Ezt sem érdemes túl későn elkezdeni

Egy nem túl optimista jóslat szerint eljöhet az az idő, amikor természetes úton már nem is születnek gyermekek, csak mesterségesen. Remélhetőleg ez a jövendölés soha nem következik be, de kétségtelen az utóbbi néhány évtizedben drasztikusan nőtt a meddő párok száma főleg a fejlett országokban, azon belül is különösen Közép-Kelet-Európában.

Magyarországon például a becslések szerint akár 300 ezer pár is lehet akarata ellenére gyermektelen. A Róbert Károly Magánkórház meddőségi szakemberei nőnapi tájékoztatójukon hívták fel a figyelmet a problémára, és a tudomány fejlődésének köszönhető egyre tágabb körű megoldási lehetőségekre.

Magyarországon minden ötödik pár küzd meddőségi problémákkal. Az adatok alapján a gyermektelenség oka ugyanolyan arányban köthető a férfiakhoz, mint a nőkhöz: 40-40 százalék, 20 százalékban pedig mindkét félnél jelentkezik valamilyen probléma.

A pár mindkét tagjánál megfigyelhető, hogy míg korábban valamilyen szervi probléma, például férfi ivarsejtek hiánya, rossz minősége, a herecsatorna-elzáródás, a nőknél a petevezeték elzáródása, a peteérés, illetve a méhüreg rendellenessége volt a meddőség oka, addig ma már sokkal inkább a civilizációs ártalmak tehetőek felelősség a gyermektelenségért.

Az ilyen szerzett meddőség kialakulhat a káros környezeti hatások, a környezetszennyezés, a helytelen étkezés és az ezek következtében kialakuló autoimmun megbetegedések, a pajzsmirigy működését és a szénhidrátháztartást érintő zavarok.

Például tudományosan még nem megmagyarázható változás, hogy a korábbi sokkal gyakoribb pajzsmirigy túlműködés helyett manapság a nőknél sokkal jellemzőbb a pajzsmirigy alulműködés, amely negatívan befolyásolja a teherbe esést, s amely változás egyértelműen környezeti hatásra következett be - mondta a tájékoztatón dr. Skriba Eszter, a Róbert Kórház szülész-nőgyógyász szakorvosa, meddőségi specialista.

Igaz, a másik nem fogamzó képességén is sokat rontottak a civilizációs hatások: a férfiak spermaszáma az elmúlt negyven évben 60 százalékkal csökkent. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik a kevés mozgás, a stressz, az egészségtelen táplálkozás, az elhízás, a dohányzás, a környezetszennyező anyagok, kemikáliák és az ülőmunkák elterjedése is.

A legalapvetőbb probléma azonban az, hogy a párok egyre idősebb korban vállalnának gyermeket, gyakran akkor, amikor már a meddőségi centrumokban sem biztos, hogy segíteni tudnak. A megváltozott nemi szerepek miatt a tanulás a karrierépítés miatt egy nő gyakran csak 40 körül érzi úgy, hogy eljött az idő a családalapításra. Ezt igazolja, hogy a lombikprogramra jelentkezők 50 százaléka 40 év feletti. De egy nő hiába nagyon sportos, fiatalos, 40 évesen a petesejtjei már csak feleolyan egészségesek, mint egy 30 évesnek. 45 év felett pedig már csak elvétve találni egy-egy ép petesejtet.

Skriba Eszter szerint "a nőknél az életkor a legfontosabb, hiszen az életkorral nő a kromoszóma-rendellenességek kockázata, a petesejtek minősége leromlik, genetikailag gyakran már nem egészségesek. Ennek az az oka, hogy a petesejtekben található DNS az idő előrehaladtával tönkremegy, egyre több hiba marad az örökítőanyagban. S habár a korszerű meddőségi eljárások fantasztikus lehetőséget kínálnak a gyermektelen pároknak, ezek is a meglévő ivarsejtjeikre épülnek. Az időt sajnos mi sem tudjuk becsapni, ezért számolnunk kell vele: meg kell találni a középutat a biológiai lehetőségek és a társadalmi elvárások között."

S ha 45 fölött már nem is ajánlják a nőknek a saját petesejt beültetését, számos lehetőséget tudnak már kínálni a meddő pároknak a centrumok. A mesterséges megtermékenyítések 25-30 százaléka sikeres, ezzel az európai középmezőnyben vagyunk. Egyébként hazánkban meddőségi beavatkozás segítségével évente 4 ezer gyermek jön a világra, ez a teljes születésszám 4-5 százaléka.

Varga Erika, a Róbert Károly Magánkórház vezető biológusa felvázolta, milyen tudományos fejlődés történt az utóbbi 150 évben ezen a területen, a hímivarsejtek, embriók, petesejtek lefagyasztásától, a lombikprogramon át egészen mostanáig, amikor már azt kísérletezik, hogyan lehet jobbá tenni, hogyan lehet "csinálni" ivarsejteket. Például a tudomány mai állása szerint, génmanipulációval akár ki is lehetne zárni örökletes betegségeket, de ilyenkor rögtön felmerülnek etikai kérdések.

A meddő pároknál jelenleg a leggyakoribb úgynevezett asszisztált reprodukciós technika: az inszemináció és a lombikprogram. Az inszeminációnál a petesejt megtermékenyítése a méhen belül zajlik, a másiknál méhen kívül, lombikban, laborkörülmények között. Ismertebb nevén ez a lombikbébi-eljárás (IVF). Ezt is már kétféleképp végzik: az egyiknél a Petri-csészében lévő petesejtre válogatás nélkül ráengedik a hímivarsejteket, a másiknál, az úgynevezett ICSI-nél viszont a legmegfelelőbbnek tartott spermiumot juttatják be a petesejtbe. A lombikbébi-eljárásokon belül manapság az ICSI aránya egyre nagyobb. (Az országban működő 13 meddőségi centruma közül 10-ben az állam egy páciensnél összesen 6 inszeminációt és 5 lombikprogramot támogat.)

Varga Erika is azt hangsúlyozta: a lombikprogram sikeressége is az életkortól függ: 30 éves kor körül a saját petesejttel történő megtermékenyítés még az esetek felében sikeres, átlagosan 2-3 lombikkezelés szükséges a várt eredmény eléréséhez. 40 évesen már csak az esetek negyedében, utána pedig a sikerességi arány meredeken zuhanni kezd. 45 év felett a lombikprogram már nem is javasolt, hiszen később szövődményei lehetnek: trombózis vagy akár emlődaganat is kialakulhat. "Érdemes lenne tudatosítani, hogy gyermekvállalás szempontjából, biológiai szempontból a nőknél 22–26 év között van az ideális kor. Ezt az időkaput tolja egyre messzebb a társadalmilag meghatározott optimális kor, és ez is közrejátszik abban, hogy a meddő párok 25%-a minden segítség ellenére gyermektelen marad".