A „szuperanyuka” álarca mögött depresszió is lehet

A „szuperanyuka” álarca mögött lelki és fizikai tünetek lehetnek, melyek felismerése fontos a szülés utáni depresszió diagnosztizálásában – mondta a VG.hu-nak Nagy-Kálmánczhelyi Orsolya, klinikai szakpszichológus. 

Általában mikor kezdődik a szülés utáni depresszió?

A szülés körüli úgynevezett perinatális időszakban a pszichiátriai betegségek kockázata alapvetően megnő, mivel a nők jelentős testi, lelki és társadalmi változáson mennek keresztül. A szülés után fellépő néhány napig tartó felfokozott lelki állapotot baby bluesnak nevezzük, ez az állapot természetesnek mondható. Az anyukákat ilyenkor túláradó pozitív és negatív érzések egyaránt jellemzik, melyek gyors váltásban követhetik egymást. Az esetek egy részében azonban a negatív hangulat – zaklatottság, túlzott érzékenység, szorongás – elmélyülhet és tartóssá válhat. Ezekben az esetekben már szülés utáni depresszióról beszélhetünk.

Az, hogy valaki alapvetően depresszív személyiség, növeli a szülés utáni depresszió esélyét?

Az anyánál korábban előforduló hangulatzavar vagy depressziós epizód, illetve a vér szerinti rokonok közötti előfordulás is növelheti a szülés utáni depresszió kialakulásának kockázatát.

Hajlamosító tényező lehet még a támogató környezet hiánya, az édesanya túlzott elvárásai önmagával szemben, vagy fokozott szorongása az anyaszereppel kapcsolatban.

A terhesség alatti, vagy szülés utáni párkapcsolati problémák szintén szerepet játszhatnak az anyukák lelkiállapotának romlásában.

Mik a legjellemzőbb gondolatmenetek ilyenkor az anyukáknál? Milyen tünetei vannak a szülés utáni depressziónak?

Az anyukák gondolatmenetét elsősorban a gyermekükkel és annak gondozásával kapcsolatos negatív, szorongáskeltő gondolatok és érzések jellemzik:

nem tudom elég jól csinálni/mindent rosszul csinálok/nem vagyok rá képes,

valami baja fog esni a babának, mert nem tudok elég jó anya lenni,

nem tudok uralkodni magamon, félek, hogy bántani fogom,

ennek soha nem lesz vége/ez sosem lesz már jobb,

nem szeretem a babám, milyen szörnyű anya vagyok,

képtelen vagyok mindent megcsinálni, nem kapok elég segítséget.

A negatív gondolatokon túl jellemző még

az örömtelenség, vagy érdektelenség/értéktelenség érzése,

a túlzott ingerlékenység és fáradékonyság,

az alvás- és evészavarok,

a gondolkodás beszűkülése, feledékenység,

a kilátástalanság, kiszolgáltatottság érzése,

az öngyilkossági gondolatok,

az állandósuló sírás és szomorúság,

a rossz közérzet, fizikai rosszullét, valamint

az újszülött gondozásának elhanyagolása, jelzéseinek félreértelmezése.

Úgy, hogy ez egy abszolút köztudatban lévő jelenség, mennyire tudják diagnosztizálni magukat a kismamák?

Sok anyuka annyira igyekszik megfelelni a rá nehezedő vélt vagy valós elvárásoknak, hogy hajlamos valódi érzései elrejtésére, mely környezete és saját maga számára is megnehezíti tüneteinek felismerését.

A „hintőpor illatú babapopsi” reklámok illúziója szintén félrevezető lehet egy kezdő szülő számára, és akadályozhatja negatív érzéseinek felismerését, valamint elfogadását.

A szűk család fontos, hogy ebben az időszakban nagyobb odafordulással és figyelemmel kísérje az édesanyák állapotát. A „szuper anyuka” álarca mögött a valós fizikai tünetek (például alvás- és evészavar), ingerlékeny viselkedés, szoptatási vagy gondozási nehézségek a szülés utáni depresszió kialakulását jelezhetik.

Hazánkban a terhes gondozás, a védőnői hálózat, a körzeti és gyermekorvosi ellátás keretében a legtöbb édesanya fókuszba kerül a szülést megelőző és az ezt követő időszakban.

A szülés utáni depresszió időben történő felismerése nagyon fontos, mivel az anya kezeletlen állapota önmagára és a babára nézve is szélsőséges helyzetekhez – például öngyilkosság, csecsemő bántalmazás, elhanyagolás – vezethet.

A teljes interjú a Világgazdaság portálján olvasható.