A lisztérzékenyek lelki kínjai

A pszichés problémákról és a kórképpel élők pszichológiai támogatásának igényéről és eszközeiről Rigó Adrien egyetemi adjunktus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar munkatársa adott interjút az Orvosok Lapjának (2013./10. szám).

Mint Rigó Adrien kifejti, a lisztérzékenység nem feltétlenül jár klasszikus, gyomor- és bélrendszert érintő tünetekkel, az immunológiai folyamatok azonban a szervezetben jelen vannak, és ezekhez sok esetben köthetőek olyan akár neurológiai, akár pszichiátriai problémák vagy gyermekkori viselkedésbeli zavarok, amelyeket valójában a háttérben levő neuroendokrin folyamatok generálnak. A tipikus tünetek és diagnózis hiányában is fennállhat ez a kórkép, és bizonyos esetekben a neurológiai tünetek vagy a pszichés sérülékenység önmagukban felhívhatnák a problémára a szakértők figyelmét. Gyermekek, ezen belül főleg serdülőkorúak körében elvégzett kutatások során elsődleges diagnózisként gyakran találtak valamilyen alkalmazkodási zavart, neurológiai vagy pszichológiai problémát, majd a valódi diagnózis felismerését követően a diéta bevezetésével ezek a panaszok teljesen megszűntek vagy veszítettek intenzitásukból. Két szempontból lehet ez fontos – egyrészt az adatok szerint sokszor évek telnek el a betegség felismeréséig. Ez a nehéz helyzet általában az olyan érintetteknél áll elő, akiknek nincsenek tipikus gyomor- és bélrendszeri tüneteik, ám ettől még más jellegű tüneteik voltak, amelyek alapján gondolni lehetett volna a lisztérzékenység gyanújára. Ez azért rendkívül jelentős, mert a diéta nélkül a központi idegrendszerben akár maradandó sérülések következhetnek be.

Gyermekkorban főleg neurológiai tünetek tapasztalhatóak, serdülőkorban a viselkedési, alkalmazkodási, szociális zavarok kerülnek előtérbe, felnőttkorban pedig akár pszichiátriai zavarok jelezhetik a lisztérzékenységet, úgymint a depresszió, a disztémiás zavar, szorongásos zavar, pánik zavar, ezen belül a szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy a rövid, visszatérő depresszió előfordulása emelkedik meg különösképpen a diétát nem tartó érintettek körében. Mindez arra utal, hogy a háttérben lévő neurológiai, neuroendokrin történések befolyásolják a pszichés működést. Ezért fontos lenne, ha valamennyi érintett szakorvos ismerné ezeket a tüneteket is, és időben gyanút fogna az immunológiai probléma irányában.

A fejfájást említi leggyakrabban a szakirodalom gyermekkorban, a kevéssé feltűnő fejlődésbeli rendellenességeket – izomrendszert érintő problémákat: koordinációs zavarokat, ataxiát, illetve a picit nagyobb gyerekeknél szociális alkalmazkodási nehézségeket, érzelmi labilitást, ingerlékenységet, a követelményekhez való nehézkes alkalmazkodást, visszahúzódó viselkedést lehet tapasztalni.

Arra vonatkozóan, hogy a központi idegrendszert milyen úton érintheti a lisztérzékenység, többféle feltételezés látott már napvilágot, mondja Rigó Adrien, kifejtve, hogy egyesek szerint különböző hiánybetegségek mentén, vagy a központi idegrendszerben lévő gyulladás, esetleg meszesedés nyomán alakulnak ki a problémák, de a legvalószínűbb vélekedés mégis az, hogy autoimmun folyamatok játszanak ebben szerepet. Még nem sikerült pontosan tisztázni azt a jelenséget, mely szerint a glutén elleni antitest képződése sok esetben más antitestek képződésével jár együtt. Ezek a folyamatok bizonyos esetekben közvetlenül kapcsolatba hozhatóak magával a lisztérzékenységgel, ám van, hogy attól függetlenül figyelhetőek meg. A lényeg, hogy eszerint a neurológiai és a súlyosabb pszichiátriai tüneteket egyaránt leginkább a központi idegrendszerben zajló autoimmun folyamatokkal hozzák összefüggésbe. Mivel többféle autoantitest játszhat szerepet ezekben a folyamatokban, ezért különböző idegrendszeri területeken történhet akár átmeneti funkcionális, akár hosszú távú változás. Valószínűleg nagyon egyedi módon dől el, és az alapvető immunológiai tulajdonságoktól is függ, hogy kiket érint ez a probléma a lisztérzékeny emberek közül. Ez egy nagyon komplex terület és még keressük a pontos válaszokat, jelzi a szakember a probléma bonyolultságát.

Azt is elmondja, hogy a lisztérzékenységről szóló irodalmat követve tapasztata szerint a legkülönbözőbb szakterületekről származnak az eredmények. Emiatt azt gyanítja, hogy talán kevésbé él az orvosok fejében a lisztérzékenységgel kapcsolatos valamennyi információ, ezért fontos lenne szerinte az átfogó, általános tájékoztatás erről a kórképről. Az orvosoknak fontos tudniuk, hogy a neurológiai, pszichológiai és immunológiai tényezők hogyan kapcsolódhatnak lisztérzékenység esetében.

Az interjú első és második része a Weborvos Pro portálon is olvasható.