Őseinktől olyan érrendszert örököltünk, mely nem az utolsó 50-100 évben megváltozott gyakorlathoz adaptálódott.
A mai ember mindennek sokszor ellenkezőjét teszi. Keveset mozog, sokat idegeskedik, sok telitett zsírt fogyaszt /hála az ipari méretekben zajló mezőgazdasági termelésnek/, mindent megsóz, fűszerez, sok cukrot, édességet eszik, növényi rost fogyasztása kicsi és dohányzik. Nem csoda ezek után, hogy napjaink alapvető problémája lett az elhízás és a cukorbetegség, valamint ezek következménye, a szív-érrendszeri betegségek tömeges megjelenése.
Őseinktől olyan érrendszert és ezen belül olyan érbelhártyát örököltünk, mely nem az utolsó 50-100 évben megváltozott gyakorlathoz adaptálódott. Ez az érbelhártya „rosszul tűri" a változást, benne krónikus gyulladás, majd érbetegség, érelmeszesedés alakul ki. Itt a kapcsolat az érbetegségek, valamint az életmód és táplálkozás között!
Vajon mérhető-e a javulás, ha megváltoztatjuk életmódunkat, táplálkozási szokásainkat? Milyen adatok bizonyítják a javulást?
Egy ismert amerikai szaklap /Circulation/ 2005-ben közleményben számolt be az orvosi irodalomban e témában összegyűjtött adatokról. Külön-külön több életmód- és táplálkozási faktor hatását elemezték a coronaria betegek összhalálozására. Az életmódot érintő faktorok között a dohányzás elhagyása, a rendszeres fizikai mozgás és a mérsékelt /!/ alkohol fogyasztás szerepét elemezték.
A táplálkozási tényezők közül az egészséges testsúlyt, kevesebb, mint 10% telitett zsírfogyasztást, hetente vagy hetente többszöri halfogyasztást, naponta több mint 400g gyümölcs és zöldség bevitelt, maximum napi 5g konyhasófogyasztást értékelték.
A közlemény azokat az adatokat gyűjtötte össze, melyek az összesítés számára elfogadhatóak voltak / prospektív vizsgálatok és randomizált, kontrollált tanulmányok adatait/.
Megállapították, hogy a dohányzás elhagyása –a közlemények szerint – 64 %-kal csökkenti a relatív rizikót, míg a több fizikai mozgás, rendszeres tréning 76%-kal, a mérsékelt /!/ alkoholfogyasztás pedig 80 %-kal redukálja a koszorúér betegek összhalálozásának relatív kockázatát. Az étrendi, táplálkozási szabályok betartásával 56%-os relatív rizikó csökkenés érhető el.
Egyértelmű, az irodalmi adatok alapján meggyőző a kapcsolat az életmód és táplálkozás, valamint a koronária betegek összhalálozása között. Szembe kell néznünk a ténnyel:
az életmód és a diéta révén - jelentős részben – rajtunk múlik, hogy meddig élünk.
(Forrás: Circulation 2005.112.924)
Dr. Káli András