Érelmeszesedés: kockázatok több fronton

Az érelmeszesedés következményeként bekövetkező érszűkület a magyar lakosság csaknem 5 százalékát érinti – és ez csak az alsó végtagi érszűkületre vonatkozó adat. A kezeletlen betegségnek súlyos következményei lehetnek, holott a megfelelő életmódnak mind a megelőzésben, mind a kezelésben óriási szerepe van. Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője, belgyógyász, klinikai farmakológus beszélt a témáról.

Ha az érfal elveszti rugalmasságát
Az ütőerek (artériák) meszesedése tulajdonképpen az idősödéssel járó természetes folyamat, amelyet azonban több tényező lassíthat, illetve gyorsíthat. A meszesedés leggyakoribb formája az atherosclerosis, amely során az érbelhártya alatt először kásaszerű anyagot tartalmazó, később a lerakódó kalcium miatt megkeményedő plakkok akadályozzák a szervek vérellátását. A folyamat azonban már korábban elkezdődik. Egyes fehérvérsejt-típusok felveszik és tárolják a koleszterint, ún. „habos" sejtekké alakulnak, és ezek tapadnak ki az érfal belső sejtrétegéhez. Ezután bonyolult biokémiai folyamatok során alakul ki a kitapadt plakk. A plakkok helyén az érfalak rugalmassága csökken, az erek merevebbé válnak, és lassan beszűkülnek, esetleg el is záródnak az érintett szakaszok. A fokozatosan csökkenő oxigén-, és tápanyag ellátáshoz az érintett szervek hosszan, fokozatosan „hozzá tudnak szokni".

A legnagyobb veszély azonban az, hogy ezeknek a plakkoknak a széle mindig lazább, és ha beszakad, akkor létrejön az ún. plakk-ruptúra. Ez a leszakadt plakk szelepszerűen azonnal elzárja az illető eret, hirtelen nagymennyiségű vérlemezke csapódik oda, és másodpercek alatt kialakul a dugó. Ha ez a szívben következik be, létrejön az infarktus, ha az agyban, akkor a stroke, ha bárhol máshol, pl. a végtagokban, akkor az akut artériás elzáródás. Az első kettő állapot életveszélyes is lehet, mert a szerveknek nem volt idejük a csökkent oxigénellátáshoz hozzászokni. Ez a perifériás ereket is érintheti a végtagi és a nyaki erekben.

A folyamat sokáig nem okoz tüneteket, később pedig attól függenek a panaszok, hogy milyen mértékű az elzáródás és hol helyezkedik el. Mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha krónikus fájdalmat, helyi érzéketlenséget, görcsöket, az érintett testrész hűvösségét tapasztaljuk. Ha a nyaki vagy agyi ütőerek az érintettek, tapasztalhatunk többek közt szédülést, látás- vagy hallászavart, ha pedig a szívkoszorú erekben van szűkület, terhelésnél jelenik meg a fájdalom.

Rizikótényezők több fronton
Az érelmeszesedés összetett folyamat, kialakulásában szerepet játszik a genetika, a családi halmozódás, a vérzsírok (koleszterin és triglicerid) emelkedett szintje, a magas vérnyomás, a cukorbetegség. Kiemelendő a dohányzás, az elhízás, és a mozgásszegény életmód. A koppenhágai egyetem kutatói például a mozgás szerepének megfigyelése miatt 42 házaspárt követtek végig négy éven keresztül, miközben ők rendszeresen mozogtak.

Saját, kezdeti értékeikhez viszonyítva valamennyiüknek nőtt a maximális oxigén-felvevő képessége, csökkent a koleszterin-szintjük, és minden olyan rizikófaktor értéke, amelyeket az érelmeszesedés előszobáinak lehet tekinteni. (A fizikai aktivitás szintje a közepesen intenzívet közelítette, az ennél megerőltetőbb mozgás nem eredményezett nagyobb egészség-nyereséget.) A megfelelő mozgásfajta, intenzitás és gyakoriság kijelölése ideális esetben szakorvos, humánkineziológus és személyi edző feladata.

Az érszűkület szűrhető és kezelhető
Az érszűkület vizsgálatánál minden esetben szükséges a nyaki erek ultrahangos vizsgálata (tünet esetén a láb verőereinek ultrahangos vizsgálata is), a laborvizsgálatok - koleszterin, triglicerid, vércukor-szint és más értékek mérése -, az EKG (gyakran indokolt terheléses EKG is), és a végtagi erek tapintása. A szűrésre kiválóan alkalmas az arteriográfia, mely az erek falának rugalmasságát vizsgálja, abból következtet az érfalban lerakódott koleszterin- és vérzsír mennyiségére.

- A kezelés ma már épülhet többek közt gyógyszerelésre, sonoterápiára, akár áthidaló bypass műtétre is. Ezeken kívül azonban az életmódváltás elengedhetetlen. A rendszeres fizikai aktivitás, a testsúly normalizálása, a karban tartott cukorbetegség, és a rizikófaktorok csökkentése nélkül nem garantálható az eredményes és hatékony kezelés- figyelmeztet Prof. Dr. Blaskó György.