Depresszió: hosszú szenvedés – feleslegesen?

Számos páciens – annak ellenére, hogy a kísérleti csoport tagjainak állapotát átlagosan tizenkét éve diagnosztizálták – tudtán kívül úgy viselkedik, hogy ezzel rontja gyógyulási esélyeit - derült ki egy 2001 depresszióval élő felnőtt bevonásával végzett új amerikai internetes kutatásból.  A megkérdezettek ráadásul általában [tüneteik jelentkezése után] csak körülbelül hat év után kerestek fel specialistát, ami annyit jelenthet, hogy akár tizennyolc éven át is szenvedhettek betegségüktől.

A sokféle tünetet produkáló depresszió igen jól kezelhető kórállapot, de terápiája nehezebbé válik, ha nem diagnosztizálják és nem kezelik [időben]. A felmérés kimutatta, hogy azok közül, akiknek állapotát tüneteik jelentkezése után hat hónappal vagy még később diagnosztizálták, 69 százalék úgy nyilatkozott, hogy azért nem fordult orvoshoz, mert nem tudott [eleget] a depresszióról, vagy nem ismerte a hozzáférhető depresszió-terápiákkal kapcsolatos alapvető tényeket, esetleg nem tudta, kihez fordulhatna. Egyébként azok 64 százaléka, akik diagnózisuk időpontjában többet akartak megtudni a depresszió gyógyításáról, arra voltak kíváncsiak, mit jelent a „gyógyulás". Meglepő, hogy bár 91 százalékuknak betegségük ellen antidepresszánst írtak fel, közülük azonban mindössze 7 százalék érezte úgy, hogy alaposan ismeri a terápia valamennyi alap-aspektusát.

A kutatás a depresszióval kapcsolatos felvilágosítást szolgáló „Missing Pieces" [’hiányzó darabok’] elnevezésű program része, amelyet vezető mentáhigiénés szakemberek dolgoztak ki, s amelyet az Eli Lilly Company támogat. Célja, hogy segítsen az embereknek mindazon információk felismerésében, melyeknek birtokában jobban megérthetik a depresszió mibenlétét. A kutatás összességében megmutatta, hogy sok depressziós felnőtt „egészségtelen magatartásformákat mutat, amelyek veszélyeztetik a gyógyulást". Többek között:

• Ötből hárman (57 százalék) azok közül, akik késve kértek diagnózist, úgy érezték, maguk is képesek megbirkózni depressziós tüneteikkel.
• Azoknak a válaszadóknak, akik antidepresszánst szedtek depressziójuk ellen, csaknem a fele (47 százalék) – annak ellenére, hogy továbbra is tapasztalt depressziós tüneteket– nem beszélt orvosával az esetleges gyógyszerváltás szükségességéről.
• Azoknak a kétötöde (41 százalék), akik abbahagyták az antidepresszáns szedését, anélkül tett így, hogy tájékoztatta volna orvosát.
• A válaszadók több mint 70 százaléka (pontosan: 71 százalék) megállapította, hogy a depresszió kezelésének mindig részét kell, hogy alkossa a verbális terápia – de a felmérés idején mindössze 22 százalékuk járt ilyen kezelésre.

„A felmérés határozottan arra vall, hogy a „depresszióval élők" közül sokan nincsenek, vagy nincsenek maradéktalanul birtokában bizonyos létfontosságú információknak, s ez akadályozza gyógyulásukat" – nyilatkozta a World Pharma News-nak Dr. Susan Kornstein, a Virginia Commonwealth University pszichiáter- és szülész-nőgyógyász professzora. „A depressziót szakorvosnak kell kezelnie. A belőle való felgyógyulás esélyét fokozandó fontos, hogy a depressziósok rendelkezzenek átfogó terápiás programmal, amely egyaránt tartalmazhat gyógyszeres kezelést, pszichoterápiát és életmódváltozást. A cél, hogy hozzásegítse őket a gyógyuláshoz.

A program
A kutatás során kiderült, melyek azok a kulcsfontosságú információcsoportok, amelyeknek a depressziósok [általában] nincsenek birtokában. A „Missing Pieces" szakértői bizottsága ennek nyomán három egyszerű lépést ajánl „a betegeknek a diagnózistól a depresszióból való felgyógyuláshoz való elkalauzolására".

Első lépés: a depresszió diagnózisával kapcsolatos kéthetes szabály
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság jelenlegi irányelvei szerint azoknak a felnőtteknek, akik két egymást követő héten át a depresszió minimum öt tünetét tapasztalják, s ezeknek legalább az egyike a deprimált hangulat vagy az érdeklődés hiánya, orvoshoz kell[ene] fordulniuk. A depresszió tünetei lehetnek még a bűntudat és az értéktelenség érzése, halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, nyugtalanság, koncentrációra való és döntésképtelenség, fáradtság, energiahiány, a testsúly vagy az alvási minta változásai. Továbbá: különböző fájdalmak, az ingerlékenység és a szorongás.

Második lépés: A depresszió tüneteinek enyhülésével kapcsolatos hathetes szabály
A teljes gyógyuláshoz a depresszió valamennyi tünetét kezelni kell. A szakértői csoport azt javasolja, hogy bármilyen típusú depresszió-terápiát kapjon is a beteg, ha nem elégedett a javulás mértékével, fontolóra kell, hogy vegyen egy konzultációt orvosával a terápiás program megváltoztatásáról.

Harmadik lépés: A javulás útján – a személyes depresszió-terápiás program menedzselése
Ha a beteg úgy találja, hogy a terápiás rezsim sok tünetét [kedvezően] befolyásolja, a tünetek visszatérését elkerülendő legalább további kilenc hónapig ki kell tartania mellette. Egyeseknek, későbbi depressziós epizódok megelőzése céljából, hosszú távú fenntartó kezelésre is szükségük van.