Az intervenciós radiológia - 3. rész

A húgyvezetékbe (a vese és a húgyhólyag közti elvezető „cső") számos ok miatt lehet szükség stent behelyezésére. A stentelés lényege, hogy egy már meglévő csőszerű testrészbe (pl.: erek, epevezeték, húgycső, bél, nyelőcső, stb.) egy másik csövet vagy csőszerű hálófonatot helyezünk, hogy annak eredeti belső átmérőjét visszaállítsuk, áthidalva annak szűkületét, vagy biztosítva megfelelő belső átmérőjét. A behelyezett eszközök ilyenkor tartósan vagy véglegesen bent maradnak.

Ezen beavatkozás:
- Húgycső műtét előtt, - ez utóbbi pontos elhelyezkedésének meghatározására,
- A húgycső szűkületének, elzáródásának áthidalására,
- A húgycső vagy vesemedence kóros összeköttetéseinek, sipolyainak kezelésére,
- „Kőzúzás" előtt vagy után, a kőürítés segítésére,
- Húgyvezetéket, vagy környezetét érintő műtéteknél, a gyógyulásig az átjárhatóság fenntartására szolgál.

Stent behelyezése ellenjavallt, ha:
- A húgyhólyag nem ürül megfelelően
- Véralvadási zavar van
- Kezeletlen húgyúti fertőzés áll fent
- Nem megfelelően táguló hólyag esetén,
- Vagy ha sipolyjáratok alakultak ki a húgyhólyag falában illetve környékén.

Laborvizsgálatok, előkészületek:
A beavatkozást megelőző laborvizsgálatokkal kapcsolatos részleteket már ismertettük sorozatunk előző részében: vénabiztosítás, diéta, gyógyszerelés, az intervenció tervezése.

A kivitelezés:
A húgyvezeték stentelésének technikáját két csoportra oszthatjuk.
A vizelet elvezetésének iránya a szervezetben a vese-húgyvezeték-húgyhólyag-húgycső tengelyen halad. Eszerint, ha a stent behelyezése ebben az irányban halad, anterográd, ha a stent behelyezése a húgycső felől indul a vese felé, retrográd stentelésről beszélünk.

Uroradiológiai intervencióknál a stentelés az esetek többségében anterográd történik, a percutan nephrostomia során kialakított nyíláson keresztül.

Belső, illetve külső-belső stenteket különböztetünk meg:
A belső stentek teljes hossza a testen belül helyezkedik el, a vese üregrendszerétől a húgyhólyagig. A külső-belső stentek egy szakasza a külvilággal is közlekedik vagy a nephrostomán (a vesébe vezetett csövön) keresztül, vagy pedig a húgycsövön át.

Belső és külső-belső stentek előnyei, hátrányai:
Belső stent:
- kevesebb gondozást igényel, mint a külső-belső stentek, nincs szükség kivezető csőrendszerre vizeletet felfogó zsákra.
- mivel nincs tartósan nyílás a bőrön, a fertőzések kialakulásának esélye sokkal kisebb
- további előnye, hogy behelyezése előtt a percutan nephrostomán keresztül a gennyes folyadékgyülemek eltávozhatnak, így ezek, vagy egyéb kórképek gyógyulásáig a drén bent lehet.

Külső-belső stent:
- könnyebben cserélhető,
- nem szükséges a későbbiekben a húgyhólyagon - húgycsövön keresztüli eltávolítás,
- ezért ideális a rövidtávú használatra.

Haszon:
Az előző fejezetben, illetve jelen fejezet elején ismertetett hasznok figyelembe vételével jól érthető a beavatkozás fontossága. A nem megfelelő vizelet elvezetés a vese működését, így az életet is veszélyeztető körülmény.

Általában, ha az intervenciós radiológiai beavatkozásokról, illetve ezek kockázatairól beszélünk, feltétlenül szem előtt kell tartanunk, – és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni - hogy a radiológiai intervenció alternatívája a sebészi feltárásban végzett műtét. Ennek kockázatai, az altatással, a nagyobb fertőzési felülettel együtt messze meghaladják az intervenciós beavatkozások veszélyességét. Emellett érdemes kiemelni a kórházi bennfekvés és végső soron a gyógyulás lényegesen rövidebb voltát.

Kockázat:
- Igen ritka szövődmény lehet a vizeletelvezető rendszer sérülése a beavatkozás közben
- A stentek olykor eltömeszelődhetnek időszakosan véralvadék, vagy egyéb törmelék által
- A belső stentek, melyek vége a húgyhólyagban van, gyakori vizelési ingert okozhatnak, ami az idő múlásával lényegesen csökken. Ez a jelenség az újabb, puhább anyagú stentekkel lényegesen ritkábban fordul elő.
- A stent, mint minden a szervezetben fellelhető idegen test, forrása lehet fertőzéseknek, így időszakos kontrollja, esetlegesen cseréje elengedhetetlen. A vizelet színének, állagának megváltozása, a vizelés fájdalmassá válása esetén, tartós alhasi, hólyag környéki fájdalom felléptekor feltétlenül forduljunk orvoshoz, ha csak mód van rá abban az intézményben ahol a behelyezés történt.

A nephrostomiás katéterek otthoni gondozása:
Amennyiben ezt egyéb körülmény, betegség nem indokolja, a nephrostomiás katéter behelyezése nem igényel egy napnál hosszabb bennfekvést.

