Asztma Világnap: Magyarországon mintegy 450 ezer érintett

Évente egy közepes méretű városnyi, azaz 15-20 ezer új beteggel bővül az asztmában szenvedők száma, pedig már ma is mintegy 300 ezer diagnosztizált beteg él hazánkban, és feltehetően további 150 ezer ember életét nehezíti meg a betegség – hívták fel a figyelmet közleményben a tüdőgyógyász szakorvosok az asztma világnapján.

A szakemberek szerint nagy problémát okoz az a világjelenség, hogy a betegek kb. 50%-a nem használja rendszeresen az asztmagyógyszereit - pedig ezek hazánkban 90%-os állami támogatással elérhetőek. Asztmában az esetek többségében tünetmentes időszakban is folyamatosan alkalmazni kell a megelőző gyulladásgátló terápiát.  A mintegy 15-30 ezer súlyos asztmában szenvedő hazai beteg egy részének a korszerű biológiai terápia jelenthet megoldást.

Magyarországon a tüdőbeteg-gondozó intézetek 300 000 asztmás beteget tartanak nyilván, a betegség fiatal felnőttkorban a leggyakoribb.  Az elmúlt években 15 000–20 000 között volt az éves új megbetegedések száma, és szakemberek még ezt a riasztóan magas számot is alábecsültnek tartják az asztma valós előfordulását tekintve.[1]

Prof. Dr. Tamási Lilla tüdőgyógyász szakorvos szerint további 150 000 asztmás élhet még hazánkban, ők valószínűleg enyhe asztmától szenvednek. Az asztmás betegek többsége, mintegy 90-95%-a teljes életet élhet, ha megfelelően szedi a gyógyszereit, nem dohányzik, figyel a testsúlyára, rendszeresen mozog és kerüli az allergéneket.[2] Szakemberek emlékeztetnek rá, hogy a betegeknek rendszeresen szedniük kell a megelőző, gyulladásgátló gyógyszereket is, nem csak a rohamoldó gyógyszert. A fenntartó kezelés azért fontos, mert csak így biztosítható tartósan a légutak gyulladásának mérséklése.

A betegség súlyos formája a betegek 5-10%-ánál alakul ki,[3] az ő esetükben nem mindig érhető el tartósan a teljes tünetmentesség.[4]

Sokan még az úgynevezett súlyos asztmás betegek közül is jól kezelhetők a modern biológiai terápiával – hívják fel a figyelmet tüdőgyógyász szakorvosok a betegség idén május 7-re eső világnapja alkalmából. A légutak állandó gyulladásával járó asztma annyira elterjedt, hogy a nyugati országokban élete során minden 10. ember tapasztalja a tüneteit[5], sőt a gyermekek körében ma már ez a leggyakoribb krónikus betegség.[6]  

„A gyermekkori asztmát sokan kinövik, a betegség azonban felnőttkorban kiújulhat, és nem lehet előre tudni, hogy kinél fognak visszatérni a tünetek – hívta fel a figyelmet Tamási Lilla professzor asszony, tüdőgyógyász szakorvos. Az asztma egyébként is igen változékony betegség: akár több évig is tarthat egy tünetmentes periódus, a beteg sokszor abban a hiszemben van, hogy meggyógyult. A gyógyszereket azonban folyamatosan, a tünetmentes szakaszban is használni kell.”

A biológiai terápia reményt ad sok súlyos asztmásnak

A súlyos asztma jelentősen rontja az életminőséget, legfontosabb szövődményét az akut állapotromlások jelentik.[7] Hazánkban 15-30 ezer ember éli meg egyre romló állapotban, szinte folyamatos panaszok mellett a mindennapjait. Ezek a panaszok jellemzően a mellkasi nyomásérzés, az akár kis terhelésre, például lépcsőzésre is jelentkező nehézlégzés, sípolás, fulladás, illetve az éjszakai köhögés.[8],[9] Az asztmás roham akár halálos is lehet.[10]

Számukra már a legegyszerűbb feladatok ellátása is nehézséget okozhat, állapotuk romlása magával hozhatja, hogy fel kell adniuk munkájukat, kapcsolataik beszűkülnek, elszigeteltnek érzik magukat, amit tovább súlyosbít a szorongás, hogy egyszer csak nem kapnak levegőt.

„A súlyos asztmás betegek speciális kivizsgálást és ellátást igényelnek, esetükben a belégzőkészítményeken alapuló terápia nem mindig elegendő – hangsúlyozta Dr. Tamás Lilla. Ma már elérhető azonban az életminőséget jelentősen javító biológiai terápia is, amelyet 100%-ban támogat az egészségbiztosító. Ezek az új módszerek is nagydózisú inhalációs kortikoszteroid tartalmú gyógyszeres terápiával együtt eredményesek, és a súlyos betegek egy csoportjának jelentenek segítséget.”  

