbi azt is jelenti, hogy az ember több héten át nem ehet semmit. Ebben az időben felszolgálónak tanultam, az volt a szakmai gyakorlatom éve, ezért sürgősen szerettem volna megerősödni, de ezzel a terápiával a vágyott állapot nem került elérhető távolságba. A tápszerben lévő vitaminok esetemben nem tudtak felszívódni, mert felszívódási zavarom is kialakult. Végül mégis sikeres volt ez a kezelés, utána 17 éves koromig teljesen tünetmentesen éltem. Ekkor viszont, mintha a sors ismételné önmagát, ugyanúgy kezdődött minden az elejétől. 

Ha érdekel, hogyan jutott el végül Fanni a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Bókay utcai részlegére, miért mentette ez meg az életét, miként váltott szakmát, hogyan birkózott meg a sztómával, és mit értékelt benne, milyen nehézségekkel küzd a mai napig és milyen erő árad minden szavából, ajánljuk a Dívány Magazin „Ha maradok a vidéki kórház intenzív osztályán, valószínűleg meghaltam volna” című cikkét.