Fájdalom: nem az a legény, aki állja

Életünk során számtalan okú, jellegű, erősségű fájdalmat élünk meg, vannak köztük banálisak és letaglózóak, el-eltűnők és életünk végéig elkísérők. Az esetek jó részében egyedül állunk a dilemmával: mikor, mivel, hogyan csillapítsuk ezeket a fájdalmakat. Hatalmas gyógyszerválaszték, információhiány, rossz beidegződések, tévhitek nehezíthetik a döntést. Ezekről is kérdeztük a téma szakértőjét, dr. Kismarton Judit orvos-jogászt.

Alapkérdés: kell-e a fájdalmat minden esetben csillapítani?
– Általánosan elmondható, hogy ha valakinek fájdalma van, azt meg kell próbálni enyhíteni. Felesleges és káros, ha rosszul értelmezett önuralomból vagy abból a tévhitből, hogy az ő fájdalma természetes velejárója a betegségének vagy az „életkorának" a beteg nem fordít erre figyelmet, hősiesen tűr. Ha az érzékelt fájdalom nem egyszeri és egyszerűen csillapítható, hanem vissza-visszatér, netán periodikus, esetleg egyre erősödik vagy terjed, akkor már nem elegendő elűzni: orvoshoz kell fordulni, ki kell vizsgálni, hogy mi lehet mögötte.

Tehát bizonyos esetekben orvoshoz kell fordulni, s ekkor elegendő, ha emlékezetből töviről-hegyire beszámolunk a fájdalmunkról...
– Így van. Ha jó az információ, azaz az orvos korrekt kérdéseire pontos válaszok érkeznek, akkor nagy valószínűséggel és az esetek jelentős részében a fájdalom jelentkezésének okát is meg lehet találni. Vizsgálni kell tehát, hogyan jelentkezett, milyen jellegű – tompa, hasító, szúró, nyilalló, görcsös vagy bizsergető..., milyen időtartamú, tehát periodikus, napszakhoz kötött, netán hidegben vagy melegben jelentkezik inkább vagy folyamatosan. Fontos, hogy hová terjed ki, egy kisebb, meghatározott területre lokalizálódik vagy éppen övszerű, esetleg az egész láb külső részét érintő. Ezek az információ terelik az orvosi gondolkodást: mit keressen, mit próbáljon igazolni, ha kell laborvizsgálatokkal, ha kell képalkotó eszközökkel. Egy szó, mit száz: a fájdalom hátterét fel kell deríteni, mert valójában – ha lehetséges –, a fájdalom okának a megszűntetése a valódi terápia és nem a sikeres tünetcsökkentés. És ez nem a beteg feladata.

 Persze előfordulhat – pl. a klasszikus migrén tipikusan ilyen betegség –, hogy akár minden lelet negatív lehet, nincs kóros szervi elváltozás, a fájdalom mégis ott van, időről időre jelentkezik. Ezzel a jelenséggel együtt lehet élni, alkalmazkodni lehet hozzá, megfelelő gyógyszerekkel annak kialakulása megelőzhető, lefolyása enyhíthető.

A következő dilemma: mit vegyünk be és mennyit?
– Talán mára már elterjedt a köztudatban az Egészségügyi Világszervezet fájdalomterápiás ajánlása, az úgynevezett lépcsőzetes fájdalomcsillapítás módszere. Bár ez is módosult némiképp az utóbbi években, az alapelv még mindig igaz: a gyógyszermentestől (pihenés, fizikoterápia, természetes alapanyag...) kell haladni a gyógyszeres fájdalomcsillapításig, ezen belül pedig az enyhébbtől az erősebb felé. Ezen a ponton is érzékelhető egy kis zavar: sokan vélik úgy, hogy a recept nélkül kapható szer nem lehet veszélyes, abból bármennyit beszedhetnek, márpedig ez nem igaz.

Ha a fájdalom jellege és oka miatt már szinte folyamatosan kell szedni rá a vény nélkül kapható orvosságot, vagy a lépcső első fokára helyezett ún. nem steroid gyulladás gátlókat és más kiegészítő, ún. nem valódi fájdalomcsillapítókat, akkor célszerűbb, ha egy enyhe opioid készítményt kap inkább a beteg azzal, hogy az első létra szereit is kapja tovább. A fájdalomcsillapítás amúgy is ritkán jelent monoterápiát, inkább a többféle szer egyéni kombinációja a használatos, mert ez lehet a leginkább személyre szabott. Olyannyira igaz ez, hogy még az erős, morfinszármazékok mellé is adunk esetenként kiegészítő szerként olyat, amit korábban recept nélkül lehetett kapni a patikában, vagy amit az analgetikus létra első fokán választandó szerként ismernek.

A reklámok alapján imponáló a gyógyszerválaszték. Igaz ez, vagy csak látszat...
– Az utóbbi években a megszaporodott, könnyen elérhető gyógyszerválasztéknak és az időhiánynak is betudható módon terjed az öngyógyszerezés. Az természetesen elfogadható, sőt javasolható, hogy ha a különböző enyhe és ismerős fájdalmainkra már találtunk hatásos gyógyszert, akkor ne cserélgessük azt. Tapasztalataim szerint vannak nagyon alkalmas régi hatóanyagok, mint például a metamizol, melyek kicsit háttérbe szorultak, amikor vénykötelessé váltak a belőlük készült gyógyszerek, s bár tudom ennek az okát, nagyon nem értek ezzel egyet. Szerintem így túl kevésfajta hatóanyag maradt szabadon túl sok néven, ami túlszedéshez, s így komoly mellékhatásokhoz vezethet. Az erős fájdalom csillapítására szolgáló eszközeink is gyarapodtak, a hagyományos tablettán és tapaszon kívül ma már 12 órás tablettás és 24 órás hatású „ún. eszközös tablettás" készítményeket is használhatunk, s van azonnal ható gyógyszer az áttöréses fájdalmakra, bár ez utóbbi ára nem támogatott.

A fájdalomérzés erőssége, a fájdalomküszöb egyénenként változó és szubjektív. Hogyan értelmezzük az enyhe vagy erős fájdalom fogalmát?
– Nagyon egyszerű: enyhe fájdalom az, amit a beteg enyhének érez. Ugyanez igaz az erős fájdalomra is. Nincs senki, aki helyette minősíthetné, amit érez. Éppen ezért, az orvosnak azt is el kell fogadnia, ha az általa ajánlott szer – legyen bármilyen erős, vagy korszerű – nem használ. Más kérdés, ha a beteg türelmetlen, nem várja ki, hogy egyáltalán hasson az adott gyógyszer, s már veszi is be a következőt. Vagy – mint fentebb már elmondtuk – a fájdalom oka egészen más, mint amire a beteg gondol, és ezért a bevett gyógyszer nem használ, akkor sem, ha kétszeres dózissal próbálkozik. Ha már itt tartunk, fontos volna, ha a gyógyszerek alkalmazása előtt valóban megkérdeznénk a gyógyszerészt: mennyi idő alatt fejti ki hatását az adott szer, mikor és hogyan kell alkalmazni azt.