A nemzetközi ajánlások alapján súlyos asztmáról akkor beszélünk, ha a nagydózisú inhalációs szteroid tartalmú kombinált terápia mellett kiegészítő kezelésre, például szisztémás (szájon át adott, vagy intravénás formában időnként , az állapotromlásokkor adott) szteroid terápia alkalmazására is szükség van.[11] A súlyos asztmában szenvedőkre jellemző, hogy állapotuk romlása miatt jelentősen növelni kell a szisztémás szteroidkezelések dózisát, sőt akár kórházba is kerülhetnek. A tartós szisztémás szteroidkezelés azonban jelentősen megnöveli számos betegség kialakulásának kockázatát, ilyen például az elhízás, a cukorbetegség, a csontritkulás és a csonttörések, tovább rontva a beteg életminőségét.

A súlyos asztmás betegek rendszerint a rendelkezésre álló gyógyszerek mellett sincsenek kielégítő állapotban, az elmúlt években bevezetett innovatív terápiák, biológiai kezelések azonban sokuk állapotát és életminőségét képesek jelentős mértékben javítani. A betegek egy jól körülhatárolt csoportjában ugyanis az eozinofil sejtes gyulladás a betegség fő tényezője. Számukra ezért van nagy jelentősége annak, hogy már Magyarországon is elérhető az eozinofil sejtek csökkentését megcélzó új biológiai terápia.[12]

Az új biológiai terápia eredményeként akár a felére is csökkenhet a súlyos asztmarohamok száma[13], és kevesebb szisztémás szteroidkezelésre van szükség, vagy az teljesen el is hagyható. Ezek a kezelések lehetővé teszik, hogy számottevően javuljon a betegek életminősége, és jelentős mértékben hozzájárulnak az egészségügy költségterheinek csökkentéséhez is.

Az asztma, mivel sok beteget érint és döntően a munkaképes korosztályba tartozók megbetegedése, komoly társadalmi jelentőséggel is bír. A közvetlen egészségügyi (gyógyszerek, kórházi ellátás stb.), illetve a közvetett kiadások (például a korai halálozás, a munkahelytől távol töltött napok száma) egyértelmű összefüggést mutatnak az asztma súlyosságával és az asztmakontroll fokával.[14]

A szakemberek a preventív, megelőző gondolkodásmód fontosságát hangsúlyozzák: a rendelt gyógyszereket a tünetmentes időszakban is alkalmazni kell, minden nap, rendszeresen, el kell kerülni az asztmaroham kialakulását. Célszerű úgy gondolni az asztmára is, mint a cukorbetegségre: ha éppen nem okoz heveny tüneteket, az nem jelenti azt, hogy a betegség el is múlt.

„A tapasztalatok szerint azonban világszerte a felírt inhalatív gyógyszereknek kevesebb mint a felét váltják csak ki a betegek – emelte ki a legsúlyosabb problémát a tüdőgyógyász szakorvos. A receptek 50-60%-át nem használják fel, pedig az egészségbiztosító által nyújtott 90-100%-os támogatás lehetővé teszi, hogy ezek a gyógyszerek mindenki számára elérhetőek legyenek. Az inhalációs szteroidok mellékhatásokat általában nem okoznak, tartós, rendszeres használatuk nem káros.”

Százmilliókat érintő fulladás

Pontosan ma sem ismert, hogy miért alakul ki a betegség egyeseknél, de azt tudjuk, hogy a fő kockázati tényező a genetikai hajlam és a belélegzett anyagok kombinációja, amely allergiás reakciókat idézhet elő, vagy irritálhatja a légutakat. Az asztmát kiváltó anyagok elsősorban a beltéri allergének (például a háztartási poratka, a háziállatok szőre), a különféle kültéri allergének (pl. a pollenek), továbbá a dohányfüst és a légszennyezés. A kiváltó okok között gyakran megemlítik a hideg levegőt, a stresszt, egyes gyógyszerek hatását, illetve a testmozgást, a fizikai aktivitást.[15]

A légutak tartósan fennálló gyulladása a beszűkülésükhöz vezet, ennek következtében zihálás, fulladás, légszomj, nehézlégzés jelentkezik, gyakran éjszaka, illetve fizikai terhelés, sportolás hatására. A tünetek naponta vagy hetente többször is jelentkezhetnek, ezek súlyossága és gyakorisága betegenként eltérő.[16]

„Ha felmerül, hogy asztma okozza a panaszokat, a háziorvos tüdőgyógyász szakorvoshoz utalja a beteget, aki a tünetek alapján, valamint légzésfunkciós vizsgálatok segítségével diagnosztizálja a betegséget. A vizsgálat sem fájdalommal, sem kockázatokkal nem jár” – tette hozzá a professzor asszony.

