Elszigeteltséghez vezethet a kezeletlen fóbia

Több tízezer ember életét nehezítik meg a fóbiák, amelyek akár a szakmai előmenetelünkre vagy társas kapcsolatainkra is negatív hatást gyakorolhatnak – mondja dr. Simon Lajos. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense szerint a fóbia egy hibás tanulás nyomán alakul ki, amelynek alapja egy szorongásos, problémákkal teli élethelyzet. Ilyenkor váratlanul jelentkezik egy rosszullét, és ez az élmény a fejünkben összekapcsolódik azzal a helyszínnel vagy helyzettel (például metrózás), amelyben épp tartózkodtunk. Ha hasonló szituációban többször is megismétlődik mindez, akkor megerősítést nyer ez a hibás tanulás, és kialakul egy elkerülő magatartás, amely végül oda vezethet, hogy a páciens el sem meri hagyni a lakását.

A szorongás az élet természetes velejárója, evolúciós előnye is van, hiszen segít felkészülni a veszélyre, ám ha ez indokolatlan mértékűvé válik, bizonyos helyzetekhez, helyszínekhez kötődően rosszulléttel is jár és a rosszullétektől való félelem miatt elkerülő magatartás alakul ki, akkor már fóbiáról beszélünk, és érdemes pszichiáter, pszichológus segítségét kérni – mondja dr. Simon Lajos. Fulladásos, kapkodó levegővétel, gombócérzés a torokban, verejtékezés, kézremegés, szapora szívverés, ájulás érzés – ezek a legfőbb tünetek, amelyek bármikor, például a villamoson utazva is megjelenhetnek. Ilyenkor elkezdünk félni a villamosozástól, mert az agyunkban összekapcsolódik ez a helyzet a rosszullét élményével, ráadásul a valóságosnál jóval félelemkeltőbb tulajdonságokkal ruházzuk fel, pedig valójában szó sincs arról, hogy a villamos okozná a szorongásunkat.

Mindezek hatására jelentkezik egy elkerülő magatartás, azaz villamos helyett például inkább busszal, metróval utazunk, ám ha nem szűnik meg a félelem valódi oka, akkor a rosszullétek megjelennek a buszon és a metrón is és az elkerülés kiterjedhet minden közlekedéssel kapcsolatos élethelyzetre is, míg végül odáig is eljuthat a páciens, hogy ki sem mer mozdulni a lakásából kísérő nélkül. A szakember szerint a közlekedéssel kapcsolatos félelmek a leggyakoribb fóbiák közé tartoznak, ennek pedig az a legfőbb oka, hogy az utazás mindannyiunk életében meghatározó, nem tudjuk elkerülni a mindennapok során.

Gyakoriak a szociális fóbiák is, amelyek hátterében önértékelési zavar áll, a páciens attól fél, hogy megszégyenül, nevetségessé válik a többiek előtt – mondja az egyetemi docens. Általánosnak számít, hogy az érintettek nem mernek kiállni mások elé előadni, de van, akit az is szorongással tölt el, hogy nyilvános helyen, például egy fogadáson vagy menzán egyen vagy igyon. Mivel ezek a helyzetek a társas érintkezés szempontjából alapvetők, így a páciens a munkahelyi, baráti kapcsolataiban, illetve a szakmai előmenetelében is hátrányba kerül azokhoz képest, akiknek nincsenek ilyen problémáik. A fóbiák harmadik csoportját a speciális fóbiák alkotják, ezek kevésbé jellemzőek, és talán könnyebb is velük együtt élni. Ide a különböző állatoktól (pl. kígyó vagy pók), természeti jelenségektől (pl. vihar, villámlás), magasságtól, mélységtől, életeseményektől való félelmek tartoznak – sorolja dr. Simon Lajos.

Az egyetemi docens szerint nem is azon van a hangsúly, hogy mitől félünk, sokkal inkább a kontrollvesztéstől, kiszolgáltatottságtól való rettegés a meghatározó. A páciensek többsége ugyan tisztában van azzal, hogy félelme túlzott mértékű, mégis csak akkor fordul szakemberhez, amikor olyan mértékben romlik az életminősége, amely már számottevő szenvedést okoz neki, vagy ha a környezete számára kezd el akkora terhet jelenteni mindez, hogy szakmai segítség kérésére kezdik el ösztönözni. Van, hogy gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, ám a relaxáción és a tanulási törvényszerűségeken alapuló viselkedésterápiával, illetve kognitív terápiával is jól kezelhető a fóbia. Dr. Simon Lajos szerint fontos, hogy ne csak a tüneteket csökkentsük, hanem a gyökerénél kezeljük a problémát, azaz, hogy a szorongás valódi okát is tárjuk fel és szüntessük meg.