Egyetemista étrend: kevés folyadék, több szénhidrát

A felsőoktatásban részt vevő hallgatók táplálkozása izgalmas kutatási terület, mivel az érintettek életmódjából adódóan igényeik eltérnek a felnőttekre megfogalmazott normáktól – mondta Lichthammer Adrienn, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának előadásán, a Kutatók Éjszakáján - olvasható a Semmelweis Figyelőben.

A táplálkozási szakértő csaknem négyszáz fős minta alapján térképezte föl az egyetemisták étkezési szokásait, kérdőívek és interjúk segítségével. A testtömegindex – amely a méterben mért magasság négyzetének és a kilogrammban megadott testsúlynak a hányadosa – a résztvevők 75,8 %-ánál normális, azaz 18,5 és 24,9 közötti értéket mutatott. Ám a tápláltsági szint megállapítására több mutató együttes használata célszerű, hiszen a BMI nem mutat rá az alkati sajátosságokra. A felmérés során ezért rögzítésre került az alanyok haskörfogata, illetve testzsírszázaléka is.

Előbbi azért kiemelt fontosságú, mert az alhasi, úgynevezett abdominális elhízás számos betegség kockázati tényezőjét jelenti, többek között a szív- és érrendszeri problémákét, valamint a kettes típusú diabéteszét is. A vizsgált fiatal nők körében 64% volt az egészségesnek tekinthető értékek aránya a mintában, míg a férfiaknál 84%. Ez a teljes csoportra nézve 65%-os átlagot jelent. Testzsírszázalék tekintetében még szűkebb volt az ideálisnak tekinthető eredmények köre, mivel a hallgatók háromötödénél normális, 18%-ánál magas, 12%-uknál pedig nagyon magas számot rögzítettek. „Őket sovány elhízottaknak hívjuk, akiknek külseje bár nem mutat túlsúlyt, szervezetükben mégis egészségtelen a zsír mennyisége" – fogalmazott Lichthammer Adrienn.

Mennyit esznek egy nap?

A mért eltérések arra engednek következtetni, hogy hasonló életvitelt folytató embereknek más és más fizikai aktivitásra van szükség egy adott energiamennyiség feldolgozásához. De mik is az egyetemisták táplálkozásának sajátosságai? A kutatásban részt vevő hallgatóknak föl kellett idézniük, hogy mit és mennyit ettek, ittak az elmúlt 24 órában. A lányok fejeként alig több, mint 1 800 kilokalóriát vittek be a szervezetükbe, a fiúk pedig 2 591-et. A hivatalos ajánlás szerint előbbieknek 2 150, míg utóbbiaknak 2 700 kcal-ra van szükségük. Megállapítható tehát, hogy mennyiségileg keveset fogyasztottak a vizsgálati alanyok, ám rájuk talán nem is kellene a dolgozó felnőttekre megalkotott normát alkalmazni.

Túl kevés folyadék, vitamin és ásványi anyag

Ami a makrotápanyagokat illeti, rostból sokkal kevesebbet, fehérjéből valamivel kevesebbet, zsírból és szénhidrátból azonban többet vettek magukhoz a kelleténél. Kiderült, hogy a Semmelweis Egyetem dietetikus hallgatói étkeznek a legegészségesebben, tehát az intézményben tanultakat valószínűleg saját magukra nézve is hasznosítják a mindennapokban. Őket követik a gyógytornászok, akiknek órarendje bőséges testmozgást tartalmaz. A táplálkozástudományi szakra járóknál különösen kedvező volt a rost, a C-, továbbá a B1-vitamin mennyisége a többiekhez képest. A fiatal nők E-vitamin és kalciumbevitele viszont kritikusan kevés, a férfiak pedig túl sok sót és koleszterint vesznek magukhoz. Általánosságban elmondható, hogy szinte valamennyiüknek több folsavat, pantoténsavat és D-vitamint kellene bevinni a szervezetükbe.

A folyadékfogyasztás ugyanakkor mindenkinél kritikus: a hallgatók sokkal kevesebb és rosszabb minőségű frissítőt kortyolnak. A naponta átlag két csésze kávéval és teával még nem lenne gond, ám a gyógytornászok például akár 1-1,5 liter kólát is megittak, ami rendkívül káros. A megkérdezettek 78%-a ítélte saját elméleti tudását megfelelőnek az egészséges táplálkozás terén, ám a kitartás és a anyagiak hiánya, valamint a változó napirend sok esetben akadályozza a gyakorlati megvalósítást.

Lichthammer Adrienn kutatási eredményeiből világossá vált, hogy az életmóddal kapcsolatos nevelésnek nem szabad az általános iskolában véget érnie: akár 25 esztendős korig is kitolódhat, hiszen a fiatal felnőttek nyitottak az ilyen információkra, ami prevenciós szempontból kulcsfontosságú lehetne.