Ezek az alapvető tudnivalók a trombózisról

Évente közel 20 ezren kapnak mélyvénás trombózist, és minden évben 3 ezren halnak meg tüdőembóliában, Magyarországon. Csupán a hírekből hallunk arról, hogy összeesett egy sportoló a focipályán, halálát pedig nem más, mint a tüdőembólia okozta. Prof. dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája tekintette át a legfontosabb alapkérdéseket a betegségről.

1. Hol alakulhat ki trombózis?

A trombózis (vérrög okozta érelzáródás) attól függ, hol alakul ki, hol történik érelzáródás. Amennyiben a szív saját ereiben, akkor infarktusról beszélünk, ha az agyban, akkor agyembólia, amelyet stroke-nak hívunk, illetve a végtagok perifériás ereiben. Megkülönböztetünk vénás trombózisokat: mélyvénás és felületes trombózist. A belső szervek vénáiban is (az agyon kívül például a májban, vesében, gyomorban) előfordulhat érelzáródás. Tüdőembólia akkor alakul ki, amikor a trombus, azaz a vérrög leszakad az érfalról, bekerül a vérkeringésbe, és megakad a tüdő verőereiben. Hirtelen, nagy tüdőérben elakadva néha azonnali halált okozhat.

2. Mi a terápiás időablak, és miért fontos?

Elsősorban az artériás szív-, és agyi trombózisoknál életfontosságú. A panaszok kezdetétől a gyógyszert tartalmazó injekció beadásig tart a terápiás időablak: amíg az infarktus esetében 6 óra, addig a stroke-nál csupán 2,5 óra (a végtagok perifériás érelzáródásánál valamivel „szerencsésebb” a helyzet, ebben az esetben általában azonnal mentőt hívnak a beteghez, mert akkora a fájdalma). A betegeknek tudniuk kellene, hogy a legrosszabb felfogás az, hogy „majd elmúlik”. Nem múlik el! – figyelmeztet a professzor.

Ebben az időintervallumban benne van a panasz észlelése, a mentő kihívása, kiérkezése, a kórházhoz vezető út, a köztes várakozás, valamint a kórházban végzett CT-vizsgálat. Ezután következik csak az oki terápia, de hogy mi történik előtte, az nagyon fontos a beteg további állapota, a kezelés minősége szempontjából. Az orvos feladata, hogy azonnal beadja a betegnek a véralvadásgátlót, amely életet ment. Felfüggeszthető az alvadás, megállítható ezzel a további vérrög növekedése. Elegendő egyetlen ampulla azonnal ható heparin injekció ahhoz, hogy időt nyerjünk. Az alapos kivizsgálás után pedig, amennyiben szükséges, megindulhat a gyógyszeres terápia.

3. Miért fontos a trombózis kezelése?

A kezelés legfőbb célja a vérrögök növekedésének megelőzése, a tüdőembólia megelőzése, az artériás oldalon a vérrögök mielőbbi oldása, ha lehetséges.

Amennyiben nem kezelnék a trombózist, a mélyvénás trombózis súlyos szövődményként krónikus vénás keringési elégtelenség lép fel, vagy újabb betegség alakulna ki, a legsúlyosabb esetben, a tüdőembóliát követően a tüdő verőereinek magas vérnyomása miatt akár halálos is lehet.

Azt fontos tudni, hogy ha valakinek volt korábban trombózisa, később nagyobb valószínűséggel alakul ki újabb betegsége ugyanott vagy az adott testrész környékén.

4. Milyen véralvadásgátló készítményeket különböztetünk meg?

Közvetlenül (kumarinok, thrombingátlók, Xa-gátlók) és közvetetten (heparinok, LMWH, pentaszacharid) ható készítményeket alkalmaznak.

– A kumarinok a K-vitamin hatását gátolják, ami az aktív alvadási faktorok szintéziséhez szükséges.

– A heparinok a szervezet természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak a segítségével hatnak, és a véralvadásban szereplő összes enzim közül egyebek mellett az Xa faktor és a thrombin aktivitását gátolják.

Az új típusúak (DOAC, NOAC) trombin-, illetve Xa-faktor gátlók pedig közvetlenül gátolják ezeket az enzimeket.

A legfontosabb, hogy hatékony kezelést és ne látszatkezelést folytassunk. Ezt bizony ellenőrizni kell! Ebben az esetben lesz biztonságban a beteg – mondja a Trombózisközpont orvosa.

5. Mi az újabb típusú gyógyszerek előnye?

A NOAC szerek egyik nagy előnye a régebbiekkel szemben, hogy bizonyítottan kevesebb vérzéses szövődménnyel kell számolni. Jóval ritkábban kell ellenőrizni az új típusú véralvadásgátló készítmények hatékonyságát, mint a régebbiekét (kumarinok esetében 6 hetente kell nézni az INR értéket). Ráadásul a poszttrombotikus szindróma (PTS) előfordulása is kisebb az új típusú gyógyszert szedő betegeknél, mint azoknál, akik K-vitamin antagonistákat alkalmaznak. Nem kell tartani az esetleges étel-, és gyógyszerkölcsönhatásoktól sem.

A NOAC véralvadásgátlók szintjének monitorozása azért fontos, mert információt ad arról, hogy megfelelő mennyiségű véralvadásgátlót kap-e a páciens.