Életet is veszélyeztethet a gyermekkori evészavar

Egyre inkább terjednek, ráadásul egyre fiatalabb életkorban jelennek meg a gyermek- és serdülőkori evészavarok. A kórképek súlyossága, az életet veszélyeztető és hosszú távú szövődmények szükségessé teszik a róluk való átfogó gondolkodást – állítja dr. Pászthy Bea, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának osztályvezető főorvosa, aki Túry Ferenc professzorral együtt tavaly novemberben mutatta be az Evészavarok és testképzavarok című, közösen szerkesztett könyvét. Az általa irányított osztályon – hazánkban egyedüliként – külön részleg foglalkozik az evészavaros fiatalokkal. A neves gyermekpszichiáterrel a gyermekkori evészavarokról, a szülők számára árulkodó jelekről beszélgettünk.

– Kiket veszélyeztet leginkább az evés- és testképzavar?

– Az elmúlt négy évben kétszáz beteget kezeltünk az osztályon, és megfigyelhető, hogy a klasszikus evészavarok egyre korábban jelentkeznek és egyre nagyobb arányban kezdődnek gyermek- és serdülőkorban. Az anorexia és bulimia továbbra is főként a lányok betegsége, azonban megjelentek a fiúk is ezekkel a tünetekkel. Leggyakrabban a serdülőkorban kezdődik, általában a 14-16 éves korosztálynál találkozunk a betegséggel, de manapság sok gyermeknél a korai pubertásban is megjelenik, sőt, a ritkaságnak számító prepubertás időszakában is. A legfiatalabb betegünk nyolcéves volt!

Egyre több vizsgálat jelenik meg a média hatásáról az evészavarok kialakulásában, a vékony modelleket példaképül választó fiatalok, a zenei klipeket nézők, vagy például kora gyermekkorban a Barbie típusú babákkal játszók körében nagyobb arányban fordul elő a testtel való elégedetlenség és a soványság iránti vágy. A betegségre való hajlamban, a zavar kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepe van a biológiai eltéréseknek, a társadalmi-kulturális hatásoknak, gondoljunk például a karcsúságideálra, a pszichológiai vonatkozásoknak, ilyenek az egyéni és családdinamikai tényezők. Ezek jellemzően komplex módon jelenhetnek meg egy kórképben.

– Melyik kórkép a legveszélyesebb?

– A gyermekkori evészavarok klasszikus fajtái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, megjelenési formájuk és súlyossága meglehetősen különböző. A gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia súlyos, életveszélyes pszichiátriai betegség, amely a felnőttkorban krónikus pszichés és szomatikus megbetegedésekhez, illetve korai halálozáshoz vezet. Ez a legnagyobb mortalitású pszichiátriai betegség, amelyet döntően szervi szövődmények okoznak.

– Milyen figyelmeztető jelek árulkodnak a szülőknek gyermekük betegségéről?

– A legszembetűnőbb, hogy megváltozik a gyermek táplálkozási magatartása. Kerüli a közös étkezéseket, csak alacsony kalóriájú ételeket fogyaszt, számolja a kalóriákat, étkezéssel kapcsolatos rituálékat fejleszt ki: például nagyon apró darabokra vágja az ennivalót, nagyon lassan eszik, előtte túl sokat iszik, rejtegeti, felhalmozza a meg nem evett ételt. Sok időt fordít a számára elfogadható, szigorúan kalóriaszegény ételek készítésével. Jellemző, hogy a gyermek fél a súlygyarapodástól, rendkívül elégedetlen a súlyával, alakjával, így túl sokat foglalkozik a testsúlyával, naponta többször méredzkedik. Számos érvet használ az étel visszautasításának magyarázatára: teltségérzése van, fáj a hasa, nem tudja lenyelni az ételt. A másik csoport tagjaira jellemző, hogy intenzív testedzést végeznek, állandó mozgáskésztetésük van, naponta több órát töltenek testmozgással. Egyenesen bűntudatuk van, ha nem edzhetnek. A fogyást esetleg önhánytatással, hashajtókkal is segítik. Látszatra ugyan egészségesek, energetikusak ezek a fiatalok, ám a betegség előrehaladtával egyéb tünetek is megjelennek: a gyerek ingerlékennyé válik, állandóan fáradt, spontán ájulásai vannak, ég a gyomra, székrekedésese van, depresszió keríti hatalmába, megromlanak a kortárskapcsolatai. Jelentős szövődményeket okoz az anorexia a fejlődő szervezetben. Bár nagyobb részük visszafordítható a táplálkozás helyre állításával, mégis hosszú távú szövődmény lehet a csökkent csontállomány, illetve a testmagasság kívánatostól való elmaradása.

– Mikor jelenhet meg a bulimia?

