Ebben a betegek fele meghal négy éven belül

Szívelégtelenségben a világ felnőtt lakosságának 2 százaléka, míg a 65 éven felüliek tíz százaléka szenved. A betegség gyakorisága folyamatosan nő. A betegek fele négy éven belül meghal, ugyanakkor a legsúlyosabb állapotú páciensek fele pedig nem éri meg az egy évet sem. A Magyar Kardiológusok Társasága éppen ezért egy pénteken kezdődő két napos konferencia, a Szívelégtelenségi Napok keretein belül kívánja felhívni a figyelmet a szívelégtelenségre, a pontos diagnózis fontosságára, és a Szívelégtelenségi Ambulanciák jelentőségére. A" seregszemlének" a hagyományokhoz híven Hajdúszoboszló ad otthont - tudatták közleményben.

Hazánkban mintegy 200 ezer ember szenved szívelégtelenségben. A szakemberek szerint 2030-ra ez a szám akár 25%-kal nőhet. Magyarországon évente mintegy 30-35 ezer az újonnan diagnosztizált esetek száma. A statisztikai adatok szerint a páciensek egyéves halálozása meghaladja a 25 százalékot. Ugyanakkor 15-25 százalékra tehető a korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre kerülő betegek körében az újabb bennfekvések aránya. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy a betegség újra kialakul, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, végül pedig halálhoz vezet. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége annyira megromlik, hogy egyre nehezebben tudják ellátni a napi tevékenységüket. Az elmúlt 15 év terápiás sikerei ellenére a betegség progresszív és magas halálozású.

A szívelégtelenségnek azt a kardiológiai betegséget nevezzük, amikor a szív valamilyen oknál fogva képtelen arra, hogy megfelelő vérmennyiséget továbbítson a test szervei és szövetei felé, ezáltal a szövetek oxigén ellátása megromlik. A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. Általában azokat a betegeket érinti, akiknek korábban már volt ismert szívbetegsége. A szívelégtelenség számos kardiológiai kórkép végstádiuma. Ezért érdemes nagy hangsúlyt fektetni a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, hiszen azok elkerülésével a szívelégtelenség kialakulására sokkal kisebb az esély – hangsúlyozza dr. Nyolczas Noémi, a Szívelégtelenség Napok szervezője, a Magyar Kardiológusok Társaságának, Szívelégtelenség Munkacsoportjának elnöke.

A szívelégtelenség kezelése napjainkban meglehetősen összetett kezelési stratégiát kíván, ami az optimális gyógyszeres kezelésen túl magában foglalja a különböző eszközös kezelési módok alkalmazását. Ezek a kezelési módok javítják a betegek panaszait, életminőségét, s meghosszabbítják élettartamukat. Azokban az estekben, amikor a betegeknél a gyógyszeres, illetve az eszközös kezelés ellenére továbbra is súlyos panaszok állnak fenn, válogatott esetekben lehetőség van szív transzplantációra.

Ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kap a korábbi csak a kórházban használatos rövid távon alkalmazott műszív terápia mellett a hosszú távú, a beteg otthoni tartózkodását is lehetővé tevő műszívkezelés. Ezzel az eljárással javíthatók a végstádiumú szívelégtelen betegek esélyei a későbbi szívátültetésre. Mint dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke hangsúlyozta , ahhoz, hogy a fent említett szomorú statisztikai adatokon javítani lehessen, nagyon fontos, hogy a betegek megfelelő szintű ellátásban részesüljenek, ez azonban – tette hozzá – leghatékonyabban és legmagasabb szakmai színvonalon csak egy jól szervezett gondozási program keretében az úgynevezett szívelégtelenség ambulanciákon valósítható meg.

A gondozás sarkalatos pontja a betegoktatás, amelyet a diagnózis felállítását követően azonnal meg kell kezdeni, ugyanakkor a beteg gondozása során végig folytatni kell.

Az elmúlt években az egyetemi klinikákon, kardiológiai centrumokban, számos megyei kórház kardiológiai osztályán jöttek létre meg szívelégtelenség ambulanciák, amelyből egyrészt profitálnak a betegek, akik ezáltal magas szakmai színvonalú ellátáshoz jutnak. Ugyanakkor az intézményeknek is előnyős, amelyekben csökken a szívelégtelenség miatti a kórházi felvételek egyébként növekvő számából adódó nyomás. Nem beszélve a finanszírozóról, hiszen az ambulanciák működtetésével szignifikánsan csökken a szívelégtelenség következtében a kórházi felvételekből származó költség, ami nem kevesebb, mint az egészségügyi költségvetés 1-2 százaléka, ami hazánkban több milliárd forintot jelent.

