Betegség-e a színtévesztés?

Hogyan élik meg a betegek a színlátás zavart, illetve az azzal kapcsolatos munkaalkalmassági nehézségeket? Erről beszél professzor dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialista.

Öröklött színlátás zavarok

Mint arról már korábban beszéltünk, a színlátás lényegében a különböző hullámhosszúságú fénykomponensek vegyítési arányán alapul. Ez a folyamat hasonló, mint amikor a gyermek a festés során a különböző színekből (pigment színekből) új színt kever ki. A szemben a szín kikeverést az ideghártya (retina) csapoknak nevezett fényreceptorai végzik el. A színkeverés három színen alapul, gyakorlati fontosságú zavara azonban a zöld és vörös tengely mentén kialakuló keverési egyenetlenség tekintetében mutatkozik.

Ez azt jelenti, hogy a szokásos normális színlátáshoz a vörös és a zöld színkomponensből adott mennyiségű és intenzitású ingerület szükséges. Vannak azonban olyan személyek (elsősorban a férfiak, mivel a probléma X-kromoszómához kötötten öröklődik), akik egyik vagy másik komponensből többet vagy nagyobb fényintenzitást igényelnek a hasonló eredményű színkikeverés eléréséhez. Ez nem tekinthető betegségnek, azonban a mindennapi életben bizonyos nehézségeket jelenthet.

Szerzett színlátás zavarok

Színlátás zavar nem csak örökletesen, hanem a látóideget, illetve az egész látópályát érintő betegségek következtében (szerzetten) is kialakulhat. A látópálya a szem ideghártyájától az agyi látókéregig terjed, tehát sokféle betegség, keringési zavar, gyulladás vagy sérülés érintheti. Az ilyen a betegségek nem örökletesek, és nem feltétlenül nyilvánvalóak a beteg számára.

A színlátás szerzett zavarát legtöbbször a látóideget érintő mérgezések (fémmérgezések, gombamérgezés), egyéb krónikus toxikus ártalmak (dohányzás, alkoholizmus) és a látóideget érintő gyulladásos folyamatok (sclerosis multiplex) válthatják ki. A szerzett színlátás zavarok, eltérően az öröklött színlátás zavaroktól, nem egy-egy színkikeverési tengely mentén különböznek az egészséges, illetve szokásos normális színlátáshoz képest, hanem előre megjósolhatatlanul, összetett módon.

A színlátás károsodás mértéke attól függ, hogy mennyi idegrost és mely idegrostok károsodnak a látóidegben. Az öröklött színlátás zavar az élet során állandó. A szerzett színlátás zavar viszont a korábbi ép színlátású vagy öröklött színlátás zavarú szemen új, kedvezőtlen változást jelent.

Betegség-e tehát a színlátás zavar?

A szerzett színlátás zavarok kisebb vagy nagyobb gyakorlati jelentőségű betegségek velejárói, a látóideg károsodásának következményei. Ezért ezeket az őket kiváltó betegség részjelenségének kell tekinteni. A látóideget érintő betegség kezelése után a visszamaradt, tovább már nem javuló szerzett színlátás zavart véglegesnek foghatjuk fel.

Ezzel szemben az öröklött színlátás zavarok nem számítanak betegségnek, az öröklött színlátás zavarú személyek tehát nem betegek, és nem alacsonyabb értékűek a szokásos színlátásúakhoz képest. Mégis kialakulhat bennük ez az érzés amiatt, hogy a munkaalkalmassági engedélyhez vagy a gépjárművezetői jogosítványhoz szükséges orvosi vizsgálatok során jelentős mennyiségű többletvizsgálat elvégzése szükséges számukra. Emellett bizonyos ép színlátást igénylő foglalkozásokhoz nem kaphatnak orvosi engedélyt.

Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen személyek nem betegek, nem károsodottak, és nem élnek fogyatékossággal. Csupán arról van szó, hogy a szokásostól eltérő, de nem kóros színlátásuk nem teszi lehetővé azoknak a színkódoknak az értelmezését, amiket hagyományosa alkalmazunk a közlekedésben és egyes foglalkozások színkódjában (villanyszerelési huzalok szigetelőkábeleinek színe). Tehát ezeknek az embereknek nem szabad betegeként, fogyatékosként tekinteni magukra a színlátásuk eltérő volta miatt.

Miért szükséges a járművezetői jogosítvány minden megújításához színlátás vizsgálat?

A járművezetői alkalmasság esedékes megújításakor mindenki átesik színlátás vizsgálaton is a szemorvosi vizsgálat során. Ez a színlátás vizsgálat az egészséges színlátásúak esetében rendkívül egyszerű, az ún. Ishihara tábla ("pöttyös tábla") számainak elolvasásából áll, és néhány másodpercet vesz igénybe. Az öröklött színlátás zavarú személyek azonban ezt a táblát nem képesek helyesen elolvasni, így esetükben műszeres színlátás vizsgálat (anomaloszkópia) szükséges.

Felmerül a kérdés, hogy ha az öröklött színlátás zavar egy életen át állandó, nem változik, akkor miért szükséges időről időre anomaloszkópos vizsgálattal terhelni a beteget a jogosítvány meghosszabbításához. Nos, míg az ép színlátású személyeken a korábban ép színlátás kórossá válását az egyszerű "pöttyös tábla" vizsgálattal kimutathatjuk, addig az öröklött színlátás zavar esetén a "pöttyös tábla" nem tudja elkülöníteni a változatlan öröklött és az élet során kialakult szerzett (betegség eredetű) színlátás eltéréseket. A jogosítvány megújítása előtti részletes műszeres (anomaloszkópos) vizsgálat célja tehát az, hogy bizonyítsa, csupán az öröklött, stabil színlátás zavar áll fenn, szerzett komponens nincsen, így a jogosítvány meghosszabbítható.

Összességében – mondja a szakember, a színlátás zavar veleszületett változatai, melyeket zöld vagy vörös színben gyenge, azaz anomális színlátásnak nevezünk, nem jelentenek betegséget. A korrekt, részletes anomaloszkópos vizsgálat nem megterhelő, ezt rendszeresen, rutinszerűen magunk is végezzük. Így azon betegek, akiknek erre a többlet színlátás vizsgálatra szükségük van, tekintsenek magukra egészségesként, ám a szükséges vizsgálaton időről időre vegyenek részt! Erre a többlet vizsgálatra azért van szükség, mert a társadalom az egyezményesen használt színkódok bevezetésekor még nem ismerte, és nem vette figyelembe a színlátás öröklött egészséges változatait.