– A bulimiáról azt tartottuk, hogy ritka betegség gyermekkorban, inkább a serdülőkor vége felé jellemző a megjelenése, akkor azonban nem tér el a felnőttkori kórképtől. Az utóbbi időben azonban 13-14 éves bulimiás páciensek is érkeztek klinikánkra, jelezve, hogy e betegség kezdete is előbbre tolódik. Hasonlóan az anorexiához, a bulimiában szenvedő fiatal túlzott mértékben fél az elhízástól. Ugyanakkor jellemző rá, hogy falásrohamok törnek rá, a megevett ételtől önhánytatással, hashajtással igyekszik megszabadulni, sokszor olyan ügyesen titkolva, hogy a család nem veszi észre. A gyakori önhánytatás miatt a gyomorsav megrongálja a fogakat, a nyelőcsövet, a káliumhiány miatt szívelégtelenség, izomgyengeség mutatkozik, károsodik a vese.

– A túlságosan válogatós vagy éppen ehetetlen dolgokat fogyasztó gyerekek is evészavarral küszködnek?

– A gyermekkorban egyéb evészavarok is előfordulnak, ilyen például a pica: étkezésre nem alkalmas anyagokat – föld, festék, papír, kő, haj és a többi – fogyaszt a gyermek, és ez tartósan, legalább egy hónapon keresztül fennáll. Életet veszélyeztető állapotot idézhet elé, ha mérgező anyagokat vesz magához a gyermek. Számos ok állhat a háttérben, például a nyomelemek hiánya, fejlődésbeli elmaradás, szociálisan deprimált környezet. A kisdedkor után is fennmaradó pica hajlamosíthat a bulimia kialakulására serdülőkorban. Az ételelutasítással járó érzelemzavarnál nem jellemző a testképzavar, a betegek tudják, hogy soványak, szeretnének is gyarapodni, de mégsem fogadják el a táplálékot. Szelektív evésről akkor beszélünk, ha a gyermek nagyon szűk választékra korlátozza az általa elfogadott ételeket, és ez az állapot legalább két éve fennáll. Az ilyen gyermek tipikusan öt-tíz féle ételt fogad el, hevesen ellenáll, ha új ételféleséggel kínálják. Az elfogadott ételek legtöbbször magas szénhidráttartalmúak, kenyér, keksz, tészta, így a gyermekek nem soványak. A beszűkült ételválaszték miatt hiánytáplálkozás alakulhat ki, a rágóizmok fejletlenek maradnak, az evés körül állandó a feszültség. A probléma először a bébiételről a normális táplálkozásra való átszokáskor jelentkezik. A szülők, főleg az édesanya számára nagyfokú stresszel jár, ha gyermeke szelektív evő. A családtagok részéről az evés erőltetése elmélyítheti a tüneteket, mert fokozza a gyermek szorongását, tovább súlyosbítják félelmeit a fellépő émelygés, hányinger. A szakemberek túlevéses zavarnak hívják azt az evészavar fajtát, amikor ismétlődő falások jellemzik a gyermeket, aki elveszti az étkezési kontrollját. A pubertás előrehaladtával a lányoknál nő a túlevéses zavar előfordulási aránya. Kialakulása az elhízás rizikótényezőjének tekinthető.

– A gyerekkori evészavarok hogyan gyógyíthatók?

– Rendkívül fontos, hogy multidiszciplináris szemléletű legyen a terápia, hiszen az evészavarok érintik a mentális és a szomatikus egészséget is. A gyermekorvosok, -pszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, dietetikusok, pedagógusok és a szülők széles körű együttműködése elengedhetetlen a beteg gyermek hatékony kezelése érdekében. Kulcskérdés a táplálkozási rehabilitáció, s ezen túl a klinikánkon leginkább bevált módszerek a családterápia, a csoportterápia, a testképzavarral foglalkozó tematikus művészetpszichoterápiás csoportfoglalkozások és a kognitív egyéni terápia integrált alkalmazása. A terápia nem ér véget a célsúly elérésével, a betegek hosszú távú követése kiemelten fontos a későbbi visszaesés, illetve tünetváltás megelőzése szempontjából. A nemzetközi vizsgálatok eredménye szerint azoknak a betegeknek, akik megfelelő orvosi ellátást, pszichiátriai gondozást kapnak, ötven százaléka meggyógyul, negyed részük állapota javul, és sajnos másik negyed részük krónikus evészavarossá válik, nem javul a terápia ellenére sem. Klinikánkon ennél jóval magasabb a gyógyult betegek aránya, köszönhetően az előbb említett komplex terápiának és a multidiszciplináris gyógyító közösségünknek: tanítványaimnak, kollégáimnak, akik elkötelezetten munkálkodnak a betegek gyógyulása érdekében.