A szívelégtelenség a legtöbb szívbetegséghez hasonlóan, jól gyógyítható betegség, van értelme ezzel foglalkozni, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy nem kevés minőségben eltöltött életévet nyerhetünk betegeink számára, ha a szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozására is kellő figyelmet és időt fordítunk – hívja fel a figyelmet az MKT elnöke.

A tanácskozás programja itt elérhető

SZÍVELÉGTELENSÉG FOGALMA
A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. Emiatt a beteg fáradékonyságról és nehézlégzésről számol be. Enyhébb esetben ez csak terheléskor jelentkezik, súlyos esetben már nyugalomban is a vérellátási zavar, és a fontos szervek, mint például a vese és az agy működési zavara jöhet létre.

SZÍVELÉGTELENSÉG OKAI
Magas vérnyomás (hipertónia)
A fel nem ismert, vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás hosszú távon kb. 3-szorosára, növeli a szívelégtelenség előfordulásának gyakoriságát.

Szívizomelhalás (szívinfarktus)
A szívelégtelenség egyik leggyakoribb oka a szív koszorúereinek megbetegedése, melynek legsúlyosabb formája a szívizomelhalás (szívizominfarktus). Ilyenkor a szívizomzatot ellátó valamelyik koszorúér elzáródik és itt a véráramlás megszűnik.

Szívbillentyű betegségek, szívfejlődési hibák
A szívben a véráramlás irányát szabályozó szelepek (billentyűk) megbetegedései, valamint bizonyos veleszületett szívfejlődési zavarok (pl. a szívsövény részleges hiánya) szintén szívelégtelenséget okozhatnak.

Szívizombetegségek
Bizonyos genetikai ártalmak, gyulladásos betegségek, toxikus anyagok, tartós és nagymennyiségű alkoholfogyasztás a szívizmot megbetegítve szívelégtelenséget okozhatnak. Ilyenkor a szív üregei kitágulnak, a kamrák képtelenekké válnak a megfelelő összehúzódásra és a súlyos működészavar szívelégtelenséghez vezet.

JELEK ÉS TÜNETEK
A tünetek sokfélék lehetnek, általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. Legtöbbször olyan jellegűek, hogy a beteg nem is sejti, hogy szívelégtelenségről van szó. A fáradékonyság, izomerő csökkenése, szédülés, aluszékonyság, alvászavar, gyakori vizeletürítés, a gyorsabb szívverés tipikusan olyan jelek, amelyekből egy átlagember nem következtet a betegségre. A boka- és lábszárduzzanás (ödéma), valamint a nyaki véna kitágulása már árulkodóbb tünetek, csakúgy, mint az oxigénben szegényebb vér miatt kialakuló kékesebb arc- és ajakszín (cianózis). Mindezek mellett a vese kóros működése és a máj megnagyobbodása, de a legkínzóbb következmény, a légszomj is előállhat.

SÚLYOSSÁGI FOKOZATOK
A szívelégtelenség súlyosságának megítélésekor általánosságban a betegek panaszait vesszük figyelembe, és az osztályozásra a New York-i Kardiológusok Társasága által javasolt ún. NYHA funkcionális beosztást alkalmazzuk.

Eszerint négy csoportot különítetünk el:
NYHA I. osztályba tartoznak azok a betegek, akiknek a fizikai teljesítőképességét nem korlátozzák a panaszok (nehézlégzés, szívdobogásérzés, vagy kifáradás).
NYHA II. osztályba azok a betegek tartoznak, akik fizikai terhelhetősége kismértékben korlátozott (a kisebb fizikai terhelést jól tűrik, de nagyobb megterhelés panaszt okoz).
NYHA III. osztályba azok a betegek tartoznak, akiknek fizikai aktivitása jelentős mértékben korlátozott, és már a szokásos napi tevékenységüknél kisebb terhelés is panaszokat okoz.
NYHA IV. stádiumban már a legkisebb fizikai igénybevétel is panaszokat okoz, illetve a panaszok (nehézlégzés) már nyugalomban is jelentkeznek.

MEGELŐZÉS
Ezen módszerek segítségével a beteg számára ugyan korlátozott, de többé-kevésbé elfogadható életkörülményeket lehet biztosítani. Ezért is fontos a korai felismerés és ennek hatására a minél előbbi életmód-váltás, hiszen minél hamarabb derül fény a betegségre, annál könnyebb azt kezelni. Minden esetben célszerű kerülni a túlzottan sós ételeket, az extrém fizikai terhelést és a testsúly csökkentésére is nagy figyelmet kell fordítani, hogy ilyen módon is enyhítsünk a szívizom igénybevételén. Ezek mellett pedig a rendszeres testmozgás elengedhetetlen, hiszen ennek révén növelhetjük szívünk teljesítőképességét