Beépíthető defibrillátor: a szív életmentője

Kolonics György halála kapcsán az elmúlt hetekben Magyarországon nagyon sok szó esett egy orvosi műszerről, a defibrillátorról, amely - ha van a tragédia helyszínén, s időben használják - talán megmenthette volna a kenus olimpiai bajnok életét. Sokkal kevésbé ismert, hogy ennek a szerkezetnek van egy miniatürizált, az emberi testbe beépíthető változata is, az automata, behelyezhető defibrillátor (DAI). Ez a világ legkisebb "szív-életmentője", a modern technológia egyik csodája.

Az aprócska doboz méretű szerkezet elfér a tenyérben, a mellkas bőre alá helyezik be, s szükség esetén (ha súlyos szívritmuszavar lép fel) magában az emberi testben hajtja végre a szív újraindulásához szükséges elektromos sokkot. A kis műszer életek sokaságát mentette már meg, s különösen a rettegett hirtelen szívhalál utókezelésében használják. Ez a betegség azért ilyen súlyos, mert teljesen váratlanul érkezik, nem lehet rá előre felkészülni. szerint "az infarktustól eltérően általában anélkül következik be, hogy az ember előzőleg fájdalmat érezne a mellkasában, vagy karjában. Gyors eszméletvesztés, a pulzus megszűnése, a légzés leállása - s mindez rögtön egymás után, alig néhány másodperc alatt" - idézett egy francia kardiológust a Science et Avenir című francia tudományos havilap honlapja.

A hirtelen szívhalál évente 350 ezer embert sújt Európában, s mivel ilyenkor kulcsfontosságú a nagyon gyors segítség, a túlélési arány igen alacsony, csak 2-5 százalékos. A kis műszert egyelőre főként ez utóbbi embereknek ajánlják az orvosok, egy újabb katasztrófa megelőzésére - bár mind gyakrabban ültetnek be ilyent az "egyszerű" infarktuson átesett, vagy éppen súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknek is.

A hirtelen szívhalált a legtöbb esetben kamrafibrilláció okozza, azaz a szív elektromos tevékenységének szétesése: a szívizom teljes összevisszaságban végzi tovább munkáját, így a vért a szív nem tudja az erekbe pumpálni. Ilyenkor - mint a Science et Avenir emlékeztet - nincs értelme a szívmasszázsnak, még kevésbé a szájból szájba lélegeztetésnek: egyedül egy elektromos sokk segíthet. Méghozzá nagyon gyorsan: a túlélés esélye minden egyes eltelt perccel 10 százalékkal csökken.

S épp itt nyújthat óriási segítséget a beépített defibrillátor: a szerkezet 6 másodperc alatt eldönti, hogy a rosszullétet valóban hirtelen szívhalál okozta-e, s utána - ha szükséges - 9 másodpercen belül sokkolja is a szívet. - "Egyetlen mentőcsapat sem képes ilyen gyorsan az ember segítségére sietni" - nyilatkozta a francia kardiológus. Ráadásul a szükséges sokk energiája is jóval kisebb, mint a hagyományos defibrillátoroknál: 150 joule helyett csak 40, hiszen a szerkezet már a szervezeten belül van, s közvetlenül a szívnél fejti ki hatását.

A világ első, beépített defibrillátorát 1980-ban egy kaliforniai nő kapta, s ma már a Földön majdnem ötszázezer ember hord ilyen szerkezetet. Az elmúlt 10 évben óriási léptékkel haladt előre a miniatürizálás: a legfejlettebb készülék ma már csak 29 köbcentiméteres térfogatú, s vastagsága mindössze 11 milliméter. Ráadásul minden egyes ilyen készülék a defibrillátor-funkció mellett normál szívritmus-szabályozóként is szolgál.

A szerkezetek a kamrafibrillációkat szinte 100 százalékos pontossággal felismerik, s utána azonnal működésbe is lépnek. Ugyanakkor - mint a francia havilap írja - az esetek mintegy 10 százalékában a hamis riadókra is reagálnak, azaz feleslegesen sokkolják az illető szívét. Ez persze nem kellemes dolog: így azután a nagy kutatóintézetekben továbbra is folyamatosan dolgoznak az elemző algoritmusok finomításán.