Az infarktus 2.48-szor gyakoribb az elbocsátott 51-61 évesek körében.
William T. Gallo (Yale Univ.School of Medicine, New Haven, Conn., USA) és munkatársai tíz évig követte sorsát 4.301 nőnek és férfinak, akik a vizsgálat kezdetén 51-61 évesek voltak. A vizsgált évtized alatt 582-en vesztették el állásukat önhibájukon kívül. Az adatok különböző tényezők jelentőségét (nem, bőrszin, jövedelem stb.) külön-külön is figyelembe véve bizonyították, hogy a munkahelyről kitettek körében az azonos korú és továbbra is dolgozó személyekhez viszonyítva az infarktus előfordulása 2.48-szor megemelkedett. Hasonlóan növekedett a „lapátra kerültek" csoportjában az agyvérzés, szélütés gyakorisága is (a növekedés 243 százalékos). Ugyancsak gyakoribbá vált közöttük a cukorbetegség. A kockázat fokozódott a magasabb jövedelmű egyének körében.
„A legtöbb embernek súlyos esemény a munkahely elvesztése, igazi károsító stress, amely számos, nem-kívánatos reakciót kiválthat, beleértve szív- és érrendszeri, illetve agyi katasztrófákat" – hangsúlyozzák a szerzők. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség tényleges költségei és veszélyei lényegesen nagyobbak, mint amilyeneket általában kiszámolnak. A jövedelem csökkenés mellett igen súlyos egészségügyi kockázat is megjelenik, ami újabb kedvezőtlen társadalmi változásokhoz vezethet.
(Forrás: Occupational and Environmental Med. 2006 June, online publication)