A magzatra, mint idegen testre adott immunválasz, vagy valamilyen toxikus vegyület felszabadulása?
Hogy mi okozza valójában a terhességi toxaemiát, még ma is rejtély övezi, legalábbis a bizarrnak tűnő elméleteket és a többé-kevésbé biztos orvosi összefüggéseket leszámítva, kialakulásának okai a mai napig tisztázatlanok - írja a Semmelweis Figyelő.
Dr. Kriston Tünde, a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézetének orvosa az idei Kutatók Éjszakáján azonban érdekes tényeket és elméleteket tárt elénk, amelyek közelebb hoztak bennünket az állapot megértéseshez.
A kórnak - amely a terhességek öt százalékát érinti -, három alaptünete van: a hypertonia (magas vérnyomás), oedema (vízvisszatartás) és a proteinuria (fehérje megjelenése a vizeletben). Mindezekhez egyéni, szubjektív kórképek is társulhatnak, mint például a fülzúgás, fejfájás, beszűkült látás, ájulás.
„Már az anya 130/85 hgmm-es vérnyomás értéke sem normális, ma már műhibának is számít, ha a kezelőorvos nem diagnosztizálja a terhességi hypertoniát" - kezdte Dr. Kriston az előadást. Korábban ugyanis a kezelőorvosok – hivatalosan - gyakran csak a 140/90 hgmm értékű vérnyomás esetén mondták ki a terhességi magas vérnyomás diagnózisát, pedig viszonyítani minden esetben a kismama várandósága előtti érékeihez kell.
Sokszor ugyanis előfordul, hogy a terhes nő korábbi értékei alapvetően alacsonyabbak voltak, pl. 100/ 60, míg a terhességi vérnyomása 130/85 Hgmm, azonban ez az érték az eredeti, induló állapothoz képest sok. Emiatt a mai orvosi gyakorlatban a körülbelül 30 százalékos emelkedést már veszélyesnek tekintenek. Ez a tünet többnyire a terhesség második trimeszterétől jelentkezik, és mind a magzatra, mind az édesanyára veszélyes. Egyrészt az anyánál agyvérzés léphet fel, másrészt csökken a méh vérellátása, ami miatt kevesebb vér, oxigén és tápanyag jut a babához, illetve a magzat felől kevesebb salakanyag tud távozni.
Attól függően, hogy milyen súlyos az állapot, az orvosoknak mérlegelniük kell, hogy mikor végezzenek császármetszést. Ha például túl meredeken és túl gyorsan emelkedik az anya vérnyomása, az ő élete érdekében már egy napot sem várhatnak.
A kezdeti elméletek
De vajon mi okozza ezt a betegséget? Mivel a terhességi toaxemia olyan állapot, amely csak a várandóság alatt jelentkezik, kezdetben azt feltételezték a szakemberek, hogy az ok végső soron a magzatra vezethető vissza. Hiszen a magzat az egyetlen „dolog", amihez a tünetek köthetőek: a szülés után azonnal normalizálódik a mama vérnyomása, vagyis csupán egyetlen változás történt, az, hogy a magzat már nincs a szervezetében. Az orvosok ezért eleinte arra gondoltak, hogy a magzatból valamilyen idegen toxikus anyag szabadul fel, és bejut az anya keringésébe. Innen ered a betegség toxinra utaló elnevezése, a toxaemia.
Később úgy vélték, hogy immunreakció lehet a magzattal szemben, ami egyébként 50 százalékban valóban idegen, vagyis apai eredetű. Ilyen szempontból a szülést egyfajta „kilökődésként" fogták fel, amely során az anya szervezete „megszabadul" az idegen anyagtól. Ezt az elméletet támasztja alá néhány megfigyelés is. Egyrészt a terhességi toxaémia gyakoribb a friss házasoknál, ahol az anya szervezetének még nem volt ideje megszokni az idegen anyagot, a férfi spermáját. Sőt ugyanez a helyzet, ha a terhességet megelőző időszakban a pár óvszerrel védekezett. Érdekes az is, hogy általában kétszer ugyanattól az apától származó baba esetében ritkán fordul elő az állapot.
Vannak biztos összefüggések
Mivel egyetlen más emlős állatfaj esetén sem ismert ez az állapot, nehéz a kutatása. Bár a 30-as években megjelentek publikációk, amelyekben olyan majmokról írtak, melyek hasonló tünetektől szenvedtek, végül kiderült, hogy epilepsziás betegségről volt szó. Később fogságban tartott állatoknál olykor mégis diagnosztizálták a kórt, ezért felmerül az a kérdés is: civilizációs betegségről van szó?
A kérdésekre ma a várandós nők vizeletének a vizsgálatából és a feltárt összefüggésekből lehet csupán válaszokat adni. Ami azért biztos, az az, hogy ikerterhességeknél vagy bármilyen anatómiai eltérésnél - például előre álló méh, vagy nagyobb mennyiségű magzatvíz, nagyobb méretű magzat – jelentkezhet a kór. Ilyenkor a méhfal túlzott feszülése akadályozza a véráramlást. Az állapot ezen kívül gyakoribb a nagyon fiatal anyáknál is, akiknek az érhálózata még nem megfelelően fejlett.
Kialakulhat ugyanakkor környezeti, szociális, vagy pszichés hatások miatt is, vagy azoknál, akik korábban valamilyen általános érbetegségben szenvedtek, például „hypertoniában, diabetes mellitusban, krónikus vesebetegségben. Ilyenkor szekunder, vagy rárakódásos toxaemiáról beszélünk" - fűzte hozzá Dr. Kriston.
Megelőzés ha nem is lehet, pár dolgot érdemes betartani
Száz százalékos recept ugyan nincs a megelőzésre, néhány dolgot azért mégis érdemes betartani a várandós nőknek, amivel talán elkerülhetik az állapot kialakulását Először is fontos az egészséges és kiegyensúlyozott étkezés, és a stresszmentes élet. Hatásos lehet a kalciumban gazdag étel – például tejtermék - fogyasztása, de a magnézium szulfát is segíthet. A magnézium ugyanis összehúzódások során helyettesítheti a kalcium iont.
Korábban úgy vélték, az aszpirin is segíthet, ma már azonban bebizonyosodott, hogy hatástalan. Ésszerű gondolat lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedése, mivel azonban a mai korszerű gyógyszerek károsíthatják a magzatot, ezért csak néhány régi, de kevésbé hatásos pirulával próbálkoznak az orvosok.
Egy egyszerű vizsgálattal azonban időben kiszűrhető a későbbi toxaemia. Sokszor ugyanis az anya nem érez semmi rendellenes tünetet, ezért túl későn veszik észre a bajt. A vizsgálat a terhesség 28-32. hete között végezhető el. A várandós nőt ilyenkor a bal oldalára fektetik és vérnyomását 5 percenként megmérik mindaddig, amíg a systoles és diastoles érték nem stabilizálódik. Ekkor a pácienst a hátára fektetik, majd a vérnyomását ismét 5 percenként megmérik. Azoknál, akiknél számítani lehet a később toxaemia kifejlődése, a diastoles érték legalább 20 Hgmm-rel emelkedik.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!