Fájdalmas tények a fájdalomcsillapításról

A többi európai országgal ellentétben a fájdalomcsillapítás jelentőségét hazánkban még mindig nem ismerték fel sem az orvosok, sem az egészségpolitika, sem a finanszírozás. Nincs elegendő fájdalom ambulancia, az orvosképzésből hiányzik a fájdalomcsillapítás - egyedül a pécsi egyetemen szerepel az oktatásban a fájdalom terápia. Pedig erre az orvosokat tanítani kellene!

Ráadásul, erősen diszkriminált maga a szakterület is. Amíg a belgyógyászatból például levált a diabetológia, a magas vérnyomás-kezelés, itt egyáltalán nincs előrelépés évtizedek óta, vagyis nincs olyan szakma: hogy fájdalomterapeuta. Ami azt is jelenti, hogy ilyen szakképzést sem nem lehet szerezni Magyarországon.

Ezeket a következtetéseket vonták le a Magyarországi Fájdalom Társaság szakemberei a Kor Kontroll Társaság „Ne hagyd, hogy fájjon!„elnevezésű, október 29-én tartott nyílt napján. Hazánkban körülbelül egymillió ember - a lakosság 10 százaléka - szenved állandó, vagyis krónikus fájdalomtól. A betegek többsége már csak akkor kerül az alig fellelhető fájdalom ambulanciákra vagy a fájdalomcsillapítással foglalkozó egyéb szakrendelésekre, amikor már hosszú hónapokat, esetleg éveket bolyongott a magyar egészségügy útvesztőiben, és súlyos, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető krónikus fájdalomtól szenved.

Krónikus fájdalmat elsősorban a mozgásszervi, illetve a daganatos fájdalmak okoznak. Dr. Géczi Lajos az Országos Onkológiai Intézet főorvosa szerint a fájdalomcsillapítás három dolgon múlik: az orvos a beteg és a gyógyszer harmonikus kapcsolatán. Ha bármelyikkel baj van, nem működik. Sokan ódzkodnak a gyógyszerektől, mert azt gondolják, hogy eltompulnak, elvesztik kontrolljukat a viselkedésük fölött. Mások a mellékhatások miatt utasítják vissza a készítményeket. Sokan támogatás híján nem tudják kiváltani gyógyszereiket a patikában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fájdalmat sokszor hosszú időn át csillapítják az orvosok, miközben nem keresik az okot, így a betegről csak későn derül ki, hogy daganatos beteg.

 
Dr. Embey-Isztin Dezső a Magyarországi Fájdalom Társaság alapító elnöke szenvedélyesen ecsetelte a finanszírozással kapcsolatos anomáliákat. Tudomásul kell venni, hogy a pokoli fájdalmak csillapításához új készítményekre is szükség van. Az egyik már itt is van, - injekció formájában-, de a biztosító nem finanszírozza. Így a betegnek havi 100 ezer forintjába kerül, amit a fájdalomtól szenvedő, munkaképtelen emberek nem tudnak vállalni! Egy másik példa. A csontdaganatos betegek számára, - akiknek vécére járni is óriási fájdalom- létezik egy nyelv alá tehető gyógyszer, ami 1 órán keresztül fájdalommentessé teszi a pácienst. „ Ezt a gyógyszert sem tudjuk felírni, mert olyan drága."

Dr. Budai Erika a daganatos műtét utáni neuropátiás tünetekkel folytatta a sort, amelyet szintén nem tudnak enyhíteni, mert a szükséges gyógyszer családot csak a diabéteszesek kaphatják 90 %-os térítés ellenében, a többi neuropátiás fájdalomtól szenvedőnek - gerincsérültek, rákbetegek- nem jár a támogatás. A miértre nincs válasz. Ezekben az esetekben az orvos sokszor gyógyszermintát ad a rossz szociális helyzetben élő betegnek, aki nem képes megfizetni annak árát, pedig egy költséghatékonysági vizsgálat egyszerűen igazolná, hogy jobban megérné ezeket a készítményeket támogatni, mint a felírt, ámde hatástalan, viszont súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszereket. Nem beszélve a táppénz kiadásról, a kieső munkáról, amire - megfelelő gyógyszerezés esetén - nem volna szükség. Az is kiderült, hogy bár a neuropátiás tünetek rendkívül jellegzetesek, azt az esetek 58 százalékában félrediagnosztizálja az orvos.

Dr. Erőss Lóránd neurológus idegsebész a finanszírozás anomáliáiról szólva elmondta, hogy amíg egy olyan beavatkozásért, ahol csak a felhasznált eszköz 5000 forint, ám 800 forintot térít az OEP, nehéz számon kérni az intézettől annak alkalmazását. Beszámolt az Országos Idegsebészeti Intézetben alkalmazott új módszerekről, például a pacemakerhez hasonlatos ideg stimulátor készülékről, amit bizonyos csillapíthatatlan fájdalmak esetén ültetnek be. Hallgatói kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy szerinte az őssejt még nem alkalmas gyógyításra, így a fájdalom csillapítására sem, ezért akinek van ötmillió forintja, nem feltétlenül  kell Kínába utaznia őssejtbeültetésre. Ugyanakkor a szakember meggyőződése, hogy a gyógyulás csak 50 százalékban múlik az orvoson, szükség van a beteg részéről is az elszánásra, az akaratra , az együttműködésre.

Dr. Tajti János egyetemi docens, a szegedi egyetem neurológusa a Magyar Fejfájás Társaság alapítója azt hangsúlyozta, hogy a bár a migrénes fejfájás a lakosság 12 százalékát érinti, sokan tartják hisztériának és nem veszik komolyan családtagjaik szenvedését.
Embey doktor szomorúan beszélt arról, hogy nálunk nincsenek palliatív osztályok, vagyis olyan helyek, ahová a megműtött, de önmagukat ellátni nem tudó betegek kerülhetnének, miközben Lengyelországban például ezek az osztályokáltalánosan elterjedtek. Tessék csak elképzelni, hogyan lehet hazaküldeni, és a háziorvos gondjaira bízni egy önmagát ellátni képtelen áttétes, béna beteget, aki viszont az onkológiai osztályok valamennyi szükséges kezelését megkapta már, tehát onnan mennie kell! - tette hozzá.

Dr. Demeter Jolán a Rákliga alelnöke a prevencióra és az egyén szerepére hívta fel a figyelmet a fájdalomcsillapításban is. Az unásig ismételt egészséges táplálkozásra, a mozgásra, és arra, hogy ahol erre odafigyelnek, ott meredeken csökken, a rákos halálozás- lásd a Skandináv országok-, míg nálunk sajnos meredeken emelkedik. Ezt a gondolatot folytatta tovább Dr. Ortutay Judit reumatológus főorvos, aki elmondta, hogy nekünk magunknak mekkora szerepünk van a fájdalom kialakulásában. 5 kilogramm leadásával a felére csökkenne a térdkopás, 20 kiló súlyfelesleg pedig olyan, mintha 20 kilós zsákot cipelnénk állandóan. Az unásig ismételt életmódváltással a mozgásszervi betegségekből származó fájdalom jelentősen csökkenne gyógyszerek nélkül is.

A fájdalom és csillapítása a Weborvoson