Örökletes, velünk született okok és környezeti hatások együtt válthatják ki tehát a betegséget, és bár az allergén anyagoknak a betegek egy része esetében szerepe van a tünetek fokozásában, sok asztmás betegnek nincsen ismert allergiája. A genetikai halmozódás miatt nagyobb eséllyel alakul ki a betegség, ha a családban már előfordult, gyermekeknél pedig az ekcéma és az ételallergia is növeli a hajlandóságot.[17]

Mivel az asztmás beteg légutai idülten gyulladt állapotban vannak, az asztmásokat sokkal inkább megviselik azok a külső tényezők, melyek egy egészséges ember szervezetét kevésbé. Ilyenek például a magas légszennyezettség, a dohányfüst vagy a magas pollenkoncentráció – az asztmás betegeknél ezek a külső hatások akár asztmás rohamot is kiválthatnak. Mivel a gyulladásban lévő nyálkahártya védtelenebb a kórokozókkal szemben, a vírusos vagy bakteriális fertőzés is hasonló problémákat okozhat náluk.[18]

Az asztma világszerte az ismert és gyakori nem fertőző betegségek közé tartozik, az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 300 millióra becsüli a betegségben szenvedők számát, hozzátéve, hogy 2025-ig további 100 millió új betegre számítanak.[19]

Az asztma világnapjára minden május első keddjén kerül sor, a Global Initiative for Asthma (GINA, Globális Asztma Kezdeményezés) szervezésében – a szervezet célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre.[20] Hazánkban a világnapi rendezvényekhez kapcsolódóan június 1-jén az Állatkertben lehet légzésfunkciós vizsgálaton részt venni.

Felhasznált irodalom

[1] Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szakmai irányelve az asztma diagnosztikájának, kezelésének és orvosi gondozásának alapelveiről felnőttkorban; 2018. EüK 13. szám EMMI szakmai irányelv http://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/2761/fajlok/EMMI_szakmai_iranyelve_asztma.pdf Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[2] Global Initiative for Asthma (GINA) https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[3] European Lung White Book. Brussels, Belgium: European Respiratory Society and the European Lung Foundation, 2003.

[4] http://semmelweis.hu/hirek/2016/12/21/sulyos-asztma-szakrendeles-indult-a-semmelweis-egyetem-pulmonologiai-klinikajan/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[5] https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[6] World Health Organization (WHO)  https://www.who.int/respiratory/asthma/en/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[7] Tamási Lilla, Balikó Zoltán, Barsai Andrea, Biró Andrea, Brúgós László, Csánky Eszter, Gálffy Gabriella, Herke Paula, Márk Zsuzsa, Mohos Andrea, Müller Veronika, Nagy Andrea, Pálföldi Regina, Robotka Zsófia, Somfay Attila, Szalai Zsuzsanna, Szilasi Mária, Kovács Gábor, Horváth Ildikó: Súlyos asztmás betegek klinikai jellemzőinek retrospektív felmérése és a súlyos asztma jellemző fenotípusainak leírása Magyarországon

[8] https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[9] http://semmelweis.hu/hirek/2016/12/21/sulyos-asztma-szakrendeles-indult-a-semmelweis-egyetem-pulmonologiai-klinikajan/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[10] https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[11] Global Initiative for Asthma (GINA). Global Strategy for Asthma Management and Prevention. GINA, 2015: 132. Elérhető: http://www.ginasthma.org Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[12] Tamasi L, Baliko Z, Horváth I, Kovács G, Losonczy Gy, Müller V, Somfay A, Szilasi M. Az asztma kezelése felnőttkorban 2016. Medicina Thorachalis 2016; 69(6): 327-342.

[13] Ian D Pavord, Stephanie Korn, Peter Howarth, Eugene R Bleecker, Roland Buhl, Oliver N Keene, Hector Ortega, Pascal Chanez: Mepolizumab for severe eosinophilic asthma (DREAM): a multicentre, double-blind, placebo-controlled trial, 2012

[14] 2018. EüK 13. szám EMMI szakmai irányelv http://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/2761/fajlok/EMMI_szakmai_iranyelve_asztma.pdf

[15] https://www.who.int/en/news-room/fact-sheets/detail/asthma Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[16] https://www.who.int/respiratory/asthma/en/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[17] https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[18] https://ginasthma.org/about-us/faqs/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[19] Bousquet J. et al.: The public health implications of asthma. WHO Bulletin 2005;83:548-554. https://www.who.int/bulletin/volumes/83/7/548.pdf Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.

[20] https://ginasthma.org/wad/ Utolsó felkeresés: 2019. 05. 02.