Alig születtek meg, máris cukorbetegek

Az elmúlt két évtizedben Philadelphiában mintegy hetven százalékkal nőtt meg az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő öt éven aluli gyermekek száma. Az amerikai kutatás szerint hasonló emelkedést tapasztaltak az Egyesült Államokban és Európában is. Hazánkat tekintve húsz éve mindössze 100 ezer magyar gyerek közül mintegy 9 szenvedett 1-es típusú cukorbetegségben, mára ez a szám megduplázódott.

A gyermekkori, úgynevezett 1-es típusú cukorbetegség nem azonos a felnőtt kori diabétesszel. Tüneteik, lefolyásuk és kezelésük is egészen más. A betegség pici korban alakul ki, amikor is az inzulin mennyisége a szervezetben folyamatosan csökken, miközben a sejtek éheznek, táplálék nélkül maradnak. Ez által a cukor a vérben és a vizeletben felhalmozódik.

Cukorbetegségről akkor beszélünk, amikor az éhgyomri vércukorérték meghaladja a 6 mmol/l értéket, ugyanakkor a cukorterhelés során 120 perccel későbbi érték 11.1 mmol/l vagy magasabb.

A cukorbetegséget nagyon nehéz felismerni, hiszen alattomosan támad: nem jár fájdalommal, mégis vannak intő jelei, amelyekre a szülőknek mindenképpen érdemes odafigyelni. Ilyenek a fáradékonyság, a megnövekedett szomjúság és étvágyérzés, a gyakori vizelés éjjel és nappal, a már szobatiszta gyermek ismételt ágybavizelése, valamint a gyors fogyás.

Amennyiben a gyermekkori diabetes tüneteit a csecsemő-kisded korú gyermekeknél nem ismerik fel időben, akkor a betegség akár életveszélyessé is válhat. Éppen ezért nagyon fontos minden intő jelre felfigyelni és azt komolyan venni. Nem szabad elfelejteni, hogy azoknál a gyermekeknél, akik időben jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz, hosszabb ideig lehet biztosítani a kisbetegek jobb anyagcsere egyensúlyát – mondta dr. Tóth-Heyn Péter, a SE I. számú Gyermekklinika igazgatóhelyettese.

Ugyanakkor a gyerekek anyagcseréje könnyen egyensúlyban tartható megfelelő és szigorú diétával, gyakori és rendszeres testmozgással, megfelelő kezeléssel, vagyis inzulin adásával. Ez elősegíti a gyermek harmonikus testi és lelki fejlődését, kivédi a késői szövődmények fellépését, lehetővé téve a gyermekvállalást és a jó életminőséget– hangsúlyozta Dr. Körner Anna egyetemi docens, az SE I. számú Gyermekklinika Diabetes Osztályának vezetője és a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért szakértője.

Különös figyelmet kell fordítani a kisbeteg étrendjének összeállítására, hiszen a fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot meg kell, hogy kapja, ugyanakkor csak annyi szénhidrátot fogyaszthat amennyit az orvos engedélyez. Minden szülő nagyon jól tudja, hogy ezt be kell tartania, éppen ezért nagyon odafigyelnek, hogy kellő időben, megfelelő szénhidráttartalommal állítsák össze a napi étrendet. A kezelőorvossal való folyamatos konzultáció elengedhetetlen - tette hozzá dr. Körner Anna.

Ha kiderül, hogy valakinek a gyermeke cukorbeteg, nem szabad pánikba esni. A szülőnek mindig példát kell mutatnia, ha ő elfogadja a betegséget, akkor a gyermek is könnyedén teszi ezt. Nem szabad, hogy a kisbeteg egyedül érezze magát, tudnia kell, hogy van kire számítania. És itt jön az óvoda és az iskola felelőssége. Nem kirekeszteni kell a beteget, hanem együtt érezni vele, és figyelni rá, hiszen ők is a társaikhoz hasonlóan teljes életet élnek, csak több odafigyelést, törődést és különleges ellátást igényelnek. Ha ezt megkapják, akkor ők is egészségesnek fogják magukat érezni.

A cukorbeteg gyermek esetén alapvető elvárás, hogy az óvodai és iskolai környezet tisztában legyen a diabétesz fogalmával, kezelésével, tudniuk kell, hogy mi a teendő az esetlegesen fellépő krízishelyzetek (kórosan alacsony vagy magas vércukorszint) elhárításával. Ugyanakkor nagyon fontos, hogyha a pedagógus arra lesz figyelmes, hogy egy egészségesnek hitt gyermek többször kikéredzkedik a WC-re, vagy túl sok , akár több liternyi vizet fogyaszt, azonnal figyelmeztesse a szülőt, hiszen lehet, hogy a megváltozott szokások mögött 1-es típusú cukorbetegség gyanúja merül fel, amely azonnali orvosi kivizsgálást igényel.

Nem szabad elfelejteni, hogy bárkinek a gyermeke kerülhet hasonló helyzetbe. Meg kell tanulnunk a betegséggel együtt élni, nem szabad hagyni, hogy a betegség győzzön le minket.