Ezek a jelek segíthetnek az emlőrák korai felismerésében

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganatos betegség nőknél, és bár rengeteget fejlődött a szűrés és a kezelés, sok esetben csupán a specifikus tünetek megjelenésekor derül fény a kórképre. Ennek oka, hogy a betegség nem mindig jár egyértelmű jelekkel, sőt, sok esetben teljesen panaszmentes marad, különösen a korai szakaszban.

Szűrés nélkül legtöbbször nehéz felismerni az emlőrákot

A betegség gyakorisága miatt fontos tudni, hogy a kockázat az életkorral nő, és bár nőknél jóval gyakoribb, férfiaknál is előfordulhat, csak lényegesen ritkábban. A családi halmozódás és bizonyos öröklött tényezők szintén növelik a rizikót. A jellegzetes és kevésbé ismert tüneteket a WebMD cikke alapján mutatjuk be.

A leggyakoribb jel az újonnan megjelenő csomó a mellben vagy a hónaljban. Ez lehet kicsi vagy nagyobb, keményebb tapintatú, de az is előfordul, hogy jelentéktelen elváltozásról van szó. Nem minden csomó rosszindulatú, de minden új elváltozást érdemes kivizsgáltatni.

Érdemes szakorvoshoz fordulni továbbá, ha a mell alakja vagy mérete megváltozik, vagy ha az egyik mell hirtelen másképp néz ki, mint a másik. Bőrtünetek is jelezhetnek mellrákot, ilyen a behúzódás, az egyenetlenség, a pirosság vagy az emlőn megjelenő narancsbőr.

A mellbimbó változásai szintén fontosak. Ha befelé fordul, ha tartósan viszket, hámlik, sebesedik, vagy ha váladékozik – főleg, ha ez csak az egyik oldalon jelentkezik – azt mindig komolyan kell venni. A váladék lehet átlátszó, sárgás, de akár véres is.

A mellrák többnyire nem produkál fájdalmat, de ez sem kizárt – vannak olyan típusok, amelyeknél égő, érzékeny vagy szúró érzés is előfordulhat, főleg, ha a betegség gyulladásos jellegű.

Az emlőrák különböző formái és jellegzetes tünetei

Az emlőráknak különböző típusai vannak, amelyeket többek között a daganat kiindulási helye, sejttani jellemzői, hormonérzékenysége és molekuláris tulajdonságai alapján sorolnak csoportokba. Ezek között vannak, amelyek inkább csomót okoznak, mások főleg bőrelváltozással vagy duzzanattal hívhatják fel magukra a figyelmet.

A leggyakoribb típus a tejcsatornákból kiinduló emlőrák. Ennek korai formája sokszor nem okoz tünetet, és többnyire csak a szűrés során derül ki. Ha azonban mégis produkál tünetet, akkor leginkább csomó, mellbimbóváladékozás vagy bőrirritáció formájában.

Létezik egy másik típus, amely inkább „szétterülve” növekszik a mellben. Ilyenkor nem mindig alakul ki jól tapintható csomó, inkább az tűnik fel, hogy az egyik mell kissé tömörebb, vastagabb vagy más tapintatú, mint a másik.

Ritkább forma az úgynevezett gyulladásos emlőrák. Ez azért megtévesztő, mert sokszor nem csomóval indul, hanem az egész mell pirossá, meleggé és duzzadttá válik, mintha fertőzés lenne. Erre a típusra jellemző a fentebb már említett narancshéj-szerű bőr megjelenése is.

Ennek a daganattípusnak van olyan formája is, mely a mellbimbót érinti. A tünetek sokszor bőrbetegségre hasonlítanak. Ilyenkor a mellbimbó hámlik, viszket, sebesedik, és akár váladékozhat is.

Az önvizsgálat menete

Az emlők önvizsgálatát érdemes havonta egyszer elvégezni, lehetőleg menstruáció után néhány nappal, amikor a mellek kevésbé érzékenyek, vagy fix hónapnapon, ha nincs ciklus. A vizsgálat része a tükör előtti megtekintés, amikor azt figyeljük, van-e új aszimmetria, bőrelváltozás, behúzódás vagy a mellbimbó formájának, helyzetének változása.

Ezt követi a tapintás, amelyet állva és fekve is célszerű elvégezni: az ujjbegyekkel körkörös, rendszerezett mozdulatokkal végigtapintjuk a teljes emlőt a kulcscsonttól a mell aljáig, valamint a hónalj területét is, keresve új csomót, keményedést vagy érzékeny területet.

Férfiaknál is megjelenhet

Férfiaknál az emlőrák ritka, de ugyanúgy jelentkezhet csomóval, bőrelváltozással vagy váladékozással. Mivel kevésbé számítanak rá, gyakran később kerül felismerésre, pedig a tünetek alapvetően nem térnek el a női formától.

Férfiaknál az önvizsgálat a nőkhöz hasonlóan történik, de könnyebb és gyorsabb, hiszen az emlőállomány lényegesen kisebb.