7 lépés, amivel akár életet is menthetünk baleset esetén

Aki autót vezet, a közúti közlekedésben részt vesz, valószínűleg tisztában van azzal, hogy a gépjármű veszélyes üzem: balesetek bármikor előfordulhatnak, ezért mindenkinek fel kell készülnie a váratlan helyzetekre. Természetesen nem rendelkezünk mindannyian azzal a tudással, amivel a baleseti sebészet dolgozói, azonban laikusként is megtehetjük azokat a kisebb-nagyobb lépéseket, melyekkel egy baleset esetén életet menthetünk.

1. A segítségnyújtás előkészítése

Amennyiben egy közlekedési baleset elszenvedői vagyunk, esetleg szemtanúként ilyet látunk, az első dolgunk az, hogy óvjuk meg a később arra járók biztonságát, tehát hívjuk fel a figyelmet a baleset tényére. Ennek érdekében mindig az adott helyzet határozza meg a pontos módszert, azonban a vészvillogók bekapcsolása és az elakadásjelző háromszög kihelyezése minden esetben szükséges lehet.

Mindenkinek fontos saját autójának állapota, egy baleset során azonban az az elsődleges, hogy győződjünk meg arról, vannak-e sérültek. Amíg ezt felmérjük, hívjunk telefonon szakszerű segítséget, vagy győződjünk meg arról, hogy ezt a jelenlévők közül valaki megteszi.

2. Az autóban ragadt sérült

Bár logikusnak tűnhet, hogy a baleset gépkocsiban ragadt résztvevőjét azonnal kisegítsük az autóból, ezzel sokszor többet ártunk, mint segítünk. Közúti baleset esetén ugyanis alapelv az, hogy sérültet csak akkor emelünk ki a gépkocsiból, ha ez az ellátásához feltétlenül szükséges (például nem lélegzik), vagy valamely veszélyhelyzet, például fenyegető tűz miatt nem maradhat ott.

Ha a kimentésre nincs szükség, lássuk el a sérültet a lehetőségekhez képest az autóban ülve.

3. A sérült kimentése

Ha mindenképpen szükség van arra, hogy a sebesültet az autóból kiemeljük, akkor feltételezzük azt, hogy gerincsérülés történt, és használjuk a Rautek-féle műfogást.

Győződjünk meg róla, hogy a sérült lába nem szorult be a roncsba, majd kapcsoljuk ki vagy vágjuk el a biztonsági övet, és fordítsuk a bentrekedt törzsét háttal kifelé. Ezt követően nyúljunk be mindkét hóna alatt, fogjuk meg alkarját és emeljük ki a sérültet úgy, hogy altestét a combunkra helyezzük, majd lépésenként eltávolodunk az autótól.

4. Eszméleténél lévő beteg

Ha úgy tűnik, hogy a sérült nem vesztette el az eszméletét, szólítsuk meg, teremtsünk vele kapcsolatot, próbáljuk megnyugtatni. Vizsgáljuk meg, hogy fennáll-e valamilyen életet közvetlenül veszélyeztető, súlyos állapot, például ütőeres vérzés, melyet haladéktalanul el kell látni. Hallgassuk meg a sebesült panaszait, és először a fejet vizsgáljuk meg, majd fokozatosan haladjunk lefelé: a kézzel történő ellenőrzés során legyünk óvatosak, kíméletesek.

5. Eszméletlen sérült ellátása

Ha szólításunkra a beteg nem reagál, végezzük el az eszméletvizsgálatot. Ennek során óvatos mozdulattal rázzuk meg a vállait, fújjunk rá a szempillájára. Ha az ingerekre nem reagál, a sérültet tekintsük eszméletlennek: ekkor minden esetben mentőt kell hívni.

A következő fontos lépés a légzésvizsgálat. Körülbelül 10 másodpercig figyeljük a mellkas mozgását, hajoljunk a sérült arcához, hogy érzékelünk-e légáramlást. Ha a sebesült lélegzik, és felmerül a gerincsérülés veszélye, akkor ne mozdítsuk meg! A talált helyzetben figyeljük légzését, biztosítsuk a szabad légutat.

Ha a sérült nem lélegzik, akkor megmozdíthatjuk, hiszen a legfontosabb most az, hogy az újraélesztést megkezdjük. Ha időközben kihívtuk a mentőket, ők telefonon eligazítanak majd minket a mellkaskompresszióval kapcsolatban, hasznos azonban, ha annak szabályaival már eleve tisztában vagyunk.

6. Mellkaskompresszió

Lehetőség szerint helyezzük a sérültet kemény talajra, majd térdeljünk mellé, összekulcsolt kezünket pedig helyezzük a szegycsont alsó harmadához. A mellkast nyomjuk le 5-6 centiméter mélyen, majd kezünket engedjük fel, de ne emeljük el a mellkasról. A kompressziót nyújtott könyökkel, derékból végezzük, az ütemet pedig úgy próbáljuk beállítani, hogy percenként 100-120 kompressziót végezzünk el egyenletesen. Nem kell félni attól, hogy a sérült bordáját eltörjük, hiszen ez az állapot utóbb kezelhető.

A hatékonyságot növelhetjük, ha minden 30 nyomás után két alkalommal a sérült fejét kissé hátraszegjük, orrát befogjuk és egy másodpercen keresztül levegőt fújunk a szájába, ha azonban ezt valamiért nem tudjuk megtenni, már a mellkaskompresszió is elegendő ahhoz, hogy életet mentsünk. Az újraélesztést végezzük a segítség megérkezéséig, vagy amíg a beteg életjeleket nem mutat.

7. Stabil oldalfekvés

Ha az eszméletlen beteg légzése kielégítő, vagy azt sikerült helyreállítani, vizsgáljuk meg, hogy nincs-e olyan súlyos, sebészeti beavatkozást igénylő sérülése, mely a stabil oldalfekvést kizárja, így combcsont- vagy medencecsonttörés, nyílt hasi sérülés, gerincsérülés vagy súlyos fejsérülés.

Ha ezek lehetőségét kizártuk, térdeljünk a fekvő sérült mellé, térdeit húzzuk fel, majd döntsük magunk felé. Másik kezünkkel távolabbi kezét csúsztassuk a medence alá, a közelebbit helyezzük keresztbe a mellkasra úgy, hogy a kézfej a vállon pihenjen. Ezután egyik kezünkkel a térdeket tartva, másikkal a vállat fogva óvatosan fordítsuk az oldalára, fejét helyezzük a talajra, majd szegezzük enyhén hátra, és helyezzük a kezére. Végül a felső lábat nyújtsuk ki, a törzs alatti kezet húzzuk ki és hajlítsuk be.

Az interneten számos oktatóvideót találhatunk, ahol a bonyolultnak tűnő mozdulatsort gyorsan elsajátíthatjuk.

Mentsünk meg egy életet

Egy balesetet nemcsak átélni, végignézni is megterhelő. Sokan bepánikolnak, tehetetlennek érzik magukat, azonban egy kis lélekjelenléttel és a fenti, alapvető szabályok betartásával könnyen lehet, hogy megmenthetjük egy embertársunk életét. Érdemes tehát egy kis energiát fektetni az alapok elsajátításába, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mikor lesz szükség a segítségünkre.