Nem szabad a férfi és női érdekeket szembeállítani egymással, mert részben közösek.
Milyen elvárásokat támaszt a társadalom a férfiakkal és a nőkkel szemben? Mennyire esik ez egybe biológiai sajátosságaikkal? Hogyan lehetne összehangolni a gyakran egymásnak ellentmondó kívánalmakat? A Semmelweis Figyelő az egyetem nemrégiben elhunyt kiváló orvos-pszichológusának, Kopp Mária professzor asszonynak egyik tanulmányát ismerteti.
A modern társadalmi struktúra kialakulásával elmosódtak a biológiai nem által meghatározott szerepeink. „A mai munkamegosztásban a testi erőnek kisebb a jelentősége, sokkal fontosabbá vált a tudás, azok a készségek, amelyeket a tanulás, az iskolázottság révén sajátíthatunk el" – világít rá a professzor asszony. Tagadhatatlan ugyan, hogy vannak bizonyos életcélok, amelyek elválaszthatatlanok a férfi vagy női identitástól – ilyen például a gyermeknemzés és a szülés –, de az emancipáció olyan karrierlehetőségeket nyitott meg a hölgyek előtt, amelyek a családi és egyéb feladatok átértékelődéséhez vezettek.
A feminizmus kétélű fegyver
A magyar nyelv nem kínál egyszavas alternatívát a társadalmi nem meghatározására, melyre a szakirodalomban „gender"-ként szokás hivatkozni. Ez a kutatási terület azt vizsgálja, hogy az egyes biológiai nemekhez milyen kulturális hagyományok és szerepváltozások kapcsolódnak az idők során, illetve a fölsoroltak miként befolyásolják az egyének viselkedését. „A feminista mozgalmak igen sokat értek el a nemek közötti egyenjogúság megvalósítása érdekében, ugyanakkor egyes áramlatok nem az együttműködés útjait keresik, hanem a szembenállást erősítik" – írja Kopp Mária, aki szerint nem szabad a férfi és női érdekeket szembeállítani egymással, hiszen azok részben közösek.
Család kell az egészséghez
Korábbi felmérések bizonyítják például, hogy azon családapák, akik bensőséges kapcsolatot ápolnak gyermekeikkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves kort, noha az otthon melegének biztosítását hajlamosak vagyunk az anyák küldetéseként megnevezni. A „Pelenkázz, tovább élsz!" jelszót eddig szinte csak a skandináv országok sajátították el maradéktalanul, mivel ott a férfiaknak is jár gyermekgondozási szabadság.
A kétkeresős családmodell amellett, hogy a nők szakmai előmenetel iránti igényét is kielégíti, sok esetben anyagi megfontolásból is szükséges. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az életfeltételek biztosítása hagyományosan a férfiak feladata, ezáltal náluk krónikus stresszforrást jelent, ami akár egészségromláshoz is vezethet. A párok közötti együttműködés új formái pedig új feszültségforrást jelentenek, elvégre a családi kötelezettségek és a munkavállalás összehangolása csak a legritkább esetben megy zökkenőmentesen. Az otthoni légkört súlyosan veszélyezteti, ha a nő elégedetlen a pénzügyi háttérrel, vagy magasabb iskolázottságú társánál.
Harmonikus családi életre viszont mindenképpen szükség van. Egy finn vizsgálat szerint a 30-64 éves férfiak közül az élettársi kapcsolatban élők halandósága 49%-kal, az egyedülállóké pedig 167%-kal nagyobb, míg nőknél ez az arány 53%, illetve 75%. Sőt, a gyermektelenség és a válás is súlyos egészségkárosító tényező. Közös feladat tehát a biológiai nem által kódolt célok összeegyeztetése a társadalom által támasztott új kívánalmakkal.
Van hová fejlődnünk
Magyarországon viszonylag élesen különválnak a nemi szerepek. A hagyományos családmodell érték, de a fiatalok házasodási kedve a tanulási idő kitolódása és a karrierépítést kívánó anyagi biztonság megteremtése miatt csökken. Mivel az első csemete születése akár a harmadik ikszen túlra tolódik, jelentősen mérséklődik a továbbiak vállalásának esélye. A házasság már nem gazdasági alapú, hanem sokkal inkább érzelmi szövetség, ezáltal sérülékenyebb, könnyebben fölbomlik: majdnem minden második válással végződik.
Hazánkban a tervezett utódok száma a térséghez viszonyítva aránylag kedvező – 20 fiatal 24-nél több babát szeretne – ennek ellenére a lélekszám fenntartásához szükséges 21-nél is sokkal kevesebb születik meg. A különbség oka a magasabb végzettségű kismamákkal szembeni negatív diszkrimináció a munkaerőpiacon: a GYES időszaka gyakran a karrierút kettétörésével egyenértékű, mivel a vállalatok nem nyitottak a rugalmas munkavégzésre. „Nálunk a nők részmunkaidős foglalkoztatása 6%, a férfiaké 3% körüli, miközben az uniós átlag a nőknél 30,4%, a férfiaknál 6,6%; de például Hollandiában a nők 70%-a így dolgozik" – sorolja a professzor asszony, aki a fejlődéshez kulcsfontosságúnak tartja a biológiai sajátosságok figyelembevételét a társadalmi elvárások sűrűjében.
„A mai életfeltételek között nagyon hasznos, ha az óvodában a kisfiúk is megtanulnak főzőcskézni, babát pólyálni, míg a kislányoknak az válik hasznukra, ha a szerelési alapkészségekben is otthon érzik magukat. Ettől nem fog károsodni a nemi identitásuk, de jobban fel tudnak készülni a mai nemi szerepek eredményes vállalására" – véli Kopp Mária.
A teljes tanulmány itt olvasható: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11. (2010) 4, pp. 243—254.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!