Deperszonalizáció: amikor idegennek tűnik a saját valóság

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, és a lakosság jelentős részét érintheti élete során. A diagnózis felállítása összetett, és gyakran más állapotokkal tévesztik össze, pedig a megfelelő kezelés – gyógyszeres és pszichoterápiás módszerekkel – jelentős javulást hozhat. Szakorvos tájékoztat.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az érintettek saját magukat vagy a környezetüket élik meg torzult módon. Előfordulhat, hogy a test idegenné válik (deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (derealizáció). Ilyenkor az érintett úgy érezheti, mintha kívülről szemlélné önmagát, miközben a realitásérzéke megmarad – tájékoztat Dr. Blazsek Péter a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere és gondozóvezető főorvosa.

A tünetek intenzitása változó, az állapot rövid ideig, de akár tartósan is fennállhat, és jelentősen megnehezítheti a mindennapi működést, beleértve a tanulást, a munkát és a társas kapcsolatokat. Nem ritka, hogy a panaszokat más kórképként azonosítják, ami késleltetheti a megfelelő kezelést.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, az élmények és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő megjelenési formája ismert: deperszonalizáció, amikor az egyén eltávolodottnak érzi saját testét és gondolatait, illetve derealizáció, amikor a külvilág válik idegenné, ködössé vagy mesterségessé. A tünetek visszatérhetnek, tartóssá válhatnak, és gyakran jelentős szorongással társulnak.

A deperszonalizáció és derealizáció jellegzetes tünetei

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) tünetei sokfélék, de jellegzetesen az énélmény és a valóságérzékelés torzulásában jelennek meg.

Deperszonalizáció esetén az érintett eltávolodottnak érezheti saját testét, gondolatait vagy érzelmeit, mintha nem lenne teljes kapcsolatban önmagával. Előfordulhat, hogy végtagjai idegennek tűnnek, vagy megváltozottnak érzékeli azok méretét, helyzetét. Gyakori élmény az is, hogy kívülállóként szemléli saját életét, miközben érzelmileg eltompul, és mintha „automatikusan” működne. Az időérzékelés is zavart szenvedhet, felgyorsulhat vagy lelassulhat.

Derealizáció során inkább a külvilág válik idegenné: a környezet ködösnek, álomszerűnek, esetenként mesterségesnek hat. Az érintettek gyakran úgy érzékelik, mintha egy üvegfalon vagy fátylon keresztül látnák a világot, amely laposabbnak vagy torzultnak tűnhet. A látásélmény is megváltozhat, a tárgyak elmosódhatnak, túl élesnek vagy aránytalannak látszódhatnak, miközben olyan benyomás alakulhat ki, mintha nem a valóságban, hanem egy filmben lennének.

A DDD több embert érint, mint gondolnánk

A DDD önálló zavarként kb. 1-2%-ban fordul elő a populációban, de az egyén élete során átmenetileg 26-74%-ban jelentkezhet. Ezen az adaton érdemes elgondolkodni, mert jelentős működésbeli károsodást okoz, az életminőség súlyos romlásával, mégis szinte ismeretlen. Magyarországon 90-180 ezer embert érinthet.

"Az okokat még nem ismerjük pontosan, de a gyermekkori traumák, bizonyos neurobiológiai tényezők éppúgy szerepet játszhatnak a kialakulásában, mint illegális drogok használata – ismerteti dr. Blazsek. A páciens által megélt irrealitás, a valóságtól vagy a saját élményektől való elszakadás tartós érzése, vagy az ennek bekövetkeztétől való állandó szorongás nagymértékben rontja a mindennapi teljesítményt, mind a családi életben, a munkahelyen és a tanulmányok során. Meggátolja a kapcsolatok kialakítását és fenntartását, melynek következtében az érintett egyre többet foglalkozik az identitásával, a realitással, és az élet értelmével, és mindez komoly szorongást és stressz-érzést váltanak ki belőle.

Hogyan diagnosztizálható és kezelhető?

"A diagnózis felállítása nagy tapasztalatot és alapos kivizsgálást igényel: fontos a részletes kórelőzmény feltárása és más lehetséges okok kizárása. Ebben segítséget nyújthat a Sierra és Berrios által Cambridge-ben kidolgozott módszer is" – mondja Blazsek doktor.

A deperszonalizációs-derealizációs zavar kezelése nem minden esetben teljesen megoldott, de egyénre szabott antidepresszáns terápiával és kognitív viselkedésterápiával gyakran javulás érhető el. Trauma esetén a trauma-fókuszú módszerek, például az EMDR is hatékonyak lehetnek.

Az életmód szerepe is jelentős: a stresszkezelés, a rendszeres mozgás, a mindfulness gyakorlása, valamint az alkohol és a tudatmódosító szerek kerülése hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez. Fontos, hogy az érintettek megfelelő szakemberhez forduljanak.