Mi gátolja a fogantatást? – A meddőség vezető okai napjainkban

A szakmai irányelvek szerint akkor beszélhetünk meddősségről, ha 12 hónapnyi rendszeres, védekezés nélküli együttlét után sem következik be terhesség. A probléma világszerte a párok mintegy 17,5%-át érinti. A jelenség hátterében gyakran több tényező együttes hatása áll. A meddőség okainak feltárása mindig a pár mindkét tagjának vizsgálatával történik, mivel az esetek körülbelül fele a női-, a másik fele pedig a férfi oldalról adódik, és az is előfordul, hogy mindketten érintettek valamilyen állapotban, amely gátolja a fogantatást.

1. Hormonális okok: amikor a szervezet nem irányítja megfelelően az ovulációt

A női termékenység egyik alapfeltétele a szabályos ovuláció. A jellegzetes hormonális szabályozásban a hypothalamus–agyalapi mirigy–petefészek (HPO) tengely működik együtt; ezen a tengelyen bárhol fellépő zavar csökkentheti a fogamzás esélyét. Emellett más endokrin szervek, például a pajzsmirigy működési zavarai is jelentősen befolyásolhatják a ciklust és az ovulációt.

A Cleveland Clinic nyilvántartása szerint a leggyakoribb okok a következők:

• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): A PCOS az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek. A betegségre jellemző a rendszertelen ovuláció, a meg nem repedt tüszők felhalmozódása és az inzulinrezisztencia. Mivel a peteérés sokszor elmarad, a ciklus kiszámíthatatlanná válik, és jelentősen csökken a fogamzás esélye.
• Pajzsmirigybetegségek: A túl- vagy alulműködés felborítja az ösztrogén–progeszteron egyensúlyt, ami ovulációkimaradást, vetélési kockázatot és cikluszavart okozhat.
• Magas prolaktinszint: A prolaktin túltermelődése – gyakran egy jóindulatú agyalapi mirigy-daganatnak köszönhetően (hipofízis-adenoma) – gátolja az ovulációt, és rendszertelen vagy akár teljesen kimaradó menstruációt okozhat.

Ezek a zavarok szerencsére jól feltérképezhetők: a legtöbb eltérés egyszerű hormonlaborokkal és célzott nőgyógyászati–endokrinológiai vizsgálattal pontosan diagnosztizálható, így a megfelelő kezelés is hamar megkezdhető.

2. Petevezeték-eredetű vagy méhhez kapcsolódó okok: fizikai akadályok

A WHO és az Egyesült Királyság állami egészségügyi szolgálata (NHS) is hangsúlyozza, hogy sok nő esetében a petevezeték átjárhatóságának zavara vagy a méh üregében található eltérés okozza a meddőséget. Ezek az állapotok többnyire nem járnak mindennapi tünetekkel, ezért csak célzott vizsgálatok –  például ultrahang, átjárhatósági vizsgálat vagy méhtükrözés – segítségével derülnek ki.

A leggyakoribb eltérések:

• Petevezeték-elzáródás vagy -károsodás, melynek hátterében állhat korábbi kismedencei gyulladás, kezeletlen nemi úton terjedő fertőzés (például chlamydia), endometriózis vagy műtéti összenövés. Ha a petevezeték nem átjárható, a spermium egyszerűen nem tud eljutni a petesejthez, így a megtermékenyítés nem jöhet létre.
• Méhüregi eltérések: Ide tartoznak a miómák, polipok, fejlődési rendellenességek, valamint a méhnyálkahártya hegesedése. Ezek az elváltozások megváltoztathatják a méh alakját vagy a nyálkahártya vastagságát, így csökkenthetik az embrió beágyazódásának esélyét, és akár ismétlődő vetélésekhez is vezethetnek.

Az NHS szerint ezek az eltérések sok esetben jól kezelhetők: gyakran elegendő egy célzott beavatkozás, például méhtükrözés, kisebb műtét vagy más, személyre szabott terápiás megoldás a probléma rendezéséhez.

3. A petesejtek mennyiségének és minőségének életkorral járó csökkenése

A női termékenység szempontjából az életkor az egyik legmeghatározóbb tényező. Bár sok nő a 30-as, sőt a 40-es éveiben is teljesen egészséges, a petefészekben található petesejtek mennyisége és minősége ekkorra már folyamatosan csökken.