Az első 24 órában a katéter végére vizelet tartó zacskó kerül felhelyezésre, hogy a felgyülemlett vizelet megfelelően és folyamatosan tudjon ürülni, ezáltal csökkentve a nyomást a vizelet elvezető rendszerben. Ha külső-belső drenázsra alkalmas eszköz került behelyezésre, a zsák eltávolításra kerül, majd a drént fokozatosan le lehet zárni, hogy a vizelet a természetes útján kezdjen ismét ürülni (az elzárás időpontja és tartóssága a kezelőorvos döntésén múlik). Amennyiben a drain nem hidalja át a szűkületet vagy elzáródást, úgy a cső tartósabban nyitva marad, a zsák használatára hosszabban kell számtani (a szűkület okának megszüntetéséig).

A beavatkozás után:
A beavatkozást követően - kórháztól függően – a betegeket a katéter gondozásához szükséges eszközökkel látják el (tartalék zsák, szerelékek), valamint a fertőzéseket kivédő antibiotikumok kerülnek felírásra. Ez utóbbiak egy heti szedése csökkenti a diszkomfort érzést a szúrás helyén.

Amit a beavatkozáson átesettnek feltétlenül tudnia kell:
1. A cső behelyezése után egy hétig érezhet enyhébb fájdalmat a szúrás helyén, ez némileg korlátozhatja a napi tevékenységében.
2. Kerülnie kell minden olyan mozdulatot, amely a cső húzódását, megtöretését okozhatja, illetve ami fájdalmas.
3. Tisztálkodás során a legcélszerűbb zuhanyozni, a kötést azonban vízhatlan nejlonnal kell befedni (folpack), hogy ne érje nedvesség. Szivaccsal való lemosdás szintén jó alternatíva, fürödni, úszni tilos.
4. Az orvos döntésétől függően kell vagy nem a behelyezett csövet átmosni (

•  Lezárt cső esetében:
- A steril fecskendőbe szívjon fel az orvos által rendelt mennyiségű steril sóoldatot
- Mossa le a csövet lezáró kupakot betadine-nal
- A záró kupakot steril gézlappal távolítsa el, hagyja a kupakot a steril gézlapban
- A bizonyos katétereken elhelyezett „lock-open" feliratú csapot soha ne fordítsa el az „open" felé, mert a csövet ez tarja helyben.
- Nyomja a sóoldatot a csőbe olyan ütemben és gyakorisággal, ahogy ezt az orvos rendelte. Ne szívjon vissza folyadékot (hacsak az orvos erre nem utasítja)!
- Betadine-os lemosás után helyezze vissza a kupakot

• Vizeletgyűjtő zsák esetében:
- A steril fecskendőbe szívjon fel az orvos által rendelt mennyiségű steril sóoldatot
- Zárja el a vizeletgyűjtő zsák csapját (ha van)
- Távolítsa el a vizeletgyűjtő zsákot
- Nyomja a sóoldatot a csőbe olyan ütemben és gyakorisággal, ahogy ezt az orvos rendelte. Ne szívjon vissza folyadékot (hacsak az orvos erre nem utasítja)!
- A bizonyos katétereken elhelyezett „lock-open" feliratú csapot soha ne fordítsa el az „open" felé, mert a csövet ez tarja helyben.
- Miután eltávolította a fecskendőt, mossa le Betadine-nal a draint, valamint a vizeletgyűjtő zsák csatlakozóját, ezután helyezze vissza

5. Kötés cseréje:
- A régi kötés levétele után, ha kell szappannal, és vízzel tisztítsa meg bőrét. Alaposan törölje le bőrét, győződjön meg róla, hogy nem maradt nedves
- A cső környékén bőrét betadine-nal mossa le
- Tegyen fel steril kötést, és vízhatlan ragtapasszal fedje le
- A fentieket az orvos által meghatározott időközönként ismételje meg (általában másnaponta).

6. Mikor kell kapcsolatba lépni az orvossal:
- Ha a csőbe nem lehet a sóoldatot bejuttatni (elzáródás).
- Ha a cső körül vizeletcsorgást észlel
- Ha a cső körül bőre kipirosodik, irritálttá válik
- Ha belázasodik, hidegrázása van: ekkor mindenképpen csatlakoztassa vizeletgyűjtő zsákját a csőhöz.
- Ha szokatlan fájdalmat érez a behelyezett cső környékén.
- Vizeletének kellemetlen szaga lesz
- Hányinger, hányás esetén
- Ha a varrat, vagy maga a katéter kiesik

A nephrostomiás katétert időközönként a kezelőorvosnak ellenőrizni kell, és legfeljebb 2 – 3 havonta cserére szorul, esetenként, ha problémák lépnek fel, hamarabb. A katéter cseréje ambuláns beavatkozás, és sokkal kevésbé kellemetlen, mint a behelyezés. A katéter cseréjének leggyakoribb szövődménye hidegrázás, láz. Ebben az esetben vizeletgyűjtő zsák kerül időlegesen csatlakoztatásra, valamint lázcsillapító adására van szükség, a tünetek általában hamar szűnnek, ekkor a cső ismét lezárható.

A következő részben az epeutakban végezhető radiológiai intervenciókról lesz szó.