Nagyon büszke a fiúkra a túrát szintén végigbicikliző transzplantált ápolónő.
Valószínűleg a világon is egyedülálló teljesítményt hajtott végre fél tucat magyar hasi dializált beteg: a legnagyobb hőségben négy nap alatt körbebiciklizték a Balatont, ami 210 kilométert jelent. A pénteken Balatonfürednél célba érő csapatot, szintén kerékpáron, többen is végigkísérték, köztük Bátor Bálintné a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház nővére, aki maga is transzplantált vesebeteg. „Gizke", ahogy ápoltjai hívják, kifejezetten azért tanult meg két hónapja biciklizni, hogy részt vehessen a „fiúkkal" ebben a fantasztikus vállalkozásban.
Mint arról már beszámoltunk, a kerékpártúra ötlete két vesebeteg fiatalember agyából pattant ki: a 27 éves Horváth Róbert és a 40 éves Pingitzer Károly áprilisban egy kórterembe került, miután eldőlt, hogy dialízisre szorulnak. A két férfi a peritoneális dialízis mellett döntött, mert úgy gondolták, hogy ez az otthon is végezhető kezelés nagyobb szabadságot, önállóságot nyújt. A katéter-beültetésre várva találták ki, hogy bebizonyítják saját maguknak és másoknak is, hogy e betegség mellett is lehetséges teljes értékű, egészséges, aktív életet élni. Az ötletet orvosuk, Schneider Károly is támogatta és a kezdeményezéshez a Nemzeti Vese Program is csatlakozott.
A RenBalatour-nak elnevezett vállalkozáshoz a hónapok alatt többen is csatlakoztak, így a július 3-i induláskor összesen 20-an startoltak el, de a négy nap alatt is többen velük kerekeztek, ha csak néhány kilométert is. Végül is a két ötletgazdán kívül még „4 és fél" hasi dializált beteg vett részt, kisebb-nagyobb távot megtéve, a túrában.
A fél azt jelentette, hogy a csapatot kísérő egyik nővér, „Gizke" is hasi dializált beteg volt régebben, egészen négy évvel ezelőttig, amikor is veseátültetésen esett át. A betegeskedése alatt győzte meg az egészségügyi végzettségű Gizkét Schneider Károly, hogy mint érintett és mint nővér maradjon a kórházban segíteni a PD-s vesebetegeknek. „Nagyon hálás vagyok a főorvos úrnak, mert nagyon sokat segített nekem. Főleg abban, hogy el tudtam fogadni az állapotomat" – mesélte kérdésünkre.
Gizke szerint nagyon fontos, hogy ne legyen betegségtudata a dializáltaknak, erre tanítja a győri kórházba kerülő, művesekezelés előtt álló pácienseket is. „Pontosan tudom, mennyire elkeskenyedik az ember, amikor kiderül, dialízisre szorul. Egy világ omlik össze benne. De lassanként, ha már el tudja fogadni, hogy a kezelések köré kell szervezni az életét, rájöhet, hogy nem kell betegnek tudnia magát. Ráadásul a hasi dialízis, amelyet a beteg saját maga végezhet el, óriási szabadságot ad. Például fel sem merült bennem, amikor még PD-s voltam, hogy spontánul ne utazhatnék el valahova, csak betettem az oldatokat a kocsiba és már mentem is. Mindig azt mondtam és mondom ma is, hogy én nem beteg vagyok, csak megváltozott az életem."
Amikor megtudta, hogy két ápoltja mire készül, a vese transzplantáción átesett nővér egy percig sem habozott, eldöntötte, velük tart a tó körül. A probléma csak az volt, hogy egyáltalán nem tudott biciklizni.
Azonban ez sem tántorította el, két hónapig rengeteget gyakorolt, sőt spinnigre is járt, hogy biztosan meglegyen a kondija. „Bevallom, eleinte nem a rosszulléttől, hanem attól féltem a legjobban, hogy a gyatra kerékpározási tudásom miatt lemaradok a többiektől. Szerencsére belejöttem a dologba, az utolsó nap már a kormányt is el tudtam engedni. Fantasztikus élmény volt együttkerekezni ezen a napon, amelyen már teljesen összecsiszolódott a csapat."
Gizke a kerékpározáson túl sokat segített a túrán résztvevő vesebetegeknek, akik természetesen most is naponta négyszer oldatcserére szorultak. Az általában a kísérőautóban végzett kezelést a csapat egészséges tagjai pihenésre használták. Az extrém hőségben a legfontosabb feladat a vesebetegeknél is a folyadékpótlás volt, amelyet az ő esetükben pontos számításokkal kellett elvégezni. Szerencsére sem a kánikula, sem a fizikai megterhelés nem okozott gondot, és valamennyi beteg célba ért. „Nagyon büszke vagyok a fiúkra!" – mondta Gizke, aki valamennyi betegének egy kicsit az "anyukája" is.