A passzív dohányzás is árt az ereknek

Ismert, hogy a dohányzás az egyik legfontosabb rizikófaktor a szívinfarktus, a szélütés és az érszűkület kialakulásában, de bebizonyosodott az is, hogy a passzív dohányzás is növeli a szív-és érrendszeri megbetegedések arányát. Dr. Kósa Éva, a Kardioközpont angiológusa az összefüggéseket világította meg.

A passzív dohányzás ártalmasabb, mint gondolnánk

Világszerte a nemdohányzók mintegy 25-30 százaléka passzív dohányos. A passzív dohányzás erekre kifejtett hatásának felmérésére számos vizsgálat készült. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett egyik nagyszabású kutatásban, közel 11 ezer középkorú személyt 3 éven keresztül vizsgáltak, megfigyelve az aktív és a passzív dohányzás érbetegségekre kifejtett összefüggéseit.

Az AtherosclerosisRiskinCommunities (ARIC) tanulmányban a nyaki ütőér (carotis artéria) fal két belső rétegének vastagságát követték ultrahangvizsgálat segítségével. Az érfal e két rétegnek, az ún. intima-média vastagsága a szív-és érrendszeri események előrejelzője. A vizsgálat során igazolást nyert, hogy passzív dohányzás hatására növekedett az érfal két belső rétegének vastagsága, ami az akaratlan cigarettafüst és az érelmeszesedés közötti káros kapcsolatra utal.

További vizsgálatok megállapították, hogy az aktív dohányzás önmagában 50 százalékkal emeli az érbetegség rizikóját. A már leszokott dohányosok kockázata kb. 25 százalékra visszacsökken. Figyelemfelhívó azonban az, hogy a passzív dohányosokban 30 százalékkal nő a szívkoszorúér-betegség kockázata a nemdohányzókhoz képest, és adatok vannak arra, hogy a kockázatnövelő hatás stroke esetében is fennáll. (A cukorbetegség és a magasvérnyomás betegség pedig minden esetben emeli ezen betegségek rizikóit.)

Az aktív és a passzív dohányzás is szűkíti az ereket

A passzív dohányzás káros hatását részben a vérlemezkék aktiválásán keresztül fejti ki, mivel növeli a vérrög (thrombus) képződés kockázatát. A thrombus kialakulásához azonban az érfalon korábban kifejlődött meszes plakkok sérülése is szükséges. A dohányzás hatására ezen felül az érfal kulcsfontosságú belső felszínén is károsodások jönnek létre.

Ereink legbelső felszíne, a vérrel közvetlen kapcsolatban álló „belhártya", az ún. endothel sejtek rétege többek között egy oldott állapotban lévő gázt, a nitrogén-oxidot termeli, mely az erek tágulását idézi elő. Aktív és passzív dohányosokban is csökken a termelt nitrogén-oxid mennyisége, ami által a folyamatok az erek összehúzódása irányába tolódnak el. A vérrögképződés és az érösszehúzódás végül nagymértékben növeli az artériás érelzáródások, vagyis az infarktus, a stroke, vagy az érszűkület kialakulásának esélyét.

Átalakul az érfalak rugalmassága és vastagsága

Azt tudni kell, hogy az érfalat érintő negatív változások csak részben visszafordíthatóak, vagyis az aktív vagy passzív dohányzás megszűnése után is nagyobb marad az egyéni kockázata az egykori dohányosoknak, mint azoknak, akik sosem voltak kitéve dohányfüstnek. Ugyanakkor adatok utalnak arra, hogy a passzív dohányzás érbelhártyára kifejtett káros hatásain antioxidánsok képesek enyhíteni. Egy évvel a passzív dohányzás abbamaradása után az érbelhártya függő értágulási folyamat kifejezett javulását észlelték összehasonlítva a passzív dohányosokkal.

A dohányfüst-mentes környezet kialakítása az érbetegség megelőzése szempontjából éppúgy kiemelt szereppel bír, mint a dohányzók egyéni erőfeszítései és rendszeres kardiológiai ellenőrzésük az egészségük megőrzése érdekében.