A háziorvosok híznak, a sebészek dohányoznak

A diplomaszerzés után 25 évvel testsúlynövekedés, magas vérnyomás, anyagcserezavar, cukorbetegség és ízületi gyulladás is megfigyelhető az orvosok körében, akik az egészséges életmódot hajlamosak föláldozni a munka oltárán. Dr. Kalabay László, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője Dr. Rurik Imrével, a Debreceni Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetőjével együtt arra keresett választ, hogy a fővárosi intézmény 1979-ben végzettjei milyen egészségi állapotról számolnak be 2004-ben - számolt be róla a Medipress hírügynkség a Semmelweis Figyelőn.

Kérdőíves vizsgálat 30 éve végzett orvosok körében
Kérdőív segítségével mérték az orvosi pályával kapcsolatos attitűdöt, körülményeket és eredményeket, a demográfiai, illetve fizikális adatokat, illetve a morbiditást, a saját egészségi állapot megítélését és az életmódot. A mintába végül 186-an kerültek. Érdekes, hogy 56%-uk dolgozik azon a szakterületen, ahová eredetileg is készült. A férfiak 68, míg a nők 46%-a mondhatja el magáról ezt, tehát a hölgyeknek gyakrabban kellett eltérniük korábbi elképzeléseiktől. Megfigyelhető, hogy az ügyeletek száma a kor előrehaladtával folyamatosan csökkent: az első 10 évben havonta átlagosan 7-8 alkalommal került rá sor, 20 év után ez megközelítőleg kettőre esett vissza.

Az átlagéletkor mindkét nemnél 50,4 év volt, a gyerekek száma pedig a férfiaknál 2,26, a nőknél 1,87. Az eltérés a pályából adódó fokozott szerepkonfliktussal magyarázható, hiszen az orvosi karrier építése rendkívül idő- és energiaigényes, így nem kedvez az anyaságnak. A férfiaknak gyakran második házasságból születtek utódaik.

Csökkenő mozgásmennyiség, növekvő testtömeg
„A fizikai, antropometriai jellemzők megváltoztak az elmúlt 25 év alatt. Mindkét nemben és valamennyi szakmai csoportban növekedett a testsúly és a testtömegindex, amely szív- és érrendszeri kockázatot jelent" – írják a Semmelweis Egyetem és a Debreceni Egyetem szakértői. A legnagyobb testsúlyemelkedés az alapellátásban, házi- vagy üzemorvosként dolgozó férfiakat és a nem manuális szakmájú nőket jellemezte. Utóbbi csoportba tartoznak például a belgyógyászok, a pszichiáterek vagy az ideggyógyászok.

Huszonöt év alatt a férfiak átlagsúlya 76,5 kg-ról 86,2-re nőtt, míg a nőké 57,2-ről 66,6-re. A mintába került férfiak 62%-a sportol rendszeresen, míg a nők 55%-áról mondható el ugyanez. Emellett 34, illetve 37%-uk nem rendszeresen mozog. Az urak szignifikánsan aktívabbak a hölgyeknél, ám heti sportolásaik száma 3,6-ről 3,2-re csökkent az esztendők során. A gyengébbik nem képviselői a 25 évvel korábbival megegyező adatot adtak meg, azaz heti 2,5 alkalomról számoltak be. A végzés és elhelyezkedés után sok fiatal orvos teljesen abbahagyta a sportolást.

Dohányzás, alkoholfogyasztás
„A dohányzók főleg a sebészeti szakmákban voltak többen, mindkét nemnél és az alapellátásban dolgozó nőknél" – foglalják össze a kutatók. A füstöléssel fölhagyók átlagéletkora a cigaretta eldobásakor átlagosan 30,2 év volt a férfiaknál és 35,8 év a nőknél. Az alkoholfogyasztást illetően feltűnő, hogy a manuális szakmájú férfiak és a nem manuális szakmájú nők gyakrabban vagy többet ittak. Az alvásmennyiség és -minőség körülbelül megfelelő volt a vizsgált személyeknél: hétköznapok között átlagosan 6,3-6,8 óra, míg hétvégén 7-8,1 óra. A férfiak 68 és a nők 80%-a nyugodtan pihen, mindössze 1-2%-uk nyúl gyakran altatóhoz.

A pályakezdés óta eltelt negyedszázad után az urak 37%-a teljesen örömét lelte szakmájában, míg 45%-uk gyakran, 15%-uk viszont csak alkalmanként boldog a karrierjében. Tudományos fokozatok terén nagy különbség mutatkozik a nemek tekintetében: míg a férfiak 20%-a szerzett kandidátusi vagy PhD címet, addig a nők 4%-ára igaz ez. Az idegennyelvtudás hasonló eltéréseket mutat az erősebb nem javára, mivel a férfiak 70%-a beszél valamilyen szinten, de a nőknek csak 55%-a. Ugyanakkor a kultúra, az olvasás és a művészetek felé a hölgyek nyitottabbak.

Az orvos a legrosszabb beteg
A válaszok alapján a diabéteszben, magas vérnyomásban és az anyagcserezavarban szenvedő doktorok nem mindig kapnak megfelelő kezelést, legalábbis saját elmondásuk szerint. „Az orvosok ritkán jó páciensek; gyakran nem tartják be, vagy megváltoztatják kezelőorvosuk tanácsait, gyógymódját. A mi adataink szerint a férfi munkatársak betegként jobban elfogadják a terápiát, mint a nők, de ritkábban vesznek részt szűrővizsgálatokon. Egyharmaduknak nincs kapcsolata háziorvosával" – összegezte Dr. Kalabay László és Dr. Rurik Imre, kiemelve, hogy mindenképpen szükség volna kollégáik egészségi állapotának rendszeres ellenőrzésére.
(Sándor Alexandra Valéria)