• 35 év felett érezhetően csökken a teherbeesés valószínűsége egy-egy ciklusban.
• A 40-es évekre a természetes fogamzás esélye általában alacsonynak számít.
• Ilyenkor nemcsak a teherbeesés valószínűsége romlik, hanem nő a kromoszóma-rendellenességek és a vetélések kockázata is.
• A petesejtkészletet tovább csökkenthetik többek között autoimmun betegségek, kemoterápia, sugárterápia vagy bizonyos öröklött tényezők.

4. Férfi eredetű meddőség: alábecsült, de legalább olyan gyakori tényező

Kevésbé köztudott, hogy a meddőségi esetek mintegy 50%-ában a férfi oldalon – vagy a náluk is – található valamilyen probléma.

A férfiaknál a leggyakoribb, megtermékenyítést gátló tényezők:

• Alacsony spermaszám (oligozoospermia)
• Gyenge mozgékonyság (aszténospermia)
• Szerkezeti eltérések (teratozoospermia)
• Herevisszér (varicocele)
• Hormonális eltérések
• Korábbi fertőzések vagy herekárosodás

A spermium épsége rendkívül törékeny: akár egy lázzal járó betegség, tartós stressz, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly vagy környezeti toxikus hatások is könnyen ronthatják minőségét. A kivizsgálásban továbbra is a spermiogram a kiindulópont, amely objektív képet ad a spermiumok számáról, mozgékonyságáról és alakjáról.

5. Életmódi és környezeti tényezők

Az életmód is jelentős szerepet játszik abban, hogy egy párnak adott életszakaszban sikerül-e természetes úton gyermeket vállalnia.

A legfontosabb rizikótényezők ebből a szempontból:

• Dohányzás – rontja a petesejtek és spermiumok minőségét, csökkenti a fogamzás esélyét.
• Alkoholfogyasztás – hormonális eltéréseket okozhat.
• Túlsúly vagy kóros soványság – felborítja a hormonműködést, csökkenti az ovuláció esélyét.
• Krónikus stressz – a stresszhormonok emelkedése mindkét nemnél negatív hatással van a hormonális tengelyre.
• Mozgáshiány vagy túl intenzív sport – mindkét véglet káros lehet.
• Környezeti toxikus anyagok – (oldószerek, peszticidek, hőhatás) csökkentik a spermiumok számát és minőségét.

Ha ilyen jellegű tényezők állnak a meddőség hátterében, a szakértők szerint már mérsékelt életmódbeli változtatások is növelhetik a sikeres fogantatás esélyét – és akkor is fontos előrelépést jelenthetnek, ha más okok is szerepet játszanak.

Miért fontos a pár mindkét tagjának vizsgálata?

A WHO szerint a meddőség kivizsgálása párszinten történik, hiszen a háttérben a női és a férfi oldalon egyaránt állhatnak tényezők — előfordulhat, hogy csak az egyik félnél mutatható ki ok, vagy mindkettőnél, és az is, hogy egyik oldalon sem.

A diagnózis mindig komplex folyamat, amely több lépésből áll:

• cikluskövetés és hormonlaborok
• petevezeték-átjárhatósági vizsgálat
• méhtükrözés vagy ultrahang
• spermiogram
• életmódi tényezők feltérképezése
• az életkor, az időzítés és az általános egészségi állapot értékelése

A pontos diagnózis határozza meg a kezelést, amely ennek megfelelően többféle módszert is jelenthet. A leggyakrabban alkalmazott lehetőségek közé tartozik az életmód-változtatás, a gyógyszeres ovulációindukció, bizonyos műtéti beavatkozások, valamint az asszisztált reprodukciós eljárások, például az inszemináció (IUI) vagy a lombikkezelés (IVF).

A meddőség ritkán vezethető vissza egyetlen okra; legtöbbször egy komplex, többrétegű állapot, amelyben sokszor az életkor, az időfaktor és az életmód egyaránt fontos szerepet játszik.

Források:

• WHO – Infertility
• Cleveland Clinic – Infertility
• Fertility Network UK – Factors affecting fertility
• NCBI – Male Infertility
• NHS – Infertility

Ultramodern inkubátor teheti sikeresebbé a lombikot – ha érdekel a téma, ezt a cikket ajánljuk.