Globális válságban a férfi termékenység?

Belefér-e egy civilizációs válság egy spermiogrammba? Az elmúlt években a férfi termékenységről szóló hírek gyakran apokaliptikus hangvételűek: zuhanó spermiumszám, mikroműanyagok a herékben, hormonrendszert megzavaró vegyszerek mindenütt. A kérdés azonban továbbra is nyitott: valóban globális reprodukciós krízis zajlik, vagy egy túlfújt lufit látunk?

A tanulmány, amely kirobbantotta a vitát

A modern spermiumvita alapját a Hagai Levine és munkatársai által publikált nagyszabású metaelemzés adta. A Human Reproduction Update folyóiratban megjelent kutatás több mint 57 ezer férfi adatait elemezte 1973 és 2018 között, és arra jutott, hogy a spermiumkoncentráció és a teljes spermiumszám globálisan jelentős csökkenést mutat.

A tanulmány azért vált különösen fontossá, mert a korábbi elemzésekkel szemben már nemcsak nyugati országokból származó adatokat vizsgált. A csökkenő tendencia Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is megfigyelhető volt.

A laikus olvasó számára a számok drámaiak. Az orvosi közösség számára azonban legalább ennyire fontos a módszertani kérdés:

Mennyire lehet összehasonlítani ötven év spermiogramjait, ha időközben változtak a WHO-kritériumok, a laboratóriumi standardok és maga a mintavétel technológiája is?

A spermiumszám csökkenéssel kapcsolatos kérdések még megválaszolásra várnak, a többség szerint ugyanis a csökkenés valós, de annak mértéke közel sem olyan drasztikus.

Miért ennyire sérülékeny a spermaképzés?

A spermatogenezis az emberi szervezet egyik legérzékenyebb biológiai folyamata. A here mikrokörnyezete pontos hormonális és sejtszintű szabályozás alatt működik, amibe a hőmérséklet, az oxidatív stressz, gyulladásos állapotok és még egy sor más folyamat is beleszólhat.

Ezen felül maguk a spermiumok is különösen sérülékenyek oxidatív károsodásra. Membránjuk nagy mennyiségben tartalmaz többszörösen telítetlen zsírsavakat, miközben antioxidáns védekezőkapacitásuk nem túl nagy. Ez azt jelenti, hogy környezeti toxinok vagy gyulladásos folyamatok esetén könnyebben sérülhet a DNS-állományuk, a mozgékonyságuk vagy maga a spermatogenezis folyamata.

Ez az oka annak, hogy a modern életmód szinte minden eleme potenciálisan érintheti a férfi termékenységet az elhízástól az alváshiányon keresztül egészen a légszennyezésig.

A here és a mikroműanyagok

2024-ben publikált kutatások emberi ondómintákban azonosítottak különböző műanyagpolimereket, köztük polisztirolt és PVC-eredetű részecskéket. Egyes eredmények összefüggést mutattak a mikroműanyag-terhelés és a spermiumok csökkent mozgékonysága között.

A jelenlegi adatok még nem bizonyítanak direkt ok-okozati kapcsolatot az emberi szervezetben. Ugyanakkor a reproduktív toxicológia szempontjából a jelenség komoly figyelmet kapott, mert állatkísérletekben már sikerült funkcionális károsodást kimutatni.

Egy 2024-es vizsgálat például azt találta, hogy polisztirol-mikrorészecskék károsíthatják a Sertoli-sejteket, amelyek nélkülözhetetlenek a spermatogenezishez. Azaz a mikroműanyagok jelentette probléma bizonyosan érinti a férfiak termékenységét is, az azonban, hogy milyen mértékben, nem tisztázott.

Valódi válság?

Jelenleg a kérdés kevésbé az, hogy elérkezette-e a férfiak termékenységét érintő apokalipszis, vagy sem – hiszen ezt a tudományos bizonyítékok nem támasztják alá. Sokkal érdekesebb, hogy a modern környezet milyen mértékben alakítja át a férfi reproduktív egészséget – és hogy ezek a változások hosszú távon milyen népegészségügyi következményekkel járhatnak.